Valószínű az lehetett, hogy nekem nem jó az egy tokban kettő, mert ellenütemben kell meghajtani őket. Azt hiszem, ezért maradtam az optocsatolós megoldásnál, a LED-jeiket úgy kötöm, ahogy akarom. Találtam valami Toshibát, ami 11ns ( ? ) késleltetésű. Utána még kell tranyó, de ímég akkor is nagyon gyors.
Valami Si... akármit találtam még az FDH-nál, holnap megnézem.
Sajnos, már néhány hete mással kell foglalkoznom és kezdek dolgokat, jellemzőket, típusokat elfelejteni... hm...

Elektros90, lehet, hogy igazad van a Silabs-szal.

Ezeknél az ADuM meghajtóknál teljesen független a kettő meghajtó, nincsen semmilyen megkötés a vezérlésükben, és így persze az egymásra kapcsolásra nincs védelem vagy dead-time sincs bennük.
Biztosan lehet gyorsabbat találni, amikor én kerestem ár-érték arányban ezt találtam megfelelőnek.

Én nem nagyon találtam gyorsabbat, de ettől még lehet.

Az a baj az ADuM-mal, hogy schmitt trigeres bemenete van. Az igaz, hogy egymástól függetlenek, de a meghajtásuk GND-je közös. Tehát nem tudom a bemenetre nézve invertálónak, vagy nem invertálónak bekötni. A meghajtáson meg nem akarok változtatni, mert csak lassabbat tudok csinálni.
Végül is,a meghajtás valahogyan a bemeneti analóg jelből négyszöget csinál. Az sem mindegy, hogy ennek a négyszögnek mekkora az amplitudója. Ha nagy, akkor már az egész meghajtás lassú és még utána jön a driver, meg a FET-ek. Ha optocsatolót használok, akkor kis amplitudójú feszültség ( áram ) kell, tehát, az a része gyors lesz. Csak hátránya, hogy kell utána még néhány alkatrész és azokból eredően is lesznek sebességi korlátok. És a nyákon sem mindegy, hogy mennyi alkatrész van, mert ott is lehetnek problémák. Valahol kell egy kompromisszum...

A dead time nem érdekes, azt a félhíd elintézi magának. Nekem csak a nagy sebesség és 1...2A kimeneti áram fontos.

Szia!
Nagyon jó ötletnek tartom, hogy egyszerűen transzformátorral oldják meg a galvanikus leválasztást. De!
Hogyan is működik ez? Néhány, vagy néhányszor tíz MHz körüli jelet küldenek át a kis trafókon, majd a szekunder oldalon egyenirányítják. Végül is felfogható úgy is, hogy ha bedugom a dugasztápot a konnektorba, akkor a kimenetén megjelenik a DC feszültség, ha kihúzom, eltűnik. Csak az kérdéses, milyen pontosan lehet időzíteni a kimeneti DC időtartamát, ugyanis a bemeneti hálózati frekvencia egy-egy fél periódusától kisebb időlépés nem oldható meg. Amíg tápegységnél vagy frekvenciaváltónál ez nem jelent gondot, hangfrekvenciás erősítő esetén zavaró lehet, hogy a kitöltési tényező nem lineáris, hanem kvantált. 250 kHz-es kapcsolójellel üzemelő PWM erősítő esetén ha csak 8 Bit felbontásához közeli pontosságot szeretnénk megvalósítani, 64 MHz-es vivőt kell alkalmaznunk, de 256 MHz esetén is csak 10 Bites felbontáshoz hasonló lesz az átvitel. Vélhetően a visszacsatolás ezen sokat segíthet, de tökéletes nem hiszem hogy lehet.

Nem jó az analógia a dugasztáppal, mert a négyszögjelet, amit a trafó kap, azt bármikor le lehet kapcsolni nullára. Tehát megy mondjuk 10 periódus, meg egy fél. Ez egy teljes híddal megcsinálható. Tehát a hídban vezet az egyik átló, aztán a másik átló, amikor meg ki kell kapcsolni, akkor nullavezetést csinál, tehát a hídban vagy a két felső tranyó vezet, vagy a két alsó. Ezzel rövidrezárják a primert.
Ez elvileg nagyon jól működik, de az a baj, hogy a trafó nem ideális. Van szórási induktivitása és az lehet, hogy a primer rövidre van zárva, de a szekunder nem teljesen. És a trafóban majdnem biztos, hogy nem nulla a fluxus, tehát ennek egy része a szekunderen fog leépülni. Ez viszont azzal jár, hogy a szekunderen lesz feszültség, pedig nem kellene. Vagyis az áramkörnek késése lesz.
Ahhoz, hogy tényleg kicsi legyen a szórás, ahhoz kis méretek kellenek. Ehhez meg már nagy frekvencia, mert egy ilyen trafónak is van mágnesezőárama. Ha nincs benne vas, akkor pláne. És akkor még a hidat is meg kell hajtani, méghozzá ns-ok alatt. Ezt már diszkrét alkatrészekkel nem lehet megcsinálni, mert nem lesz elég gyors. Viszonylag egyszerű módon lehet csinálni egy 120...150ns-os késleltetést.
A trafónál nagyon nem mindegy a méret. Van még a kapacitás is, ami a primer szekunder között van. Ez azért döntően fogja befolyásolni az áramkör bemenete és kimenete között fellépő du/dt tűrőképességet. Meg az egész erősítőre nézve is. Ebből jön a legtöbb zavar, hibás kapcsolások, stb.

Ez a leírás szerint nem úgy működik, ahogy gondolod. Nincs szó arról, hogy bármilyen kvantálás időben módosítaná az élek pozícióját. 1nsec széles impulzusokkal küldik át, hogy fel- vagy lefutó élt kívánnak átvinni.
De nem szeretnék e mellett kardoskodni, ez is csak egy lehetőség a sok között.

Nem nagyon szeretnék ebbe belefolyni, de úgy látom az ADuM tokjában van a két leválasztó trafó amiről Béla beszélt.

Igen, ilyen megoldással is próbálkoztam. Persze az 1 ns nem megy diszkrét alkatrészekből. És egy pwm erősítőben azért nem lenne baj, ha még 50 ns alatti impulzusokat is tudna a driver.

Igazad lehet. Az IR is ezt csinálja, csak néhány pF-os soros kondenzátorokkal. Arra gondoltam, csak akkor lehet biztonságosan lekapcsolni a kimenetet (lezárni a fetet), ha a be és kikapcsolást nem csak egy impulzusra bízzuk, hanem valami folytonos jelre, vagy jelfolyamra. De a belinkelt leírásban ha jól értelmezem van egy bonyolultabb megoldás is, amikor egy visszacsatoló transzformátor is részt vesz a leválasztásban, jelezve hogy éppen most milyen állapotban van a kimenet. De ez már nem két transzformátoros megoldás.

Igen. Mire gondolsz?

Ha nem csak ki- és bekapcsoló impulzusokat kell átvinni, hanem a bekapcsolás teljes időtartama alatt megy a trafó, akkor még négyszög esetén is van olyan időtartomány, ahol éppen nem tud lekapcsolni. Ha pedig van ilyen tiltott időablak, akkor nem lehet lineáris átvitel.

Ezt nem értem. Miért ne tudna lekapcsolni? Teljes híddal bármikor lehet. A teljes híd meg lehet két darab CMOS kapu és a kimeneteik közé kötve a trafó primerje.

Arra, hogy hosszas elméleti fejtegetésbe kezdtél a leválasztó trafók hátrányairól, (ami nem baj) miközben az ADuM-ban benne van ez a trafó. Úgy értelmeztem magamban, mintha nem nézted volna meg az adatlapját.

Péter leírása és magyarázata alapján arra következtetek, hogy a belső leválasztó trafó mindig 1 ns szélességű impulzust kap és a belső logikája dönti el, hogy kimenetek L, vagy H szintre kapcsoljanak, a védelme pedig nem engedi összenyitni a FET-eket. A átvihető legkeskenyebb impulzus pedig 50 ns, ami szerintem elég egy PWM végfokhoz is.

Igen, de én nem az ADuM-ról írtam, hanem a Béla elméletéről. Azt írtam tovább, hogy én mivel próbálkoztam, ha megértetted a működést, akkor azt is láthatod, hogy nem az elmélettel van baj, hanem azzal, hogy ezt megfelelően gyorsra nem lehet megcsinálni diszkrét alkatrészekből.

Mint kiderült, az ADuM-ban máshogy van a trafó meghajtva. Azt sem lehet diszkréten megcsinálni.

Az AduM nekem nem jó, a bemenete miatt, de ezt is leírtam.

Ühüm... értem.

Ühüm... nem.

Azt viszont nem értem miért gond, hogy Schmitt-triggeres a bemenete és miért gond, hogy a GND-hez képest kapcsol. Egy komparátor gondolom mindenképpen lesz előtte, a szintáttevő meg oda kapcsol ahová akarod. Vagy mit nem értek?

Nincs szintáttevő. Minek? A szintáttevést a driverek csinálják. Ezek bemenete optocsatolós. A bemeneti oldal LED-jeit lehet keresztbe is kötni, tehát GND szimmetrikus áramot igényelnek. A meghajtás meg egy áramkimenetű fokozat. Tehát, a driverek meghajtása egyetlen fokozat.

Az ADuM-mal az a baj, hogy a bemeneti oldalnak egy tápfeszültsége van. Tehát nem tudom a bemeneteket akárhogy kötni. Ehhez kellene a mostani meghajtás kimenetére egy inverter a saját késleltetésével együtt és máris ott van az aszimmetria. És persze, ugyanezen okból nem megy a szintáttevés sem. Nem függetlenek egymástól a bemeneti schmitt triggerek.

Marad ez az optocsatolós verzió, az optók LED-jétől a félhíd kimenetéig 40ns a késleltetés. Csak viszonylag sok apró alkatrész kell hozzá.

Az ADuM működési elve lényegében ugyanaz, mint pl. az IR2110-é és úgy is meg lehetne oldani, mint TT 1.0-ban volt, hogy diff erősítő hajtotta meg a bemeneteket ellenütemben.
A variációk száma nyilván végtelen. Ha Neked most ez az optocsatolós szimpatikus, annak is biztosan megvan az oka. Nem ismerem az elképzelésed.

Addig rendben is van, hogy valamilyen 1 ns nagyságú impulzus felel az átbillentésért, és ebben az esetben valóban akármikor (megfelelő feléledési idő után) vissza lehet billenteni a kimenetet.
Tegyük fel, hogy az IR-hez hasonlóan túl gyorsan érkezik a visszabillentési impulzus, és akkor úgy marad mint Hajnalka a diszkós buli után. Ennek elkerülése érdekében készülnek (valahol itt a fórumon lett tárgyalva) úgymond statikus driverek. Ezeknél alkalmaznak folyamatos meghajtást, tehát amíg a driver kimenete magas, addig folyamatosan pumpálja a kis trafó primerébe a logika a sok-sok MHz-et. Szedtem szét ipari frekvenciaváltót, abban egy vastagréteg hibrid elektronika volt, ott is így működött. A probléma ami felkeltette az érdeklődésem az konkrétan az, hogy a folyamatos jelet megszüntetve valóban szabadon választható a kikapcsolás ideje? Mondjuk 1 GHz-en jár egy négyszög generátor, ami éppen átbillen a pozitív félperiódusába, amikor megérkezik a kikapcsolási impulzus.
Tehát nem a PWM erősítő saját 250-800 kHz-es kapcsolójelére gondolok, hanem a kis trafón átvitt 100 MHz-5 GHz-közötti jelről, már amennyiben ilyen elven működne ez a meghajtó.

Nincs köze a pwm saját frekvenciájának a meghajtókhoz. Azért nem kell 1 GHz, 100 Mhz is elég.

Ilyen drivert sokfélét lehet csinálni, van olyan is, hogy egy impulzus bekapcsolja a FET-et, egy meg kikapcsolja. Nem kell közé négyszög sem, a gate feltöltve, vagy kisütve marad. Egy régi IR applikációban van is róla cikk. Az sem biztos, hogy van egyáltalán vas a trafóban. Valószínű nincs.

Nekem úgy tűnik, hogy ez azért nem az a "játék-IC" kategória, mint az IR-ek. Az iparban használják és valószínűleg eléggé idegesek lennének a felhasználók ha emiatt a "kis vacak" miatt égne le havonta, mondjuk egy 200 kW-os motor. Péter biztosan tud valami kézzelfoghatót mondani róla, inkább várjuk meg Őt.

Sokkal többet nem tudok a működi elvéről, mint amit a korábbi linken lévő leírásban van.
Az Analóg Devices már több mint egy évtizede kínálja az ilyen elvű digitális izolátorait, és nem tudok róla, hogy az IR féle "beragadási" probléma ezekkel előfordult volna. Az elterjedésüknek elsősorban az áruk lehet az akadálya.
Én egy 400Hz-es kb. 1,5kW-os inverterben használtam, amiben 10usec körül volt a pwm vivője. SiC feteket hajtottam meg vele. Nekem rendben működött, és még működik most is a készülék. Egy dsPIC vezérli, közel 1nsec-es felbontással.
Lehet házilag is ilyesmivel kísérletezni, például ilyesmi van ebben az applikációban is.

Köszönjük!
Az applikációt sajnos nem tudom letölteni.

Csatolom.

Pár ábra az ADuM trafóról.

Sziasztok. Ha ezt a kapcsolást átalakítom kettős tápra (+-36V) akkor gondolom üzemeltethető róla ugyan úgy, annyi az ic táp ellenállását kell újra méretezni igaz?

Valahogy így kéne festenie nem?
Mod.: Annyi módosítást megejtenék hogy a FET-ek IRFP4227-esek.

Katasztrófális hangja lesz. De megafonba pont jó. Az IR2153 nem erre való.

Miért nem jó neked egy eredeti UcD? Az nagyon egyszerű és nagyon jó.

UcD? Az nem a cikkek közt leközölt kapcsolás? (Bocs ebben tudatlan vagyok.)
Régebben raktam össze IR2153-al egy végfokot, igaz PA-ra de oda tökéletes (ordibátor szerűnek jó igen), minden esetre mivel újra lehetőségem nyílt kísérletezni vele így úgy döntöttem adnék neki egy esélyt.

Nem, nem az. Az eredetit a fényképek között biztos megtalálod. Amire gondolsz a cikkek között az se rossz, de az eredeti már egy minőségi elrendezés.