Igen? És melyik adatlapot veszed figyelembe. Az IRF540-re rákeresve 1-től 1,76-ig vannak értékek és mindegyik ADATLAPON szerepel. Nos akkor? 76% eltérés már elég jelentős. Lehet ezért pusztul el néhány félvezető elég gyorsan?

Azt az adatlapot kell figyelembe venni amelyik a Te példányodat gyártó cég közreadott.
De nem hiszem, hogy hobbi felhasználásra készült áramkörnél nincs lehetőség egy kis túlméretezésre a hűtést illetőleg.

Esetleg erről írhatnál kicsit, szerintem többünket érdekelne. Akár hosszan is

Azt, amelyiket megvetted! Persze hogy más-más az adatlap minden gyártónál, ez teljesen normális. Annak a gyártónak az adatlapját kell nézni amelyiket megveszi az ember.

Előttem szólók megmondták, hogy mit tegyél. És hogy miért? Mert eltérő gyártástechnológiával készült nagyon hasonló elektromos paraméterekkel rendelkező félvezetők, egyéb paraméterekben eltérhetnek. A gyártástechnológiát a legnehezebb, és legköltségesebb "lekoppintani".

"Szia!
Nyugodtan használhatsz ilyen tokot is, a nagy fém burkolat még nem jelenti azt hogy jobb a hővezetése. Konkrétan a 2N3055-nek 1,5C°/W, az általad említett TIP142-nek pedig 1C°/W. Ami azt illeti kíváncsiságból megnéztem egy mezei TO220-as tokú IRF540 adatlapját is, annak meg 1,15C°/W a hőellenállása. Még ez is jobb mint a 2N3055! Őszintén szólva ez engem is meglep, de jó hogy így van. "

köbzoli: Szerintem itt senki sem veszekszik, kötözködik ez egy nyílt fórum ahol mindenki elmondhatja a véleményét gondolatait.

többiek Attila86 idézett állítását cáfoltam, mely egy szakmai fórumban nem állja meg a helyét mivel NEM igaz (1108541-es hozzászólással együtt már korrekt, de az jóval később keletkezett.)

Téma részemről lezárva, bocs ha valakinek a lelki világába gázoltam.

Mit cáfoltál? Tételesen olvasd újra el az idézett hozzászólásomat! Minden egyes állításom ami ebben szerepel igaz, és ez adatlapokkal bizonyítható. Akkor mit is cáfolsz? Hogy van olyan IRF540 aminek nem 1 hanem 1,76C°/W? Igen, létezik. És akkor mi a bánat van? Én azt állítottam, hogy:

Te meg megnéztél egy másiknak az adatlapját, annak meg 1,76. ÉS?! Mindkettőnknek igaza van, de ettől még te nem cáfoltál semmit. Nem is szólnék semmit ezért, főleg egy köztudottan nagyon lobbanékony topikban. De az hogy konkrétan azt mondod hogy az állításom idézlek: "NEM igaz", az már sok. Az állításom igenis igaz, tessék megnézni egy másik IRF540 adatlapot. Mondjuk amit én néztem. Fórumozok már jó néhány éve, refrexből úgy fogalmazok mindent hogy a lehető legstabilabb lábakon álljon minden szava és a legjobban védhető legyen ha valaki beleköt...

Az meg tipikus, hogy valaki kiosztja a többieket, jól megmondja a véleményét és hogy neki van igaza, meg egyébként is ez egy nyílt fórum és bla bla bla, de most hogy én jól megaszondtam, a részemről a téma le is zárva.

Töröld ki Köbzoli ha gondolod.

Igazad van, már sokszor én sem tudom hogy fogalmazzak, hogy ne kössenek bele. Bosszant is nagyon.
Egyébként se sok jelentősége van fusizás közben a kérdésnek, mert az úgy sem lehet tudni, hogy a hűtőbordának amit a fiók mélyéből előkaparsz, annak mekkora a hőellenállása. Ráteszünk egy jó nagyot, ami befér a dobozba, oszt jónapot. Ha kevés, rakunk rá ventit, ahogy az előzőekből is sokszor látszik. És akkor kiszámolta már valaki is, hogy hogy alakul a hőellenállás három tizedes pontosan?

A hűtőborda hőellenállását általában nem tudjuk. Azonban a tranzisztor: réteg-tok, és tok-borda érték nagyjából tudható. ennek ott van a jelentősége, hogy adott teljesítmény esetén kiszámolható, hogy mennyi lehet a borda maximális hőmérséklete, ahol a félvezető még nem károsodik.
Konkrétan pl. el szeretnénk disszipálni 70W teljesítményt, ha a chiptől a bordáig mondjuk van összesen 2 fok/W hőellenállás, akkor az azt jelenti, hogy a chip 140fokkal melegebb lesz mint a borda. Ha a max chiphőmérséklet 150fok, akkor ezt a teljesítményt csak 10 fokos borda mellett tudná leadni a tranyo. Ez azt jelenti, hogy sima szobahőmérsékleten sem menne a dolog. Tehát akárhogy hűtjük a tranyót nem megoldható a feladat (még akkor sem ha az adatlapján 150W szerepel...) Ilyenkor jön pl. az, hogy több tranyóra osztjuk el a disszipációt.

Tehát as borda hőellenállásást nem tudjuk, de a hőmérsékletét tudjuk mérni....

Most mondhatnám, hogy a hűtőbordát tedd (száraz)jégbe. Én is ki tudom számolni legalábbis nagyjából, ahogy Te is tetted. De nem ez a lényeg (megint) hanem amit Attila86 írt.

Eltekintve az adatlapi értékektől, vagy inkább azokon kicsit túllépve, véleményed szerint racionális lehet azt mondani egy TO220-as félvezetőre, hogy az ő lapkájának hőmegfutással szembeni ellenálló képessége jobb mint egy TO3-as tokozásnak (valós körülmények között, ami csillámot és hűtőbordát jelent)?
Az én mindennapi tapasztalataim szerint, sokkal-sokkal megbízhatóbb eredményt lehet elérni a TO3-as tokkal (kimondottan labortápra, és tartós rövidzárra vonatkoztatva).

Igen. Ez a megfogalmazás, hogy "hőmegfutással szembeni ellenálló képesség" nem egy definiált fogalom így sok mindent rá lehet húzni, ki-kinek mi esik jobban. Ebbe nem is mennék bele, nem akarok vitatkozni.

Ezért inkább szigorúan maradjunk a definiált, létező fogalmaknál és specifikációknál. E tekintetben a termikus ellenállás a leginkább mérvadó, ezt meg is adják az adatlapban. Ha egy TO220-as tranzisztor adatlapján itt kisebb érték szerepel mint egy TO3-asén, akkor az a tranzisztor igenis jobban el képes vezetni a hőt. Pont.
Az már más kérdés - és erre utaltam az előző bekezdésben hogy ebbe nem szeretnék belemenni - hogy ettől még egy komplett hűtési konstrukcióban a TO3 lehet jobb a jobb termikus vezetésű TO220-nál. Azért, mert a komplett konstrukciót nézve már ott a csillám, a hővezető paszta, a hűtőborda anyaga, mérete, formája stb...
Na de már jobban indul az egész, hogyha a tranzisztorunknak eleve kisebb a hőellenállása.

De szerény véleményem szerint közel sem ez a legfontosabb tényező ami a tranzisztor életben maradási esélyeit meghatározza. A méretezés ennél sokkal lényegesebb, egyszerűen úgy kell méretezni a tápot hogy a tranzisztor bőven a biztonságos határok között mozogjon.

Én inkább azért nem használnék soha TO3-at, mert sokkal nehezebben szerelhető. Illetve nem azért bírja szerintem rosszabbul a hőmegfutást mert nagyobb a hőellenállása, hanem inkább mert csak úgy lehet bordára szerelni hogy előbb egy vastag sima lapos részen (ami a tranyó és a nyák közt van) vezetődik el a hő és miután ez kiér a tranyó alól, csak onnan jönnek a bordázatok. Erre kiváló példa pont a te tápod is. Erről is lehetne vitatkozni hogy mennyire jó vagy nem jó, de az azért könnyen belátható hogy egy TO220 vagy TO247 jóval nagyobb szabadságot ad.

Itt ugyan nem bordára vannak szerelve hanem egy közdarabra, de tessék rendes hűtőbordát képzelni a helyére:
Bővebben: KÉP
Bővebben: KÉP
Na itt van egy ahol már majdnem közvetlen a bordákkal találkoznak a tranyók:
Bővebben: KÉP
És egy kiváló példa, pont erre gondoltam:
Bővebben: KÉP
Szerintem az az L-alak lényegesen lassabban vezeti el a hőt a bordákhoz mintha közvetlen rá lenne szerelve.

Talán még annyit tennék hozzá, hogy nagyon nem mindegy a szerelés milyensége, minősége!!!

Hiába van jó nagy bordánk, sok pasztánk, ha pl. nem fekszik föl rendesen a félvezető, rossz csavart használunk(gondolok itt a csavarfej kialakítására), rossz minőségű a szigetelő gyűrű, és ezek fokozottan érvényesek a TO-220, ill. a TO-247 tokozású eszközökre.
A TO-3-, mivel 2 csavar tartja nem olyan kényes, de az alapvető szerelési fortélyokat mindenképp érdemes szem előtt tartani. (én pl. 800-as csiszolópapír és egy üveglap segítségével "...mindig, minden körülmények között..." eltüntetem az esetleges gyártási egyenetlenségeket minden típusról.

MEV-es Pista-bácsi mindig azt mondta:"...fiam, akkor jó, ha a hűtőborda melegebb, mint a félvezető..."

Hogy ne az legyen hogy a saját képeimet mutatom példaként, keresgéltem másikakat:
Bővebben: KÉP
Bővebben: KÉP
Én ha hő lennék akkor örülnék neki hogy nem kell egy L-idomon végigmásznom, hanem a tokból kiérve rögtön ott vannak a bordák.
Az is lehet persze hogy nincs igazam, de én így gondolom.

Nem csak a tok a lényeg, hanem az is ami benne van. Egy modernebb félvezető akár 10...50 fokkal is többet bírhat....

Zoli: megoldod egy aludarabbal, mert jó a saccográfod, és esetleg megméred üzem közben, hogy mennyire lesz meleg. De azért van amikor ez nem elég, és érdemes utánaszámolni, hogy pl. egy 70...80 fokos borda (ami már nagyon forrónak tünik) adott esetben probléma lehet, vagy simán bírja és nem kell vele foglakozni.

Építettem pl. 13,8V/12A-es áteresztő tápot, ebben 70 foknál kapcsol le a védelem. Tartósan is bírja a rövidzárat, és mindössze 2db áteresztő-FET melegíti a bordát (meg az egyenirányító dual-schottky diódái). TO247-es tokban vannak. Na itt azért már kellett számolnom, hogy meddig melegedhet a borda....

Szia!
Az én labortápomban kb. 1989 óta van TO 3-as tok igaz ott is párhuzamosan kötve. Még soha nem ment tönkre - elegendő indok? Azóta használtam akksitöltőnek, erősítőtápnak és mindent elkövettem vele, amit el lehet követni. Az elektronika jó. csak a gombok, kapcsolók kopnak. Elgondolkodtam, hogy megérdemelné, hogy szép új gombokat vegyek rá, de sajnos ma már majdnem annyiért kapnék egy labortápot, mint a kapcsolók Tehát ismét a mechanika veszített. 2N3055 TO3 - örök.

Annak ellenére hogy én senkit nem akarok meggyőzni semmiről, azért szerintem el lehet gondolkodni azon is hogy melyik modern eszközben találkoztok TO3 -as tokkal ? Hogy nézne ki pl egy PC táp TO3 tokokkal ? Egyszerűen egy maradi konstrukció, nem lehet normális bordára rászerelni, pont azért, mert a hűtőfelület felé állnak a lábai. Ha annyira hiper szuper tökéletes dolog lenne, nem találták volna ki az újabb tokozásokat.

Sziasztok!

Itt ez az egyszerű kapcsolás. Bővebben: Link
Ebben ugye nincs rövidzár (kivéve biztosíték)védelem. Valaki kitudja nekem egészíteni ezt a rajzot egy egyszerű védelemmel? A lényeges az lenne, hogy ne kelljen bizti.

Köszi!!

Üdv !

Elkezdtem tervezni egy saját tápegységet. Egyrészt kihívásból, másrészt mivel egyedi követelményeim vannak. Azt szeretném, ha mind a kimenő feszültség, és az áramlimit is 0-2.5V közötti egyenfeszültséggel legyen vezérelhető. ( később PIC -el, egyelőre potival tesztelem ). Odáig már eljutottam, hogy működik a fesz szabályozó rész, és az áram mérés. U2 Opa alakítja a kimenő áramot 0-2.5V feszültséggé. ( 2.4A az 2.5V lesz az opa kimenetén, ne kérdezd miért nem 2.5A, lehet később annyi lesz, de ez most nem fontos )

Viszont az áramkorláttal nem boldogulok, azaz hogy lekorlátoz, de gerjed ha beindul az áramkorlát. Gondolom tul nagy az áram, visszaveszi a feszt, áram lecsökken, emiatt fesz megint visszaáll.

Hogy a nyavajába lehetne megszüntetni ezt a gerjedést ? ( mellékelem a rajzot, és szim file-t is. Szimben persze nem gerjed )

Ezért "művészet" az áramkör fejlesztése, mert a szimulátorban lehet hogy meg, az asztalon meg gerjed.
Én egy kicsit soknak tartom a 10nanot a negatív visszacsatolásban.

Én egy kicsit másik úton indultam el rég (mikor Pioneer kezdte tuningolni az egyszerű LM-es tápot), főbb szempontok a:
-szimmetrikus ( + GND - ) kimenet,
-Az "előremenő" ágban legyen az áram figyelés és mérés
-feszültségvezérelt legyen az áram és fesz ráadásul közös gndvel.
A készülékbe REF149 (ha jól emlékszem a típusszámra) szántam referenciának, erről menne a táp és a műszerek is.

Nekiláttam én is egy táp építésének. Az alapgondolat: leágazásos trafó, az aktuális szekunder feszültséget a kívánt kimenőfesz függvényében AVR-rel vezérelt, nullátmenetes optocsatolókkal meghajtott triakok adják a graetz-re. Az előfok és a stabilizátor szimulátorban már működőképes (Az előfok optocsatolóira "kézzel" adva a jeleket) - hétvégén nekiállok a gyakorlatban is elkezdeni megépíteni. Ez az előfok rajza - a stabilizátor rész még csak hevenyészett ISIS formátumban leledzik, de holnap megrajzolom azt is Eagle-ben.

Javaslom majd gondolj arra hogy egyszerre két triak biztosan ne tudjon bekapcsolva lenni.

Persze, gondoltam rá - ezért fogok hiszterézist beállítani a kapcsolási küszöbszintekhez.

Attila86:
Az általad publikál 0-40V-os labortápban a toroid ami ugye 2 secunderes. Az lehet 2 külön trafó is? Illetve ha mondjuk lehet külön trafó akkor ugye a kisebbik trafó az fixen 15V 500 mA-es legyen, viszont akkor a "fő" trafó az mondjuk lehetne 40V 10A-es is?
Csak azért kérdezem, mert bementem a boltba és azt a toroidot ami az alkatrészlistában van azt mondták rá, hogy 20 ezerért szívesen legyártatják nekem, és ezt kicsit sokallom.

Akkor megyek a boltba és lassan rendelem is össze az alkatrészeket hozzá. Megnyugodtam így beleférek(a saját magam által szabott) 15-20 ezer Ft-os keretbe.

Sziasztok! Labortápot szeretnék építeni a kiszemelt áldozat Pioneer 2.7.1 táp. Trafót vettem hozzá v@teráról 24v és 6 amper . Én 5 amperre gondoltam tervezni a labortápot. A kérdésem az, hogy hány tranyó kellene bele, hogy kibírja az 5 A-t, vagy elég a 3db. :hide:
A válaszokat Köszönöm

Bőven elég a 3db. Viszont abban a módban,ha 5A-rel terheled,fog fűteni rendesen!

Sokat számít milyen tranyókat használsz, és az se mindegy mekkora a feszültség. Nálad az AC24V-ból, legjobb esetben is kb. DC28V-od lehet a kimeneten.
A 24V pufferrelve kb. DC32V lesz a bemeneten, tehát ha rövidre zárod, akkor 32x5=160W-ot kell hővé alakítani. Ez kicsit sem kevés. Ha van rá lehetőséged, akkor ON gyártmányú MJ15003-as áteresztőket használj.
(Sokféle felhasználás lehet, de az én gyakorlatomban rendkívül ritka mikor 1-2A-től nagyobb áramra van szükség.)

A három tranyó elég, nem az átfolyó áram hanem az eldisszipálandó teljesítmény a probléma. Ha van rá mód tegyél a bordára egy kisebb ventillátort is. Drasztikusan megnöveli a hőleadást a környezet felé.

Nekem mind két oldalon 3-3db hamis BD245 van,simán leküldöm rövid zárba,és semmi baja nem lesz tőle. Igaz,hogy nekem 50V és 5A,így már a hődisszipáció is 250W-ra növekszik,ha rövidre zárom.