Fórum témák
» Több friss téma |
Fórum » Házilag építhető fémkereső
Pedig vannak ilyen kábelek , és egy eresben .Úgy értem , hogy egy vastagabb kábelben van több ilyen elkülönített , tehát több eres, külön külön műanyag szigeteléssel. Olyanból lehetne olyat kibontani , ami neked pont jó lenne.
Nekem olyasmi kell (talán), ahol cirka 0,3 a vezető átmérője, és ezen van 0,05 vastag szigetelés.
Hát én még sose mértem , de szerintem egy gyári réz vezetéken is van 0,05 lakk réteg , sőt még lehet vastagabb is.
Nem mértem, hogy milyen vastag. De azt, ami rajta van, azt föl akarom vastagítani 0,05 milliméterrel. Ami ugye 0,1 millimétert jelent átmérőben.
Igen, de sajnos könnyen le is pattog. Ezért csinálom kocsonya sűrűségű víz alapúval.
A kondenzátorban tárolt energia W=(Unégyzet*C)/2. Minél kisebb a menetek közötti feszültségkülönbség, annál kisebb lesz a tekercs önkapacitása. Arra kellene törekedni, hogy legalább a tekercs kezdete és vége a lehető legtávolabb legyen egymástól.
Tudom, ez nem egyszerű.
Ez tényleg nehéz, ha azt vesszük, hogy a fejkábel a tekercs kezdete meg a vége és viszonylag közel vannak egymáshoz.
Nem az induktivitás kapacitása lesz kisebb a feszültségtől függően, hanem a tárolt energia!
A másik az, hogy ez itt nem tekinthető egy önálló elemnek, mivel rezgőkört alkot. Innentől kezdve bonyolultabb a történet....
Első körben jó irány lehet a lehető legkisebb zajú első fokozat alkalmazása! Nem tudom, most mit használsz ott?!
Így kapásból annyi-szorosan csökkentheted az induktivitás értékét, és azon keresztül kb arányosan a kapacitást is... Ez járhatóbb útnak tűnik, mint egy szint feletti önkapacitás csökkenés elérése...
Egy trafónál (pl. kimenő) úgy érhető ez tetten, hogy ugye vannak a sorok egymáson. Ha normál vezetés van, vagyis egyik sor jobbra a másik utána rajta balra haladva van tekerve ahogy általában egy trafót szokás, akkor ha a cséve egyik szélét nézem, ott a két szélső menet között (elektromosan) egy oldalára döntött U alak lesz, és az U betű két csúcsa közt lesz egy jó nagy kapacitás aminek az egyik vége az alsó sor kezdő menete a másik meg a felette lévő sor utolsó menete. Ezért nem így tekerik a kimenőt (már aki ért hozzá) hanem úgy, hogy minden sor végén visszahúzzák a drótot a sor elejére, így ez a sorok közti kapacitás kisebb lesz. Kimenőnél a nagy szórás is gond, de egyrészt a tekercsek osztásának növelésével nem csökken drasztikusan a szórás, másrészt a szórás a kisebb gond, és a tekercs önkapacitása a nagyobb, hallgatva is.
Tehát valami olyan tekerési módot kell találnod, ahol az egymás mellett lévő menetek és sorok nincsenek fizikailag túl közel egymáshoz. PI gépeknél voltak erre törekvések ha jól emlékszem azokkal a fonott vesszőkosár alja formájú tekercsekkel.
Az erősítő fokozatom gyakorlatilag egy klasszikus műszererősítő kapcsolás. Az első fokozatában lévő erősítő 5532-es tokból van, az erősítése pedig 20-25-30-szoros. Egy LAA110-es SSR kapcsolgatja az erősítés állító ellenállásokat. A műszer erősítő második fokozata, a differenciál rész egy TL081-es OPA, ami 20-szorosat erősít.
Rezgőkör, de egy csillapító ellenállás ezt nem engedi neki. Minél kisebb lesz az önkapacitás, annál kevésbé kell csillapítani.
A tekercselés huzal vezetése itt nem egyszerű. D alakú a sablon és kb 5 milliméter a tekercs szélessége. Plusz nehézség, hogy homorú a sablon alja. Kézi szálvezetés. Tehát igyekszik az ember jól tekerni, de két egyforma tekercs sosem lesz.
Az 5532-estől léteznek jóval kisebb zajú erősítők is! Ennek legalább 4nV/sqrt(Hz) a zaja, míg a jobbak akár 1 alá is mennek. Pl az OPA1612 kb 1nV-os zajjal rendelkezik...
A második fokozat már nem igazán befolyásolja a zajt, addigra annyit erősítesz a jelen(és az első fokozat zaján is), hogy már nem a saját zaja fogja meghatározni!
A "történet" valóban bonyolult. Nem volt hangulatom tekergetni egy "ilyen" és egy "olyan" tekercset - vagyis egy kis és egy nagy sajátkapacitásút, de találtam a polcon egy - a célnak éppen megfelelő - kuszán tekercselt "légmagos induktivitást". Nem is kellene idézőjelbe tennem, mert végül is az. Nagyjából 7 mH. Ráadtam 0.1 sec 100kHz-1MHz-es sweep-et és megnéztem az amlitúdómenetet. Aztán 20 kHz-es négyszögjelet.
Hogy mit látunk a képeken, azt biztosan el fogod magyarázni mateatek-nek és nekem is.
Hogyne..., alig várom a lehetőséget
 Tulajdonképpen mit szerettél volna ezzel az egésszel mondani, nem világos?! Kijavítottam a pontatlan fogalmazásodat, miszerint a kapacitás a feszültség függvénye. Ennyi történt! A többivel nagyjából egyetértettem...
Hogy az alapokat nem érted, az még rendben van. Hogy nem tudod értelmezni a szkóp fotót... az is. De legalább olvasni megtanulhatnál!
Ezt írtam: Idézet: „Minél kisebb a menetek közötti feszültségkülönbség, annál kisebb lesz a tekercs önkapacitása. Arra kellene törekedni, hogy legalább a tekercs kezdete és vége a lehető legtávolabb legyen egymástól.” A könyvben aláhúztam pirossal ugyanezt a mondatot. Szerintem további vitatkozás helyett inkább a fentebb említett hiányosságaidat pótold! Idézet: „Minél kisebb a menetek közötti feszültségkülönbség, annál kisebb lesz a tekercs önkapacitása” Ha te ezt a mondatot másképpen értelmezed, mint ahogy leírtad, arról csakis te tehetsz! Ez így leírva nemes egyszerűséggel blődség! A könyvben pontosan ugyanilyen pongyolán fogalmazott a szerző, akár ki is volt az elkövetője! Ha nem érted, segítek: attól, hogy más feszültségre töltesz fel egy kondenzátort, a kapacitása még ugyanaz marad! A nagy arc megint előbújt belőled. Érdekes, hogy vannak emberek, akik alig értenek bármihez is, de szent meggyőződésük, hogy osztani kell az észt olyan témákban is, amihez szemlátomást nem hogy nem értenek, de még értelmezési gondjaik is vannak! Idézet: Ez a két mondat egymást üti. „„Minél kisebb a menetek közötti feszültségkülönbség, annál kisebb lesz a tekercs önkapacitása. Arra kellene törekedni, hogy legalább a tekercs kezdete és vége a lehető legtávolabb legyen egymástól.”” A kapacitás nem függ a feszültségtől, hanem a tárolt kapacitív "energia". A fizikai távolságoktól függ a kapacitás, mint második mondatodban írtad. Egy rezgőkör rezonancia frekvenciája nem függ a feszültségtől, ergo a kapacitása sem a tekercsnek.
Mindössze négy mondatot írtam és azt is "mateatek"-nek címezve. Úgy látom nektek nem sikerült elolvasni elejétől a végéig, ezért újra kiteszem:
Idézet: „A kondenzátorban tárolt energia W=(Unégyzet*C)/2. Minél kisebb a menetek közötti feszültségkülönbség, annál kisebb lesz a tekercs önkapacitása. Arra kellene törekedni, hogy legalább a tekercs kezdete és vége a lehető legtávolabb legyen egymástól. Tudom, ez nem egyszerű.” El tudom képzelni, hogy sem én sem a "Rádiótechnikai kislexikon" szerzői és lektorai nem értenek ehhez és valóban nincs is a tekercseknek "önkapacitása", vagy "sajátkapacitása", vagy "szórt kapacitása", vagy mi - de van helyette nagy arcunk. Abban bíztam, hogy mateatek tud a sorok között olvasni mivel van mögöttünk néhány privát levélváltás. Arra próbáltam finoman és a lehető legtömörebben célozgatni, hogy esetleg meg lehetne szépen is tekerni azt fejet, de tudom, hogy ez nehézkes, időigényes és sok türelem kell hozzá. Csak a kondenzátorban tárolt energiát említettem, mert ebben a képletben majdnem minden benne van. "Lefelé" az, hogy dQ=C*dU. Tehát a kondenzátorban tárolt töltés nagysága feszültségfüggő. Ha a menetszámot mondjuk a felére csökkenti, az induktivitás rögtön a negyede lesz, de ha a tekercs kezdetét és végét szorosan egymásra tekeri Q szerencsétlen esetben alig fog csökkenni, de legjobb esetben is csak a felére. Nem értek hozzá, de így gondolom, mert ezt már végig zongoráztam annak idején a PWM végfokom légmagos tekercsével. Nyilván sdrlabnak még nagyobb tapasztalata és sokkal több tudása van ezen téren, hiszen még soha egyetlen munkáját sem láttam sehol. Viszont velem ellentétben szerény. Biztosan van mire szerénynek lennie.
Igen, pár mondatodban is képes vagy ordas nagy butaságokat megfogalmazni, aztán, ahogy most is forgolódsz kínodban, hogy kimagyarázd valahogy ami másoknak evidens! Itt senki nem mondta, hogy nincs parazita kapacitása egy induktivitásnak, csak azt, hogy az nem feszültség függő! Helló, leesett már?
Amúgy csak igen halkan kérdezem meg, milyen Q-ról beszélsz itt??! Ugyan nem láttam, hogy most konkrétan milyen rendszerű fémkeresőt nyúz mateatek..., de ettől függetlenül is, ha csillapított a vevő-tekercs(rezgőkör - és úgy rémlik ezt említette), akkor Q-ról nem sok értelme van beszélni. Idézet: Úgy érted, hogy a tekercs tervezése legyen olyan? Akkor lesz egy fix kapacitása a tekercsnek, ami a kész tekercsnél nem változik a feszültségtől? „Minél kisebb a menetek közötti feszültségkülönbség, annál kisebb lesz a tekercs önkapacitása”
Szerintem engedjed el, ha rám hallgatsz.
 Az idézett könyvben szerintem magyarázatként gondolta a szerző. Sok igazsága van benne, hogy oka lehet annak, hogy rendesen kell méretezni egy transzformátort. Sok formában is lehet tekercselni.
Ezeket a dolgokat nagyon el lehet bonyolítani ha akarja az ember. Nem emlékszem mit kerestem amikor letöltöttem ezt az elektromos térerősségről íródott pdf.-et.
Ha megkérdezném itt bárkitől (magamat is beleértve) - mi a feszültség? - ki adná erre azt a választ, hogy az egységnyi próbatöltésen végzett munka? (6. old.) Pedig tudjuk/értjük mi a feszültség, mi az áram... stb. A tekercsnek nyilván vannak "fix kapacitásai". Az egysoros hengeres tekercsnél ez egyszerű kell legyen. A két szomszédos menet felülete/ távolsága szorozva epszilonnal. Az össz kapacitás: a menetszám szorozva a menetek közötti kapacitás reciprok összegével. A tekercsre kapcsolt feszültség a menetek között egyenletesen eloszlik a menetszám függvényében. Tehát ha a tíz menetes tekercsre 10 V feszültséget kapcsolunk a menetek között 1 V feszültségkülönbség lesz. Ha két szomszédos menet közötti kapacitás mondjuk 2 pF, akkor a tekercs saját(ön)kapacitása 0.22 pF. A töltéssűrűség szintén arányosan oszlik meg a menetek között. De ha 5 menetet tekerünk jobbra, ötöt vissza, akkor az első és az utolsó menet között 10 V feszültségkülönbség lesz. Az első és utolsó menet között 2 pF és a többi menet kapacitásai már sorosan és párhuzamosan kapcsolódnak ehhez. Ha pedig össze-vissza tekerünk fel több száz menetet,akkor már csak a jó Istenke tudja kiszámolni, hogy hány rezgőkört "építettünk be" a tekercsbe és ezek hogyan fognak viselkedni. Olyan lesz amplitúdómenet a frekvencia függvényében amit a szkóp képen mutattam, de a tekercs önkapacitása és vesztesége biztosan nagy lesz. Tehát sokszoros energiát kell beletáplálni aminek jelentős része hővé fog alakulni, kisebb része meddő energiaként fog elveszni a szórt kapacitásokon. Ezt gondolom.
Próbálok valami nagyon egyszerűsített rajzot és eszmefuttatást mutatni, írni. Az is lehet, hogy nem jól írom, mert ennél a résznél hiányoztam az iskolából.
Van egy adó tekercs. Kis menetszám, vastag huzal. Ez van meghajtva négyszög jellel. Természetesen a négyszög feszültség kellő áramerősséggel van jelen. A vevő tekercs az adó tekercs kiegyenlített mágneses terében van elhelyezve. A skiccen próbáltam lerajzolni az adó tekercs áramát és a vevő tekercs feszültségét. A vevő tekercs feszültsége pár millivoltos tartományba esik. Ezt erősítenem kell, mégpedig több-százszorosan. Az erősítés ugye zajt visz be a rendszerbe és csökkenti a sávszélességet. Ezt próbálom úgy megfogni, hogy a vevő tekercs kapacitását csökkentem, miközben az induktivitását próbálom növelni. Így vélhetőleg nagyobb amplitúdójú jelet kapok a vevő tekercsen, miközben nem csökken a sávszélesség. A rajzon pirossal van jelölve a probléma. Ha túl sok a menet a vevő tekercsen, akkor a jel csúcsa lecsípődik. Ugyan ezt csinálja a lassú erősítő is. Tehát azt szeretném elérni, hogy a vett jel "csúcsos" legyen és kellően nagy feszültségű. Szerintem ezt a vevő tekercs parazita kapacitása gátolja. Most látom, hogy a kígyó-vállam árnyékolja a képet. Elnézést ezért. A hozzászólás módosítva: Márc 25, 2022
Könnyebb lenne kicsit is konkrétumok felé menni, ha alap paramétereket is megadnál(meghajtás frekvencia, polaritás, áram..., vételnél induktivitás, csillapító ellenállás értéke, erősítés....)
Alapvetően a végén kapott "csúcshatást" a meghajtás meredeksége, a vevőtekercs alkotta rezgőkör rezonancia frekvenciája, és az erősítő lánc sávszélessége határozza meg. Ezen belül is a leggyengébb láncszem fog dominálni, azt kell behatárolni. Ha módszeresen külön-külön nem teszteled le, melyik, mit tud, úgy nagyon nehéz úton fogsz haladni! Ez alapján, amit felvázoltál, egyáltalán nem biztos(sőt, szinte biztosan nem), hogy extrém kis zajú erősítő kell neked, inkább nagyon gyors! Azonban, ahogy írtam, csak akkor van értelme az egésznek, ha a lánc minden tagja tudja a megfelelő sebességet...
Sajnos a 20 megás szkópommal nem nagyon tudom megmérni a meghajtó négyszögjel meredekségét. De 100 nanosec alatti. Ha a vevő tekercsem 500 µH körüli volt és jó nagy az erősítés, akkor azzal a zaj miatt rosszabb eredményt kaptam, mint 1mH-s tekerccsel, kisebb erősítésnél. Ha növelem az indultivitást, akkor azzal ugye a parazita kapacitás is növekszik és ezzel a rezonancia frekvencia csökken és a vevő tekercs maga fogja vágni a jelet. Most azzal kísérletezek, hogy meddig vihetem föl az indultivitást. Sajnos nem tudok mindenre konkrétan válaszolni, mert még kísérletezek. A csillapító ellenállás 2-4 k körül adódik. Kisebb kapacitású tekercs nem pendül meg annyira és ott lehet nagyobb a csillapító ellenállás.
|
Bejelentkezés
Hirdetés |
