Építs hozzá egy lejátszót! Némi mechanika, egy kis elektronika, és hatalmas sikerélmény!
Jó, elismerem: "némi" tanulást igényelne a dolog azért

Ezt nem kellett volna.

Annak idején kaptam egy floppilemezt. Találtam rajta egy fájlt, aminek ismeretlen kiterjesztése volt. Belenéztem hexa editorral, és csak egy nagy csomó kriksz meg kraksz volt benne. Viszont gyanús volt a sok ismétlődés. Nosza elkezdtem pascalban írni egy programocskát amivel megfejthetem a tartalmát. Addig addig gyömöszölgettem, míg találtam benne egy szípalettát. Utána a sorok hosszát kerestem meg, és végül előttem volt fehéren kéken egy nyomtató ikonja. Nagyon büszke voltam magamra! Ez a sztori jutott eszembe amikor a fentit írtam. Szerintem ez nagyon motiváló tud lenni. Szerintem.

Gondolom, színpalettát találtál.
Magas labdát feladni Zsombornak az emberiség elleni bűntett. Ezért megérdemelnél egy fagyit. Szerintem.

Ha már nem kimondottan "valakit" kérdezel:
Engem eddig életem során két alkalommal operáltak (vakbél, és patkóbél-perforáció). Az elsővel (vakbél) kapcsolatban csak töredékes emlékeim vannak, mert még igencsak gyerek voltam (tíz éves sem voltam akkor). Csak annyi maradt meg, hogy a folyosón, ahol vittek, a fejem fölött láttam a lámpákat, és amikor a műtőben rám adták a maszkot, számolnom kellett. Aztán a műtét után, az ágyban ébredtem. Semmi extra élmény, inkább csak egy kis félelem, mert idegen hely, csupa idegen ember, minden fehér.
A második már jóval közelebbi időben, alig 6-7 éve volt. Akkor a műtő felé vezető útról, altatásról nincs emlékem, mert eszméletlen voltam, amikor a műtőbe vittek, csak az ébredésről, de az is elég homályos. Az intenzíven ébredtem, minden testnyílásomból csövek lógtak, de még onnan is, ahol addig nem volt lyuk. Az ébredésben semmi különös nem volt, talán csak annyi, hogy lassabban tértem magamhoz, mint ha simán aludtam volna. Az intubálás miatt beszélne nem tudtam, erre az ott lévő nővérke rögtön fel is hívta a figyelmem, így maradt az activity-party, meg a papír-ceruza. De semmi olyan érzésem nem volt, hogy "JUjj, de jól kialutam magam!", sem pedig olyan, hogy "Jajj de fáj!", de utóbbi nyilván a kapott fájdalomcsillapítók miatt volt.

Elnézésedet kérem, vasárnap került hozzám a kazetta. Pedig jó lett volna.

Nem a Te hibád, hanem az öregé.

Ne legyél már ilyen rosszindulatú! Mindenki elkezdte valamikor, és nem mindenki egyforma sebességgel halad előre! Az hogy az eddigi termékek nem voltak eladható minőségűek még egyáltalán nem jelenti azt hogy megállt a fejlődés! Hátha most hogy itt a csillogó cél, hirtelen sikerül megtalálni az élet értelmét! Nézd! Nagyfeszültség nincs benne, agyonütni nem fog senkit, miért ne vágjon bele? Én bízom a fejlődés pozitív irányában!

Zsombor: Legközelebb már egy előerősítő fotóját látjuk a kezeid között ugye?


És igen, színpaletta, csak mobilon elég nehéz egy hosszabb szövegnél minden betűt a helyén tudni

Köszönöm a beszámolót!
Részemről igyekszem elkerülni a személyes megtapasztalást, de ezzel úgyis így van mindenki

Nem vagyok rosszindulatú. Mindössze arról van szó, hogy ez még túl nagy falat lenne neki. Inkább olyan projektekkel kellene terelgetni, amik nem ekkora ugrást jelentenek. Ő kínlódik, és a topiklakók nagy része szenved.

Na ja, valóban túl nagy falat lenne nekem.
Régebben olvastam olyat, hogy valaki (szetszedtem.hu szerzője) összerakott egy felül betöltős VHS lejátszót ömlesztett alkatrész készletből leírás nélkül! Van az a bonyolultsági fok, ami nekem már sok...

Nem csak neked, sokunknak az lenne.

Az a cikk egy vicc, ha nem esett volna le.

Félek, ezzel kiszabadult a szellem a palackból...
Pár éve lábtörés miatt operáltak (belém csavaroztak egy 10 centis fémdarabot).
Mivel féltem attól, hogy amikor a gerincembe adják az érzéstelenítőt, valamit elrontanak és lebénulok, ezért kértem, hogy (a pontos szakkifejezés hiányában) ne epidurális legyen. Megnyugtattak, hogy nem az lesz. Nagyszerű! Spinális lesz. Mi a különbség? Pár centi, de ugyanúgy a gerincbe megy...
A megbeszélésnél mondták, hogy kérhetek altatást is, majd szóljak a műtőasztalon. Remek! Kíváncsi ember lévén, szépen elterveztem, hogy először megvárom, hogy mit hallok, mit érzek és majd közben szólok, hogy mikor kérem, de addig maradnék ébren. Fekszem a műtőasztalon, kérdezi az anaszteziológus, hogy kérek-e altatást? Válaszolom az előre eltervezett mondatot: "Igen, de majd csak később!" Ebből az lett, hogy "Igen..." és már aludtam is.
Az asztalra oldalt kellett feküdnöm, mindkét lábamat térdben felhúzva, a műtétre várót előre kinyújtva. Amikor felébredtem hanyatt feküdtem, teljesen egyenes testtel, viszont azt "éreztem", hogy a térdeim fel vannak húzva. A nővér szólt, hogy még ne mozogjak. Meglepő módon nem pánikoltam, hanem kíváncsian vizsgáltam a helyzetet, hogy az érzékelés és a valóság ennyire eltér. Azután "frissített a rendszer" és már ott éreztem a lábamat, ahol az ténylegesen volt.

Ne féltsd azt a szellemet! Ez érdekes téma szerintem

És tessenek mondani (valószínűleg lemaradtam valamiről):
Mire megy ki a játék, itt most valakit meg kellene nyugtatni, vagy meg kell ijeszteni???

Dehogyis! Csak felmerült a téma, és érdekesnek tartottam, azért kérdeztem rá. De ha zavar, tőlem ejthetjük!

Engem abszolóúte nem zavar, csak vannak nekem is tapasztalatim, azért kérdeztem.
Mondjuk, én nem ébredtem fel közben....

Ha ijesztgetni kell, akkor meg kell nézni, miket, és mivel "építenek" be az emberekbe, állatokba. Itt most nem az önként vállalt cici, és egyéb nagyobbító, korrigáló műtéteket említem. Folyamatosan tesztelünk implantátumokat, protéziseket, rögzítő csavarokat, szerszámokat.
Pl. egy kisebb Gerincrögzítő csavar. az összekötő rúddal. Ebből minimum 4 db kerül a beteg hátába, de inkább 6 db.

Jáááj!
Tudod mit, tényleg váltsunk témát, nem erre gondoltam!
Az tényleg kicsit durva, amikor a műtőasztal mellett ott áll a satupad, az oszlopos fúrógép, meg a kovácsüllő....

Én úgy érzem, hogy itt most éppen egy megismerésre érdemes történet száll el a semmibe.. Engem továbbra is érdekel

Nekem csupán az anesztessel voltak "megbeszélni valóim"...
A többire nem emlékszem...

Nos, az úgy volt...

Mintegy 20 évvel ezelőtt, még vállban kicsit szélesebb, úgymond szép szál gyerek voltam.
Egy baj volt: akkoriban állandó belépővel rendelkeztem a baleseti sebészetre.
(Vitorlázás, kori, gőrkori, bringázás, stb, a többit képzeljétek hozzá.)
Időnként összeférceltek itt-ott, esetleg begipszeltek itt-ott, de mindenképpen előre köszöntek.

Aztán a gőrkori révén rommá szakítottam a jobbos belső térdszalagomat, műteni kell.
(Nagy mentális trauma, de nem csak nekem!)

Bokától cerkáig begipszelve bevonulás a kórházba, megbeszélés az aneszteziológussal.
Alapkoncepció: szundizni szeretnék!
Nem-nem, neki van egy ekkora tűje (és mutat nekem a levegőben kb. 300 mm-t (mégiscsak műszaki emberek vagyunk), amivel majd engem jól gerincen fog szúrni.
- Figyelsz, Kiscsillag, ezt most verd ki a fejedből, mielőtt én teszem meg...
(Sértődöttséget láttam az arcán, de megírta a papírokat.)

Egy szál lepedőbe vetkőzötten (mármint én) betol a műtő-előkészítőbe egy kb. két méter magas, 130 kilós fiatalember, akinek a felkarja vastagabb volt, mint a combom és dekoratív tetoválások formájában sárkányok verekedtek rajta griffmadarakkal.
Sok sárkány és sok griffmadár, mert volt hely.
(Amúgy rajta kívül ketten voltunk ott: én, meg a majré.)
Bekötik a kézfejembe az infúziót.
Kérdem, tudomásom szerint ilyenkor lehet kérni valamilyen majré elleni koktélt.
- Ühüm, mindjárt hozzák...
Hidegség csurog végig a karomon...

Visszajön a kedvenc kidobóemberem.
Előszed egy borotvakést (amivel annak idején nagyapáink is borotválkoztak) és remegő kézzel közelít a térdem felé.
- Várjál már! A vágást is te csinálod????
- Nem, csak viccelődni szerettem volna...
(Velem, a műtő-előkészítőben. SZERINTED???)
Bocsánatot kért a viccelődésért, eközben befut a kedvenc anesztesem a papírjaival és újfent megpróbál meggyőzni arról, hogy milyen frankó lesz nekem, ha gerincen szúr.
- Mondom: szundi!
- De hát, amikor majd ébredek, akkor majd fájni fog a fejem, meg lehet, hogy rókázni is fogok.
- El sem hinnéd, de voltam már másnapos és azt is túléltem....
(Ismét megsértődött és végül is nem is ő altatott.)

Betolnak a műtőbe.
Beletolnak az infúziómba egy szép, enciánkék folyadékot.
- És tessék mondani, ez mi?
- Hát az altató.

Felpakolnak a műtőasztalra, piszkálnak, teregetik rám a mosott ruhát és mindeközben ROHADTUL NEM VAGYOK ÁLMOS!

- Ja, megjött ám a majré elleni cuccos is!
- Köszi, pont jókor...
- Na, fiatalember, itt a maszk, ebbe kellene beleszimatolni!
- Oké. Mi jön belőle?
- Mi jönne, tiszta oxigén!
- Számolni kell?
- (Puff, a maszk a képemre) Na, szívjon!

A többire nem emlékszem....

Azóta a lábam elé nézek, minden lépésemet megfontolom, nem korizok, nagy ívben kerülöm a többi hajót, stb.

Érdekes, mindenki aludni akar műtét alatt. Én direkt gerincérzéstelenítést kértem, műszaki ember lévén kíváncsi voltam a technikára, használatára. Pech, semmi gép nem volt a műtőben, csak az altatóorvos műszerszekrénye. Az is mögöttem, így semmit nem láttam.

Engem legutóbb csak annyi időre ébresztettek fel, hogy megkérjenek másszak át az ágyra a műtőasztalról, majd szundiztam is tovább...

De még nagyobbacska gyerekként a Bethesdában műtöttek le egy cisztát a farcsontomról. Az altatóról onnan tudtam, hogy kezd hatni, hogy elkezdtem veszteni snapszerban Felszabdaltak, majd ébredéskor csúnya meglepi várt - betettek egy rácsos kiságyba!!! Mondanom se kell, fejem felhajtva, kezeim, lábaim kilógtak, s egy cső lógott ki a sejhajom felett, ahol vágtak. Ez a pozitúra meglehetősen kényelmetlen volt, így első mozdulatommal kiszabadítottam magam (nyitottam a rácson a zárat), s kikecmeregtem az ágyacskából frissen műtve éppen ébredve félkómásan. Na mikor a nővérkéhez odaértem, az kicsit elsápadt, majd elmagyaráztam neki, hogy a rácsos ágy nem nekem való, adjanak egy normálisat, amibe beférek
Persze ezután a lehető legkevesebb időt töltöttem az ágyban, mert mindez nyár végén történt, s mint ismeretes ilyenkor piszok mód tud sütni a nap, pláne légkondi nélküli szobákban, azaz tikkasztó kánikulai hangulat uralkodott, amit már akkor se szívleltem. Szóval ennek örömére én sokat csatangoltam a folyosókon, s leginkább olyanokra emlékszem, hogy próbáltak megtalálni, mert látogatóba jöttek a szüleim, én meg valamerre kódorgok közben... No persze akkor szaladt össze igazán a háznép, amikor nagyvizit volt, s én megintcsak sétálgattam valamerre. Visszaparancsoltak az ágyba, s ekkor közölte velem a doki, hogy úgy egyébként szigorú ágynyugalom van nekem előírva, ki se kelhetek az ágyból - fene se olvasta a kórlapom, találtam én jobb elfoglaltságot is

Ha már ilyesmikről sztorizunk, nekem volt régen egy kézműtétem,( tenyéren ) ilyenkor az idegpályába szúrnak érzéstelenítőt. Rezidensekre bízták, nem igazán sikerült, de azt mondták majd jó lesz az. Műtét kezdődik, a sebész nagy lendülettel húz egy centi mély, 4 centi bemetszést, én meg mondom, hogy frankón éreztem ám. Egy kis kapkodás, hívtak aneszteziológust, adott az infúzióba valami koktélt, mondta, hogy ez más világ lesz, és úgy is lett, már csak a kórteremben ébredtem...

Talán jobb is volt így.

Mióta létezik az "okostelefon" soha nem tetszett. Ahogy mindig is mondják, ami mindenre jó, az semmire se jó igazán. Lányomtól kaptam egyet, mert a gombos döglődik. Nahát, nem csalódtam. Egy iszonyat. Internetezni nem való, kínszenvedés vele bármit is elérni. Az alkalmazások logikája más, mint a hagy. számítógépeké. Soha nem tudja az ember, tényleg bezárt-e valamit, vagy csak félretette. Állandóan reklamál, ezt állítsam be, azt állítsam be. Telefonálni is sokkal bonyolultabb vele. Próbáltam segítséget kérni, a Prohardveren regisztráltam egykor, de nem enged be mert megváltoztatták a bejelentkezés módját. A legtöbb mobil témájú fórumot ott találtam.
Ahogy egykori munkatársam szokta mondani: "-Öreg vagyok én már bohócnak."
De ha valaki segíteni tud olyan fórumot találni, ahova engem is beengednek, megköszönöm.

Pedig még a monitor nézésére is készültem, amin az orvos nézte mit csinál. De annak is csak a hátát láttam.

Ha már kézműtét.

Ügyesen elvágtam a bal kezem egyik ínszalagját, úgyhogy az ujjam csak lógni tudott.
Azt mondták, ezen nem segít a viagra, meg kell műteni.
Nekem adtak választási lehetőséget. Altatás, de akkor bent kell maradni a kórházban 24 órát, vagy úgynevezett mandzsetta érzéstelenítés, és akkor a műtét után pár órával haza is mehetek.
A második verzió jobban vonzott, de azért megkérdeztem, hogy ez miből áll.
Elmondták, hogy körbeinjekciózzák a csuklómat. (Hiro vagyok, ennyit kibírok.)
Na elkezd szurkálni a doki, (tényleg kibírtam (leginkább röhögés nélkül)) majd azt mondja:
-Szóljon, ha érzi a villámokat!
Villamosságban jártas ember lévén nem értettem az öszefüggést az oltás és az áram között, ezért rákérdeztem:
-Milyen villámora gondol doktor úr?
-Rá fog jönni. Előszőr a hüvejk ujjánál, végül a kisujjánál kell jönnie.
Nos tényleg rájöttem, bár ezt kihagytam volna. Mintha egy sokkoló két végpontja közé került volna be a csuklóm és az ujjvégem, valaki meg veszettűl nyomná a gombját. Miközben bökdösött, oda sem mertem nézni, (annyira nem vagyok hiro, hogy nézzem is) de utánna megnéztem a kezem, és rájöttem miért nevezik mandzsetta érzéstelenítésnek.
A csuklómon körbe egy kisujj vastagságú hurka lett. Azután már eltakarták előlem a kilátást. A kezem olyan mértékben vált érzéketlenné, hogy azt sem tudtam ott van e a doki még a túloldalon, nemhogy azt, csinál-e valamit.