Köszönöm ezt a tökéletes összefoglalást,az biztos,hogy ezek alapján elkezdem a sajátom modolását.

Csak annyit reagálnék erre a hozzászólásra: Az én rádiómban sem egyforma tranzisztorok voltak a végfokokban. Nyilván elfogyott nekik a BFR, és tettek bele valami mást. Az a végfok el is füstölt. A 7 ponthoz csak annyit tennék hozzá, hogy én a kikapcsolható hüvelyekhez csatlakoztattam a hangsugárzóimat, ezért: Amikor fejhallgatót használok, akkor ki tudom kapcsolni, mert a hüvelyem nem leválasztós. Azt a dominó ötös fejhallgató hüvelyt én kicseréltem 6,5 mm -es jackre. A fiam még a hangszóró DIN aljzatokat is másmilyen aljzatra cserélte. A többivel eyetértek. Gratulálok. Egyébként azt az 1 mA nyugalmi áramot nem hiszem el. Én tíz mA -re vettem le, de az untig elég, ott már nem torzít. De aki bízik benne, hgy a 20 mA -nél sem fog megszaladni, nyugodtan lehet annyi. Fontosabb inkább az, hogy azóta a 220 Volt hálózati feszültség helyett 230 lett az új szabvány. A hálózati trafót nyugodtan át lehet kapcsolni 240V -ra.

Köszönöm a kiegészítést. Ezeket én is beterveztem, de még nem fogtam neki. Egy kérdés: én azt látom, hogy a fejhallgató csatlakozójának háza mélynyomott, vagyis az alú előlapból van kialakítva, és abba préselték bele a csatlakozót. Ezt hogyan távolítottátok el? Ennek helyébe szeretném én is beépíteni a megszokott 6.3-as csatlakozót.
Az én késuülékemben az erősítő panelen csak a TO92-es tokozású tranzisztorok mások, egyik oldalon helyettük BC303-ak vannak.
Még egy kiegészítés, amit már sok helyen írtam, de most itt is: a mai világban a 230Vac hálózat tele van zajjal, amit a mobilok meg laptopok tápjai, a led lámpák, de egyszerűbb hifi készülékek tápja is kapcsolóüzemű (CD/DVD lejátszók, DAC-ok tápjai, de erősítőknél is előfordul ilyen táp), melyek szinte végtelen spektrumban szórják a zajt (persze nagyfrekik felé ez hamar csillapodik, de mérhető, és nem csak spéci műszerrel, hanem AM (közép és rövidhullámú) rádióval. Erre egy hálózati szűrőt szoktam használni, lehetőleg a hálózati kapcsoló és a trafó közé bekötve: 2x5-15mH-is hálózati zajszűrő tekercs (ellentétesen van tekerve ferrit EI vagy gyűrűre), és 1nF+100nF+1µF párhuzamosan kötött kondik mindkét oldalra. Az 1nF-os legyen kerámia, mert pont a nagyfreki szűrése az ő feladata, a többi lehet fóliakondi. Kisütőellenállás nem kell, mert ott a trafó - azt akkor kell csak beépíteni, ha a készülékben nincs hely csak a kapcsoló elé tenni a szűrőt. Ezen ellenállás értéke 220k-1Mohm, de nagyfeszültségű legyen!!! Ez annyira leszedi a zajt, hogy a rádióban szinte nem hallami ebből semmit - de lehet tesztelni a LED-lámpa, töltők vagy tápok be-kikapcsolásával. Én sok készülékembe építettem már be, és sikeresen használom. Ez a megoldás szerintem sokszor többet ér, mint a soktízeszres über hálózati kábelek.

Dansk 3F T3535 URH

Kedves fórumtársak, talán szolgálhatok némi információval és friss tapasztalattal eme remek készülék URH sávjának visszaállitásával kapcsolatban.
Már régóta ismertem ezt a rádiót és a kvalitásait egyik ismerősömék által. Az övék egy eredeti gyári állapotú, idegen beavatkozástól mentes készülék, amin volt szerencsém anno gyakran hallgatni mindenfélét, még igazi zenét, nem a mai agyonmanipulált, dinamikakomprimált, tömörített csörömpölést. Az egy igazi élmény volt...
Aztán sok év után a közelmúltban nekem is sikerült hozzájutnom egy ilyen készülékhez. A nagy örömömből hamar nagy csalódás lett, a "kétnormásított" URH-sávja egy igazi katasztrófa volt. Nem tudtam megbékélni vele, vissza akartam állítani a gyári CCIR állapotot és ehhez minden elérhetőt elolvastam erről és sok mindent megpróbáltam.
A vélemények, a módszerek erről megoszlanak, ahogy az elért eredmények is. A tapasztalatok és a gyári állapottal való összehasonlítások eredményeként megállapítható, hogy az eredeti hangolási minőséget csak úgy lehet elérni, ha a helyreállítással a hangolófeszültségnek a konstrukció által biztosított egész beállítási tartományát ismét teljesen ki tudjuk használni úgy, hogy emellett a sávon belüli együttfutási problémák is kezelhetőek maradjanak. Ez a gyártó által betervezett és felhasznált, általuk BB110b-vel jelölt varicapokkal nyilvánvalóan teljesült.
Ezt a kiváló készüléket profik tervezték és gyártották. A Ramovill-féle "zseniális" megberhelését én egyáltalán nem akarom minősíteni, nem az én dolgom, a szakmabelieknek pedig amúgy is megvolt erről a maguk véleménye.
A visszahangolásnál a beépíett BB139-ek megtartásával lehet ugyan próbálkozni, soros kondenzátorokkal, tekercsbütykölésekkel, potméter variálással operálni és valamilyen kompromisszumos eredményre jutni, de az eredeti minőséget elérni nem lehet, mert a tunert és az egész állomásbeállítási szisztémát nem ezekre a diódákra tervezték. Az igazi megoldás sajnos csak az eredetiekhez lehető legközelebb álló paraméterekkel rendelkező diódák beépítése volt, de ez szinte megoldhatatlan feladatnak tűnt.
Hogy a ramovillosok anno milyen varicapokat építettek ki, az már nem derül ki soha. Már a BB110 varicapról sem találni túl sok igazán hiteles infót, a BB110b-ről pedig semmit. A b feltehetően a 110-esekből valamilyen paraméter szerinti válogatás eredményét jelöli és esélytelen megtudni róla a lényeget. Varicapokat bemérni pedig megfelelő eszközpark hiányában eleve lehetetlen. Nekem elszánt kereséssel nagy nehezen sikerült hozzájutnom elfekvő, állítólag eredeti Siemens BB110-ekhez. Ezekkel láttam hozzá a tuner visszaalakításához. A BB139-ek ki, BB110-ek be, az eltávolított 6,8 pF és 8,2 pF- ek pótlása....
Az eredmény a teljes csőd volt. Az oszcillátor csak lent, valahol 40 és 50 MHz környékén volt hajlandó rezegni, tehát ezeket a varicapokat alapból el lehetett felejteni, használhatatlanoknak bizonyultak, mert csak távolabb vittek a céltól.
Eleve gyanús volt, hogy bár a megberheléssel a vételi sávot lefelé tolták ki, mégis kivettek párhuzamos kondenzátorokat az oszcillátor és modulátor körökből, holott az eredetiek kissebb átfogású varicapok voltak. Ebből arra lehetett következtetni, hogy az eredetiek csak eleve jóval kissebb kapacitású diódák lehettek.
Tehát a keresés és a próbák türelmes sora kövekezett. Végül a BB221 hozta el a várva várt eredményt. A készülékben a hangolófeszültségnek az alsó és felső értékek közötti maximális átfogásra való beállítása után a tuner komolyabb együttfutási problémák nélkül a teljes CCIR sávban optimálisra hangolható lett.
Mindezek után a ledes skála frekvenciahelyes beállítgatása már élvezet volt, amit csak az az élmény tudott felülmúlni, amikor az állomáskeresés végre újból úgy működött, ahogy azt a tervező elképzelte. Az pedig, hogy ettől kezdve a programozott vagy éppen beállított adók úgy jönnek, mintha odaszögelték volna őket, újra visszahozza az ember már-már elveszített kedvét a rádióhallgatáshoz.

Idézet:
„URH-sávja egy igazi katasztrófa”

Igazad van, sajnos ez a mondat az egész készülékre is igaz.
Hangminőségére (loudnes primitívsége, végfok kivitelezése, stb), rádió érzékenységére, jel/zaj, egyéb paramétereire is vonatkoztatva, az eredeti változat is siralmas. Esztétikai kivitelezését már meg sem említem.

Tiszteletben tartom ezt a véleményt, bár gyetérteni nem tudok vele.
Vitát sem szeretnék nyitni róla, hiszen valaminek az értékelése, megítélése során erősen szubjektív szempontok is érvényesülnek. Különösen igaz ez a múzeális korhoz közeledő tárgyak esetében,
ennél a rádióerősítőnél pedig egy 50 éves konstrukcióról van szó. Egy olyan korból származik, amikor tervezőkben még létezett és erősen munkált egy hajdani szemlélet és törekvés, miszerint a polgári, otthoni használatra szolgáló rádiókészülék egy műszaki tartalomból felépített, igényes megjelenésű lakásberendezési tárgy, aminek fő feladata, hogy hangszerként vagy akár otthoni zenekarként funkcionáljon. Ennek szellemében születtek meg a különböző igényeket a kor technikai szintjén kielégítő rádiók különböző generációi, amelynek utolsó képviselőinek egyike éppen ez a készülék.
Nem professzionális, hangosítási célokra, - diszkó stb.- hanem igényes, szolid otthoni zenehallgatásra készült, figyelembe véve már azt is, hogy időközben a zene fogalma főleg a fiatalabb generációk körében a különféle szélesspektrumú elektronikus zajkeltési módokkal bővült. Az itt is - méltatlanul - lesújtó kritikával illetett loudness kapcsoló is éppen ezt a célt szolgálja, hogy a fiatalság koppanásig feltekert hangszínszabályzókkal történő hallásrombolási szokásai és a normál, élethű zenei élvezetet szolgáló beállítások között egyszerű váltást biztosítson.
A készülék a kor szintjén újszerű megoldásokkal realizált, egyszerű felépítésű, az akkori magas minőségi szintet mégis messzemenően teljesítő konstrukció. Nem véletlen, hogy a korabeli összehasonlításokban igényes zenehallgatás céljára messzemenően előkelő helyen szerepelt. Ezen kívül mindmáig azon igen kevés eszközök egyike, amelyiken bármilyen zenei műfajhoz és irányzathoz tartozó MINŐSÉGI hanganyag meghallgatása a lehető legnagyobb élvezetet tudja nyújtani. Ízléseken persze nem érdemes vitatkozni, de akinek van egy Danskon már sokszor hallgatott és így jól ismert kiváló zenedarabja és azt meghallgatja valami máson, annak nem kell semmilyen bizonyság a Dansk zenei kvalitásai tekintetében.
A - /nyugati árszinthez képesti !/ - olcsóságra törekvésből eredően sajnos a Dansk nem mentes bizonyos problémáktól, amik viszont többnyire inkább az intenzív, a határokat feszegető igénybevétel során jelentkeztek. Használni valamit sokféleképpen lehet, így aztán a tapasztalatok és a következmények is sokfélék lehetnek. Mindazonáltal az esetleg szükségessé váló javítások a konstrukció iránti tisztelet megléte esetén könnyen és szakszerűen kivitelezhetőek és az ebben a kategóriában szokásos keretek között maradnak.
Ismételten nem szeretnék vitatkozni senkivel, mindenki úgy értékel ahogy
csak akar és az ízlések is nagyon különbözőek. Az esztétikai megjelenés megítélése abszolút szubjektív, e készülék esetében nagy átlagban inkább pozitív volt. A maga nemében és kategóriájában ez a külső minden bizonnyal sokaknak ezerszer akceptálhatóbb, mint például a mai építészetnek egy kutyaól esztétikai szintjét sem elérő förmedvény épületei.
A katasztrofális jelzőt én kizárólag az URH sáv megberhelésére használtam. Furcsának és igazságtalannak érzem CHZ fórumtárs általános lesújtó véleményét, szerintem a Dansk erre ma sem szolgál rá, az elmúlt ötven évére visszatekintve pedig végképp nem.

Idézet:
„Különösen igaz ez a múzeális korhoz közeledő tárgyak esetében,
ennél a rádióerősítőnél pedig egy 50 éves konstrukcióról van szó. Egy olyan korból származik, amikor tervezőkben még létezett és erősen munkált egy hajdani szemlélet és törekvés, miszerint a polgári, otthoni használatra szolgáló rádiókészülék egy műszaki tartalomból felépített, igényes megjelenésű lakásberendezési tárgy, aminek fő feladata, hogy hangszerként vagy akár otthoni zenekarként funkcionáljon.”

Pontosan ezt nem sikerült elérniük a tervezőknek! Nézz meg abban az időszakban gyártott japán készülékeket. minőségben, esztétikai kialakításban is veri ezt a megnevezett valamit.
Tervezve sincs igazán "mérnökök IC-k adatlapjaik javasolt kapcsolását rakták össze.
Végfok kivitelezése amatőr, nem védi semmi a rákötött hangsugárzókat zárlat esetén. Ami sajnos sokszor bekövetkezett és hangszórók halálát okozták. Felhasznált nyomtatott áramköri lap is nagyon gyenge minőségű. Aki javított már ilyen készüléket tudja, hogy a vékony vezetősávok hogyan jönnek fel. Én sem vitának szántam, ezek tények amin valóban nem lehet vitatkozni..

Szerintem elfogadhatod CHZ véleményét. A Dansk rádióban semmi olyan nincs, sem küllemben, sem belbecsben, ami abban a korban a minőséget jellemezte világszerte. Egy jó iparos munka, semmi több.
Sokan szerették valóban, mert ez egy itthon is megfizethető árú készülék volt, hozta a HiFi szabvány meglehetősen laza paramétereit, de semmiképpen nem volt egy "legendásan jó" készülék. Szemben mondjuk a Bang & Olufsen vagy a REVOX valóban korszakalkotó darabjaival.

Ezzel nem akarom lelohasztani a lelkesedésedet, csak kicsit elfogultnak tartom a véleményedet.

Ehhez csak annyit, hogy kb 1972-3-ban szert tettem egy NDK autorádio tunerjére amiben még hangolo kondi sem volt csak egy nagyon finom mechanizmus ami 4, egyenként hangolhato vasmagot mozgat a tekercsekben. Az a tuner a mai napig ver szinte minden készüléket, ami eddig a kezembe került. Érdekes abban a tunerben nem száradt ki a mai napig semmi a szelektivitása sokkal, jobb mint bármelyik ujabb készüléké és már akkor 2 normás volt), pedig nem ocska dolgaim vannak. Egy baja van, hogy nehéz, igy csak a Hifi torony egyik eleme, de arra nagyon jo. Ráadásuk a doboz meg a többi része saját épitésü. Mig a DENON 7 csatornás erösitö tunerje teljesen használhatatlan az NDK matuzsálem stabil jelet ad még sztereoban is.

Vajon az általad szépnek és jónak minősített, mai termékek, (mondjuk egy kapcsolóüzemű tápos D osztályú végfok, csilivili műanyag házban) milyennek fognak minősülni 40-50 év múlva az embereknek?

Szia!
Kérlek írd le pontosan, hogy akkor a BB139->BB221 cserén kívül, miket kell még cserélni/kivenni/pótolni stb... ha van fotód róla az is sokat segítene!
Üdv, etil

Természetesen ezt a véleményt is tiszteletben tartom, reagálni viszont kénytelen vagyok rá.
Soha sehol nem állítottam, hogy a Dansk verte a világ élmezőnyét, ahogy azt sem, hogy egy korszakalkotóan, legendásan jó készülék lenne. Tárgyilagosan voltam bátor megjegyezni, hogy szerintem egy olyan konstrukció, amelyik a maga takarékos egyszerűségéből eredő és valóban kritizálható gyengéi mellett igen sok pozitívumot tudott felmutatni és az igényes otthoni zenehallgatásra sok összehasonlításban, sok vájtfülű szerint ma is igencsak megállja a helyét.
Továbbra sem akarok vitát generálni, de ha már szóba kerültek a korszakalkotó márkák, maradjunk csak például az egekig magasztalt Bang&Olufsennél. Az ebbe a kategóriába tartozó és a Danskkal azonos korú modelljük a Beomaster 901. Van szerencsém elég jól ismerni a készüléket, volt belőle pár darab a kezem alatt és a családban is régóta használatban van egy példánya a Danskon kívül.
Érdekes és jellemző az összehasonlításuk. A B&O -nál semmivel sem spóroltak, van benne mechanika, acél is rendesen és alkatrészekben sem szűkölködik. Feltűnően igényes, extravagáns és mutatós az egész aluprofilos előlapi konstrukció. Ugyanígy nagy a kapcsolástechnikai felhajtás is, dual-gate MOS-FET bemenetű tuner, tranzisztorok és hangolt körök hada, spéci darlingtonok a végfokokban - és meghallgatásokon érdekes módon mégis szinte semmiben nem veri meg a Danskot! Sem kezelhetőségben, sem vételi érzékenységben, sem zajban, sem torzításban, de még hangminőségben sem!
Viszont a Beomaster 901-nek a hagyományos forgókondenzátoros hangolása miatt nincs állomásprogramozása, nincsenek kikapcsolható hangszórókimenetei, vannak viszont szépen csattogó mechanikus hullámváltói és áttételesen húrozott működtetésű hangerőszabályzója. A nem ki/átkapcsolható hangszínszabályzójának a tolópotméterei idősebben már nehezen és szorulva járnak, az állandóan buzerálandó állomáskeresőnak a finombeállító tekerentyűje legkésőbb 10 év használat után kikopik és érdemben nem javítható! A fejhallgató csatlakozója vagy hátul van eldugva, vagy egyes modellváltozatokon egyszerűen nincs!!! Jelzőfények híján a készülék sötétben még kezelhetetlenebb, tapogatással lehet próbálkozni. Nincs moduláris felépítése, a feliratozás nélküli hatalmas nyomtatott áramköri lap fóliázása ugyanolyan gyenge hőtűrésű, csak a fóliaméretek és a furatok nagyobbak. Érdekes módon több ízben találkoztam ezen meghibásodott forrasztásokkal olyan helyeken is, ahol az illető érintett alkatrész nem is melegszik. Szerintem a Beomaster 901 egyetlen igazi pozitívuma - a nevén és a reklámján kívül - a végfokozata és a hangszórók számára a kondenzátoros kicsatolás nyújtotta biztonság, aminek viszont hallható/érzékelhető velejárója van. Ezt a Dansk esetében utólag fillérekből ki lehetett alakítani, ahogy sokan meg is tették, akik féltették a hangfalaikat a rizikótól.
Mindent összevetve a Dansk nem volt egy világszenzáció, de a fentebb leírtak alapján a nagy nevű B&O Beomaster 901- ese sem. Az viszont minden elfogultság nélkül kimondható, hogy hozzá képest a Dansk a maga idejében az egyszerű és korszerű felépítésével, az alkalmazott technika nyújtotta előnyös adottságaival egy elvitathatatlanul előremutatóbb konstrukció volt, amelyik emellett szolidnak mondható áron igen jó kezelhetőséget és kompromisszumoktól mentes magas zenei minőséget tudott nyújtani és ezt a minőséget most, ötven év után is nyújtani tudja.
Mindezek alapján változatlanul úgy gondolom, hogy nem én vagyok elfogult, hanem az, aki bármi okból is az egész Dansk készüléket úgy ahogy van mindenestől egy igazi katasztrófának minősíti.

Látom azért mégiscsak elfogult vagy. Ekkora dolgozatot kerekíteni egy kis elvi kérdés köré.
A B&O-t csak azért említettem, mert az is dán cég. Miért emelted ki a 901 modellt, hiszen számtalan rádiót gyártottak, és az hogy éppen mikor milyen műszaki megoldásban gondolkoztak, az nem von le semmit az érdemeikből. A danskot én egy jó iparos munkának minősítettem, nem katasztrófának. Ennél nem is több. De például a REVOX B760 is a kortársa, és az fényévekkel professzionálisabb megoldásokat tartalmaz, mind konstrukcióban, mind áramkörökben. Igaz, az ára is annak megfelelő volt.
Semmi gond azzal, hogy a szívedhez nőtt, ezért dicséred. Gratulálok ahhoz, hogy pátyolgatod és életben tartod a vén harcost.

Helló etil, így utólag nem nagy ügy az egész visszahangolás. A legszebb és legszerencsésebb, hogy - az én estemben legalábbis - végül csak a BB139 -> BB221 csere maradt, a 6,8 és 8,2 pF - eket sem kellett visszatenni. A tuner 16-os lábán mérve a hangolófeszültséget az R4 - R48 trimmerekkel alul a lehetséges minimumra , /2,3V, / felül a maximumra /23.6V/ beállítva a tuner a szokásos módon éppen behangolható volt. Ehhez az oszcillátor és modulátor tekercsek alu hangolómagjait elég mélyen befelé kellett hajtani, az előköri tekercsbe pedig egy másik, nagyobb ferritmag kellett, az eredeitvel nem lehetett a sav alját maximumra hangolni.
Fotót a végállapotról sajnos nem készítettem, de a hangolómagok helyzetén kivül nincs is más látható változás.
Ami még elvégzendő, az a LED-skála beállitása. Ehhez nálam a skála áramkörében az R11 -es trimmerpoti mellé kellett egy soros ellenállás, nekem 15k volt kéznél. A skálát beállító trimmerek nálam így a végállások közelébe kívánkoztak.
A visszaalakitással az állomáskeresés, a programhelyek beállítása normalizálódik és a frekvencia kijelzése újra értelmet nyer.

Hát csak nem lehet elengedni ezt az elfogultság dolgot...
Ez az egész eszmecsere abból indult ki, hogy tisztelt CHZ fórumtárs az általam a megberhelt URH-sávra leírt "katasztrofális" jelzőt az EGÉSZ készülékre vonatkoztatta, miszerint:
"az EREDETI VÁLTOZAT is siralmas. Esztétikai kivitelezését már meg sem említem."
Én erre, illetve tisztelt Suba53 fórumtárs ezt megerősítő ítéletére reagáltam, bár ő aztán már némileg enyhített a fogalmazáson, ő csak afféle szatócsmunkának tartja a rádiót.
Mert aki elfogult, az részrehajló, nem tárgyilagos, előítéletes, stb.
Ezért amikor megítélünk és viszonyítunk egymáshoz dolgokat, a korrektség megkívánná, hogy azt - az elfogultság veszélyének elkerülése érdekében - mind a súlycsoportok, mind a pozitívumok/negatívumok tisztességes figyelembe vételével tegyük. Ha mindazt, aminél létezik valahol valami jobb, nagyobb, erősebb, szebb, azt eleve katasztrofálisnak és siralmasnak, vagy - nagy jószándékkal! - szatócsmunkának minősítjük, akkor éppen mi válunk elfogulttá, előítéletessé.
Szerintem az eddigi eszmecserénk éppen, hogy nem az én elfogultságomról, nem egy kis elvi kérdésről és nem is egy szívemhez nőtt tárgy iránti dícséretemről szólt. Azért bátorkodtam "ekkora dolgozatot kerekíteni" erről az egészről, mert nem tartom korrektnek a kategórikusan kimondott és csak elmarasztaló ítéletet.
A Dansk persze mindettől már sem jobb, sem rosszabb nem lesz. Azon sokak pedig, akik - egyáltalán nem véletlenül - valami más helyett eddig is inkább ezen a "siralmas katasztrófán" hallgatták a zenét, emiatt biztosan nem fognak elpártolni tőle.

kurz fórumtárs értekezését felterjeszteném az irodalmi kategóriába.

Nem elfogult, csak reálisan szemléli a dolgokat, ellentétben a többséggel akik legnagyobb része, "ami régi az ótvar" állásponton van, a kisebbség pedig abba a hibába esik, hogy az akkori csúcsmodellel hasonlítja össze az akkor kapható népszerű termékeket. A legfiatalabbak, viszont a mostani Made in Gány Művek termékeit favorizálják hisz abban nőttek fel. Ezért ha bármi hibád van egy régi darabbal, jön a tanács: "át kell kondizni" Mert ők ahhoz szoktak, hogy az elkó 5 év alatt púpos, szétdurran, kapacitásszegény és ezért él bennük, hogy vajon akkor milyen lehet egy 40-50 éves elkó? Megsúgom nekik, legtöbbször kifogástalan. Nekik említem, hogy amit ők ma csúcsmodellnek tartanak 50 év múlva..........!! Sokszor hiszem azt, hogy ennél lejjebb már nincs, de mindig meglepnek valami még kevesebb munkát, anyagot igénylő termékkel. Mikor már a normál hűtőbordát is helyettesítik egy filléres műanyag ventilátorral......

Az "átkondizás" valahogy elterjedt a köztudatban valóban értelmetlenül. És akik érdemben nem tudnak mérni, ezt tudják szajkózni, mint univerzális csodaszert.
Nekem is rengeteg 40-50 éves elkóm van, kifogástalanok, bátran be merem építeni.
Viszont az újak sem generálisan rosszak.
Kínára sajnos jellemző, hogy tudatosan árulnak gagyit, hamisítványokat olcsón, de ott is készülnek kiváló profi termékek, csak nem biztos, hogy a TEMUN keresztül kell beszerezni.

És büszkülnek, hogy mennyire csendes a ventillátorja.

Nem, én jó iparos munkának tartom. Legalább olvasnád végig amire válaszolsz.

Hol minősítettem a mai termékeket? Valamit nagyon rosszul értelmeztél!
DANKS évjáratának megfelelő időben készült japán termékekhez hasonlítottam (siralmas műszakilag esztétikailag is) a dán termék.
Manapság készülteket nem említettem, nem is tartom jónak!

Elfogadom, hogy számodra megfelelő, jól kivitelezett készülék.
Említek néhány valós problémát ami ezt a készüléket jellemzi.
1. LOUDNES nem megfelelően működik, erőteljes hangerő változást okoz a bekapcsolása, fiziológiai hangerő szabályozáshoz semmi köze.
2.Hangszórók védelme nincs megoldva, bizonyos esetekben hangszóró cserét is jelenthet.
3. Gyenge minőségű nyomtatott áramkörköri lapok javítás esetén nem igazán viselik el az alkatrészek cseréjét. Vékony vezetősávok, hangminőség szempontjainak sem megfelelőek..
4.Phono bemenete minősíthetetlen átvitelt produkál.
5. Tuner rész FM sáv vétele gyenge minőségű, jel/zaj és egyebek. Ezt Te is észrevetted!
6. Skála hangolás kijelzése amatőr, (szerintem primitív) pláne a széthúzott FM sáv miatt.
Nagyobb a holt kijelzett szakasz mint a használható. Bár az sem jó, mivel nem valós frekvenciákat mutatnak a ledek. Összességében ez a készül egy jónak mondható amatőr munka, nem minőségi termék!

Idézet:
„Tárgyilagosan voltam bátor megjegyezni, hogy szerintem egy olyan konstrukció, amelyik a maga takarékos egyszerűségéből eredő és valóban kritizálható gyengéi mellett igen sok pozitívumot tudott felmutatni és az igényes otthoni zenehallgatásra sok összehasonlításban, sok vájtfülű szerint ma is igencsak megállja a helyét.”

Ez igaz is lehet ha korabeli VT, ORION termékeivel veted össze, bár ezek között is voltak amik lényegesen jobban megépített volt, jobb minőséget produkáltak (sajnos hazai cégek sem terveztek, adatlapot másoltak). Egyik hazai gyárunk terméke sem volt rosszabb ennél a dán "csodánál" Ez nem azt jelenti, hogy azok igazán jók lettek volna, csak nem voltak rosszabbak.

Bocsi, az ehhez kapcsolódó hozzászólásaidból nekem ez jött le. Ezt én minősítésnek érzékeltem a többi mellett, de valszeg tévedtem.

"Igazad van, sajnos ez a mondat az egész készülékre is igaz.
Hangminőségére (loudnes primitívsége, végfok kivitelezése, stb), rádió érzékenységére, jel/zaj, egyéb paramétereire is vonatkoztatva, az eredeti változat is siralmas. Esztétikai kivitelezését már meg sem említem."

Idézet:
„Bocsi, az ehhez kapcsolódó hozzászólásaidból nekem ez jött le”

Meglepően szabadon értelmezed a szavak, mondatok jelentését!
Beidézet mondataim sem utalnak a ma gyártott készülékek dicséretére!
Amit ide citálsz, annak valóságtartalmán kéne elgondolkodnod, akár vitathatod is, de ennyire téves következtetésre nem hiszem, hogy alkalmas, persze lehet próbálkozni ..

Dansk

Meguntam ezt itt.
Tíz éve foglakozik ez a fórum a Danskkal. Ismertettem itt egy munkámat, egy tulajdonomba került rádió URH visszahangolását. Ebben az írásomban a Ramovill által megberhelt URH sávot jó okkal egy igazi katasztrófának minősítettem. Ez a véleményem kizárólag az így kétnormásított URH sávjára vonatkozik, és az eredeti érintetlen változat alapos ismeretében és ezt a saját példányom visszahangolása után csak megerősíteni tudom.
A beszámolómra váratlanul egy érdekes reakció érkezett tisztelt CHR fótumtárstól, aki ebből az alkalomból az egész készüléket egy katasztrófának és az eredeti állapotában is siralmasnak minősítette.
Mivel ezzel a véleménnyel sem a saját, sem számos ismerősöm hosszú távú tapasztalatai alapján, sem a zenei kvalitások, sem az elektronika és a konstrukció tekintetében nem tudok egyetérteni, elkövettem azt a hibát, hogy ezt egy elég alapos válasz formájában itt kifejezésre is juttattam. Kár volt, nem kellett volna. Ebből aztán újabb ide-oda reakciók születtek és az én /nyilván szakmaiatlan/ "elfogultságom" is terítékre került.
Az eredetileg az áthangolásról szóló beszámolómból itt egy személyeskedésekbe hajló és számomra igen furcsa és unszimpatikus eszmecsere kerekedett. Lehet, hogy bennem van a hiba, de a jelek szerint ez itt nem az én világom, ezért az itteni tevékenységet ezennel befejezem

Ne szívd mellre. Nem mindenki ismeri eléggé a készüléket. Sokan vannak itt, akiknek a mottója a "nem elég jó, ami nem a legjobb" ! Sokszor látom, hogy tanácsolják, ebben az "átkondizás" őrületben, hogy az elkókat ki kell cserélni. Bolond lennék a jó minőségű 45 éves elkókat valami modern kínai bóvlira cserélni. Többen nem veszik figyelembe, hogy abban az időben A Dansk egy elérhető árú jó hifi volt. A mai elérhető árú hifik szánalmasak. Minden kispórolva! Táp kapcsolóüzemű, a végfok szintén, a doboz műanyag, hűtőborda pici, helyette olcsó műanyag ventilátor, persze aranyozott csatlakozók szemfényvesztésnek, hatalmas műanyag gombokkal együtt. . Minden látszani akar valami nemesebbnek, krómnak, alumíniumnak, fának, réznek, de minden műanyag. A Dansknál ez nem így volt, ezért még 45 év múltán is egyben van és erősítő!

Nemrég rendeltem meg a neten egy a nyolcvanas években gyártott Pioneer sztereó erősítőt.
Hibásnak árulták, és ezért olcsó volt. Viszont a külleme hibátlannak tűnik, és már régóta tervezgetem, hogy az ifjúkorom kedvencei közül életre keltek egy szép darabot.
Tranzisztoros a "drágaszág", úgy hogy nem kell attól tartanom, hogy nincs már végfok IC a piacon.

Nem fogom átkondizni. A potméterei talán már nem tökéletesek, de majd kiderül.

Annó Orister és HS 400 is nagyon menő volt.
Mozdonyvezetőként tesóm jómódúnak számitott, de Dansk csak reklámokból nyálcsorgatós kategória...

Amikor Dansk megjelent hazánkban azt reméltem végre valami, "nyugati termék"..
TUNGSRAM néven is forgalomba került néhány darab, de a minőség nem változott.
Kipróbálva jöttem rá, ez nem az amire számítottam.
Akkoriban kipróbálhattam, használhattam japán termékeket is, talán ezért látom ennyire kritikusan ezt a készüléket. Ami meglepő számomra, a felsorolt hibáira senki nem reagált, elfogadják, nem számít! Pedig lényeges, pláne ha hazai termékekkel vetjük össze, nem is hozott többet jobbat, küllemben és hangminőségben sem!
Nyolcvanas években gyártott Pioneer (egyéb japán termékek is) sztereó erősítők, tunerek esztétikailag és hangminőségben sokkal jobbak voltak.
AIWA rádióerősítő amit akkoriban használtam, 10 évig hibátlanul működött.
Később régebbi gyártású MARANTZ is jól működött, még ma is megvan.