Fórum témák
» Több friss téma |
Tehát azt mondod, hogy a fény máshogy verődik vissza a barázdáról, mint magáról a lemez anyagáról, és ezt a különbséget fototranzisztorral tudom tovább értelmezni?
Külső fény mennyire lenne elég ehhez? Nappali fény ablakból, lámpa fénye? Vagy inkább ott helyben kéne megvilágítani a lemezt? Ez esetben akkor a külső fényt ki kell zárni a biztonság kedvéért. Mondjuk a lejátszó fedőjét nem átlátszó anyagból elkészíteni, betakarni, hasonló. Helyi megvilágításnál a szórt világítás vagy szórt vétel lenne a kedvezőbb? Tehát hogy csak igen vékony megvilágítást alkalmazni, és a fotoeszköz mindent venne, vagy teljesen megvilágítani, és a fotoeszköz csak barázdaszélességben venne. De gondolom, ez már a kísérletezgetéshez tartozik.
Üdv!
Nem lehetetlen egy optikai érzékelővel megszámoltatni a lemezen lévő zeneszámokat és azok pozícióját elmenteni, több ilyen lemezjátszót is gyártottak, pl.: Fisher MT-6360, Bang & Olufsen lemezjátszók, Sharp optonica RP-7100 (és a felsoroltak közül csak 1 tangenciális karos!). Mivel a kar egy érzékeny rezonáló/mozgó része a lemezjátszónak, legjobb, ha nincs rajta semmi azon kívül, mint ami szükséges a működéséhez, de automatizálásnál feltétlenül el kell helyezni valami plusz kart, ami alapján az automatika pozicionálni tudja a kart. Kérdés, hogy a karcsapágyazás mennyire viselné el ezt a plusz tömeget, amit mozgatnia kell, mert az automata készülékekben a karral együtt mozgott a sasszi alatt egy másik kar, amit az elektromechanikus automata "lökdösött", tehát nincs állandó kapcsolat a kar és az automatika között, csak a lemez végén és pozicionálás közben. Javaslom, hogy először azt mérd fel, hogy a kar mechanikailag bírná a plusz súlyt és az átalakítás, ha mechanikailag kivitelezhetetlen, akkor nincs is értelme nekifogni, akkor már érdemesebb egy eleve félautomata lemezjátszót átalakítani vagy egy automata lemezjátszót vásárolni. Miután megvan a kar pozicionálás elve, utána jöhet az elektronikai tervezés, de fontos szemelött tartani, hogy itt a kettő szorosan összefügg. Érdekesség képpen ajánlom figyelmedbe az ELP laser turntable-t, mint különlegességet Üdv! A hozzászólás módosítva: Júl 19, 2013
Biztosra merném venni, hogy más lesz a visszaverődési érték. Kell keríteni egy érzékelőt, hozzá némi üvegszálat és felvételezni mit lát. Ki kell tapasztalni, mennyi fény kell, milyen fény. A külső fény mennyiségétől függ, mennyi lesz a visszavert érték. Ha ezt ki akarod zárni, akkor lehet vagy helyben világítani leddel, vagy távolról szintén optikai szálon odavinni.
Valamivel viszed az érzékelőt a lemez felett, tudod hol van (ez szükséges) és utána csak el kell dönteni, hogy ez a fényerősség az érzékelőn barázda, vagy maga a lemez. Ha digitalizálod a jelet, akkor lehet utólag, közben folyamatosan keresni a küszöbértéket. Ha fix komparátorokat használsz, akkor az nem olyan rugalmas a megvilágításra. Jó kérdés még, mennyit üt a tányér. Mennyire mozog a lemez, mert van mikor ez pár milliméter is. (Egy fordulat alatt ennyit táncol arrább a lemez középpontja, lényeges, mert ha egy helyen leolvasod és nagyon táncol, akkor lehet nem lesz elég pontos a pozicionálásod, függ majd az aktuális szöghelyzetétől a tányérnak)
Pontosan itt a lényeg, nemcsak a te általad felsorol cégek estek hasra az optikai lemezjátszoikkal, de még sokan mások is, ugyanabbol az okból, amiért ez az ötlet sem fog müködni.
A lemezt elvileg le lehet olvasni optikai uton is, de sajnos messze nem azt az informáciot kapod amire vársz (minden deformálodás, minden szemét megmarad, amit egy mezei tü egyszerüen kitúr a barázdából vagy észre sem vesz. (Ezen bukott el a fent emlétett cégek egy része is.) Magát a kart nem kell semmivel extra terhelni, hanem beépiteni egy másikat, ami, mint egy daru felemelné a rendes lejátszo kart és odatenné, ahol az optikai olvaso identifikálta a szünetet. Ekkor elengedné a kart, ami innetöl klasszikus modon lejátszaná a lemezt. A müvelet ismétlödésére csak a lejátszás után kerülne sor. Ettöl az aránylag egyszerü elmélettöl függetlenül szerintem megbizhatoan megoldhatatlan a folyamat, mert nyitott, igy mindenféle környezeti hatásnak ki van téve (fény, por levegönedvesség stb.) és sem a tányér, sem a lemez nem lett olyan pontossággal legyártva ami ehhez kellene (viszont ez a pontatlanság a karnak és a pickupnak nem árt, azért lett népszerü a lemez). Gondolj bele meddig müködne megbizhatoan egy winchester, ha nem lenne a dobozban hermetikusan lezárva?
Tanulmányozni fogom ezeket a lejátszókat!
Érdekes ez a lézeres cucc. Csak annyi a hátrány, hogy a hangképzés így nem analóg.
Azt nem tudom, hogy ezek az optikai lejátszók mennyire működtek megbízhatóan. Abból a szempontból, hogy mennyire keresték meg jól a számokat. Ettől függetlenül maga a lejátszás maradt a hagyományos, igen, ahogy te is írtad. Az optika csak a számokat keresi. Az automatikáról, karmozgatásról még konkrét elképzeléseim nincsenek, első hozzászólásom írásakor csakis az optikai rész, a zeneszámok felismerése volt a kérdés.
Amit Pityu9 említett ELP lézeres lejátszónak utánaolvastam. 5 lézer olvassa ki a barázdákból a hangokat. Elvileg a zajokat, sistergést utána kiszűri. Ettől függetlenül nem kapunk jobb hangminőséget, mint analóg (tűs) lejátszásnál.
Hamarosan nekilátok ennek az optikai túrórudinak a vizsgálataihoz.
Nekem volt ilyen automatikával ellátott lemezjátszóm.
Nem volt külön kar, hagyományos S karral szerelték, hangszedőbe volt építve az optikai érzékelő, amivel a szüneteket számolta. Stabilan működött, de nagy hibája volt, hogy hangszedő más típusra nem volt cserélhető. Tangenciális karral egyszerűbben megoldható. TECHNICS
Üdv!
Ezeket a tipusokat csak azért írtam, mert hátha segítenek, de szvsz. az a legjobb, ha a kar minden automatikától mentes (ha a hangminőség az elsődleges szempont), ha meg automata készüléket szeretnénk, akkor érdemes a hirdetéseket böngészni . A külön karos dolgot rosszul írtam , de a lényeg ugyanaz, nem egyszerü megvalósítani házilag, de nem lehetetlen. Üdv! |
Bejelentkezés
Hirdetés |