Combos dolgok ezek, soha ne fordulhasson elő még egyszer!
Az világos, hogy az élet utat tör magának szinte mindenhol, legfeljebb a formája lesz némelyest más.
Azt nagy általánosságban azért kijelenthetjük, hogy a radioaktivitás nem feltétlenül az élet barátja...

Nyilván nem, de sok minden más sem az élet barátja. Sör mellett szoktam mondani, hogy az ember születése ota azert tesz mindent, hogy meghaljon.
Csak az én életemben legalább 100 dolgot tiltottak, be mert veszélyes az emberre, s ki tudja mennyit nem, mert azt nem merték. A szüleim szép kort éltek meg pedig az egesz életükben ki voltak téve a mai betiltott veszélyeknek, mi meg megkaptuk a szinte mérhetetlen nagyfrekvenciás
sugárzásban.
Szoval ki vagyunk téve a saját magunk által teremtett veszélynek és nem vagyok biztos ma már abban, hogy az ember az adott pillanatban el tudja dönteni mi veszélyesebb rá a radioaktivsugárzás vagy bármi más, aminek naponta ki vagyunk téve.
Meg talán azt is látjuk, hogy elég sok NOBELDIJAS tudosunk forgott a radioaktivitast kihasználo tudományokban es kizárt dolog, hogy akkoriban extrán merni tudták vagy ismerték minden hatását megis szinte mindegyikük szép kort élt meg ( nem ugy mint pék meg vasöntödében dolgozo nagybátyáim. sajnos).

Így igaz!
Élni életveszélyes!

Egy barátom (jó)néhány éve felvetette, hogy elmenne körülnézni Csernobilba, mert most adódott ill. volna rá lehetőség. Hívott is, hogy tartsak vele, de nem-et mondtam. Aztán egyszercsak látom a facebook-on, hogy a feleségének mennek a részvét üzenetek. Megkérdeztem mi történt ilyen hirtelen, talán baleset? Nem. Fájt a hasa, elment orvoshoz, csináltak néhány vizsgálatot. Hasnyálmirigy rák, áttétekkel. Már csak fájdalomcsillapítót írtak fel - arra a kb. 1 hónapra... Nagyon rendes srcác volt, páran ismerték talán fórum tagjai közül is.
Nem tudom, hogy a két eseménynek (Csernobil - rák) van-e köze egymáshoz, de a valószínűségét mindenki megtippelheti.

Ez nem volt okos dolog, én semennyi pénzért nem mennék oda. Előnye semmi, hátránya ismert, és ismeretlen is.

Hiába, ez van. Ja kérem az üzlet az üzlet. Van akinek megéri, van akinek nem. A reklámokban minden egyszerű... Az élet, az meg kicsit más. Nem akarják, hogy gondolkodjunk, és persze sokan nem is akarnak. Aztán meg jön a számla.

Na lätod ez sem olyan egyszerü dolog. Sajnos már több osztálytársam meg barátom alulrol szagolja az ibolyát, köztük olyan betegségekkel is mint amiröl irsz, és garanáltam egyik sem járt Csernobilban.
Az anyám legalább 40 évvel élte tul testvéreit akik Amerikában szilikozisban stb haltak meg.
Az orvostudományrol meg amugy is megvan a privát véleményem. Ma amikor egy könyvnyi diagnozisbol sem tudják gyakran megállapitani az ember baját, pedig mennyi csodamüszerrel van már felszerelve az orvostudomány. Mit tennének ezek, ha még mindig csak lázméröjük meg sztetoszkopjuk lenne?

Talán nem mindenki tudja de a balesetett szenvedett reaktor melletti 3 másik még sokáig üzemben volt, a legutolsó blokkot 2000-ben állították le, de az óta is sokan dolgoznak ott, a villamos energia elosztás irányításán. Hála a második szarkofágnak a háttér sugárzás mértéke mára elfogadható szinten van. A rádioaktiv port persze nem lenne jó belélegezni, mert az tényleg hosszú távú problémékat okoz.

Ha élőben nem is, de virtuálisan érdemes ellátogatni:
https://www.youtube.com/watch?v=0fzQFrLmCzM
https://www.youtube.com/watch?v=hwQVBEPORSc

A srácok két nap alatt a dosiméter szerint 10uSv dózist kaptak, ami kevesebb mint egy melkasröngen alatt kapott sugárzás. A rák kockázatát egyértelműen növelő sugárzás mértékét ennek 10 000x-esére teszik (100 mSv), persze semmi sem kizárt.

Az első részben 7:00 körül érdemes megnézni még a Duga radart is. Monumentális.

Az élet annál sokkal bonyolultabb, hogy számunkra kiszámítható, irányítható lehetne. Mondanám úgy, hogy rengeteg apró helyzetek sorozata, ahol minden mindennel összefügg, és egymásrahatás is érvényesül. Hogy mi miért történik csak részben követhető számunkra annak bonyolultsága miatt. A probléma növelése azonban naponta megtörténik az emberiség nemtörödömsége miatt.
Magam is jártam Pakson egynapos munkán. akkor nem volt épp állásom, és a pénz kellett. A 2000-es évek közepe táján esett a dolog. Hát persze, hogy izgatott volt az ember tudván hova tart. Kaptunk szép fehér ruhát egy doziméterrel, és megismerkedhettünk az ottani élettel. Jómagam abban a megtiszteltetésben részesültem, hogy felmászhattam egy működő "kemence" tetejére, azzal bíztatva, hogy a helységben (hangár) annak a tetején a legkisebb a sugárzás. Hát azért furcsa volt, hogy az ember lába alatt finoman dorombolt, mint egy macsek. Aztán az épület sarkában lévő vezénylőben elmondták, hogy a kiégett fűtőelem megpillantása elég a dologhoz úgy ahogy vagyunk. Persze a vezénylőben jó vastag az ólomüveg. Hazafelé azonban találkozhattunk a lényeggel. A doziméterünket feldobták egy nagy kupac tetejére. Mondtam az ismerősömnek mivel én voltam katona, várj még megnézem, hogy honnan jön a huzat, és aszerint kezdjünk vetkőzni, aztán tetőtől talpig zuhany. 73 vagyok. Szerencsém volt többször is nem vitatom. De nem nyúltam lehetőleg olyasmihez, aminek tudtommal kockázata volt. Az viszont igaz, hogy az ilyen izgi helyeken szeretnek külsősökkel dolgoztatni, mert nem követhető annyira az esetleges probléma oka. Akartak már engem bevinni utcai ruhában Aids-laborba készüléket javítani. Fáradt voltam, csak a harmadik zsilipnél esett le a tantusz (hét volt), és akkor fordultam vissza. Mondtam a kisokosnak, hogy vegyenek újat, azt meg vigyék az aknába.
Utáltam üres laborokba bemenni, mert nem tudta az ember, hogy WC-n vannak, vagy kimenekültek. Szóval figyelni sosem árt, ha az ember tovább akarja húzni. Csernobil-kor nálunk tagadtak mindent, ahelyett, hogy jódozott sót osztogattak volna. És sajnos volt szerencsém akkoriban gyerekkórházban járni. Hát, nem közvetítette az akkori tévé, hogy ott mi a helyzet.

Ahogy a vicc mondja: az élet szexuális úton terjedő, halálos betegség

Meleg van, meg Svájctól is kikaptunk, szóval a 2000-es évek közepe téves adat. Az a dolog a 90-es évek közepén volt.

Ilyennel viccelni a fórumon... Nekem a zenével, és a pákámmal kezdődött az élet értelme...

Én Csernobilkor éppen katona voltam... Jódot nem osztogattak, de friss salátát az ebédhez igen... Pedig előtte alig kaptunk olyasmit. De ha senki sem vette a piacon "a katonáknak jó lesz"...

Nejeméknél az üzemi konyhán is.
Viszont állítólag alaposan meg volt mosva...

Eret vágnának, elektrosokk-olnának, amputálnának, esetleg egy kis homloklebeny műtét orron keresztül, vagy éppen azt javasolnák, hogy dohányozz...

Ilyenkor jut eszembe, a TV/mosógép/autó... tetszés szerinti szerelők, bár minden adat valahol pontosan dokumentált, mégis sokszor passzolnak. Ha téves a diagnózis, az ügyfél csúnyán néz, azt fizet / kidobja a szerkezetet. Az orvosoktól meg csodát várunk, pedig a javításhoz szükséges adatok sem pontosan ismertek az emberiség által, és különösen furcsán nézünk a gazdaságosan nem "javítható" mondat után. ( pedig az élet egyéb területén a 20-30 éves szerkezeteket már méla undorral kidobják, az orvosoknak meg jórészt 40-50+ os eseteik vannak..)

Ezt én is így látom, lehet mindennap nagyobb veszélyekkel találkozunk, mint a radioaktivitás. Jó tudom, sok nem jó belőle.

Én azon szoktam elfilózni, hogy milyen lehet már valamit úgy javítani, hogy nem lehet atomjaira szétbontva megvizsgálni minden részét (meg otthagyni szétszedve egy hónapra, amíg eszedbe jut valami megoldás), mert teljesen kikapcsolni se lehet (részlegesen is csak rövid időre).

Pl. adatmentés éles szerverről, amin a cég teljes adatbázisa van a backuppal együtt, természetesen offline backup nélkül? Vannak akik szeretnek veszélyesen élni.

..a backup-nak az egadta egy vilagon semmi keresnivaloja az eles szerveren...

Én tudom, nekik mondd.

Az is 1 kicsit elgondolkodtató, hogy ezeket az eszközöket ilyen módon eltudtuk indítani.
Előtte Kb 15-20 éve értük el azt a technológiát amivel ezt a szondát felbocsáthattuk.
Valaki előtte fedezte fel a bolygók közti gravitációs parittyázásos gyorsításos lehetőséget.
Avagy azt a bolygóközi összeállást ami 160-180 évente jön létre.
Energia gazdaságos pályákat futhatnak be az eszközök.
Ekkor az indítási ablaktól kb 6-8 évre voltunk.
Kaptak rà pénzt, avagy állítólag trükköztek, dupla akkorára terveztek igényeltek, és ha a felét megkapják akkor is menni fog a misszió.
Összetudták rakni időre.
Ha nem állt volna így össze sok minden, akkor később értük volna el a nagy bolygókat, több energiával, kisebb méretű eszközökkel ... stb.
((akár gondolhatnánk azt is , hogy "felsőbb szintű bevatkozás történt")
Ennyi véletlen nincsen !
(Voyager \ Pioneer)

Mi részben önellátók voltunk. Amikor a paradicsom ért, minekünk pár kis darab volt az asztalon. A parancsnok helyettes háza ajtajánál zsákban erjedt a paradicsom, mert nem volt idejük felhasználni. Ez már ilyen volt akkoriban. És a legjobban akkor ízesítették a húst, amikor kivették a frigóból és csimbókokban lógtak a kukacok rajta. Meleg vízben lehalászták, és jó ebédünk kerekedett.

Két dolog, ne gondold azt, hogy manapság az orvosok nagy részének nincs a motorszerelés szerű hozzáállása. Ami a 40-50 éves üzemet illeti az embernél az elvileg értéket jelent, és nem eldobni való dolgot. Persze jó esetben, ami az értéket illeti. Persze azért egy emberi életet nem kellene tárgyakhoz hasonlítani. És ha majd Te remélsz segítséget a gondjaid megoldásában az egészségügyben, akkor más lesz a véleményed.

Én belelesnék mi van benne.

Az ilyen elképzelés bizonyos hiányos elképzelésen alapul. Vannak helyek egy rendszerben, ahol elemi részeket is vizsgálnak, de a "szevízelésnél" erre nincs idő. Azonban ott lennie kellene olyan szakembereknek, aki megfelelő képzettségűek erre. Vagyis a részfolyamatok alapján képesek meghatározni nagy valószínűséggel a hiba helyét. Azonban ezeknek a kapott vizsgálati eredményeket elemezve át kellene látniuk a tennivalókat. A belgyógyászat igényelné a legnagyobb ismeretet egy orvosnál a szervezetünk átfogó működése miatt. És vannak orvosok, akik még a beteg az ajtótól az asztalukig ér már látják a beteg állapotának jó részét, és vannak akik ilyenkor is a segéderő dekoltázsát nézik.

Érdekesnek érdekes! De kérdés, hogy lesz e élet akkor még a földön. És ha lenne, milyen emberek élnek majd akkor, mivel nagyon át akarják a gondolkodásunkat alakítani. És nem elhanyagolható dolog, hogy élet számunkra csak itt lehetséges!

Lemaradt, nekem nem elhanyagolható érdekesség más szemében felfedezni az Ő saját csillagrendszerét, és esetleg utazgatni egymáshoz időnként...

Idézet:
„Persze azért egy emberi életet nem kellene tárgyakhoz hasonlítani.”

Szeretek mindent cimkézni, az orvosokat inkább tartom szervízesnek, mint felsőbbrendű lényeknek. Azt is tudomásul kell vennem 50 felett, mint egy elhasználódott mechanikus gépnek, már vannak olyan alkatrészeim, amit hiába várom az orvostól hogy megjavít.
Az hogy az emberi élet a legfontosabb, csak egy kulturális maszlag, jól bizonyítják a háborúk. De Ha orvoshoz mész, ott sem xy bácsi/néni vagy hanem csak egy szám a várólistán.

Egy beöntés műtét előtt az aranyereskének hetesben.