A kijelző kiválasztásánál a fő szempont az volt, hogy 4 digitet tartalmazzon, mert tizedes pontossággal kell megjeleníteni a hőmérsékletet, ami akár 100°C is lehet, illetve negatív méréstartománya is van a mérő IC - nek.

A választás a CC56-12SRWA kijelzőre esett, ami egy 4 digites, piros színű, közös anódos kijelző. A lábkiosztása is kellően egyszerű. Az azonos helyen lévő szegmensek párhuzamosan össze vannak kötve a tokozáson belül, majd a lábakra kivezetve, ahogy digitenként a 8 szegmens anód lába is.

A kijelző, mint a kapcsolási rajzon is látszik, multiplexálva van meghajtva, ami azt jelenti, hogy egyszerre csak az egyik digit van felvillantva, a többi nem látszik. Ha olyan nagy sebességgel váltjuk a digiteket, hogy az emberi szem ne legyen képes követni, akkor úgy látszik, mint ha mind a 4 digit egyszerre világítana. Azonban oda kell figyelni a sebességre, mert ha túl lassan váltjuk a digiteket, akkor egy vibráló kijelzést kapunk, ami amellett, hogy szemrongáló, igen zavaró és irritáló is. Viszont, hogy ha túl gyorsan villogtatjuk, akkor nincs ideje a LED - nek rendesen kinyitni, így a fényereje nagymértékben lecsökken. Esetünkben a digitek váltási sebessége 600Hz, ami azt jelenti, hogy másodpercenként 600 - szor váltjuk az egyes digiteket. 600Hz - nél már nem látszik a frissítési sebességből adódó vibrálás és a fényerő is maximális.

A muliplexálás nem csak azért jó, mert kevesebb lábat kell felhasználni, hanem azért is, mert így nagymértékben csökken a fogyasztás, mert a LED - eket nem folyamatosan használjuk, hanem csak felvillantjuk őket.

A digitek váltását és vezérlését interrupt végzi, mert ez független a main ciklustól és azonnal végrehajtódik. Ez azért fontos, mert így minden változást azonnal képes megjeleníteni a kijelzőn a mikrovezérlő, függetlenül a min ciklustól. A mikrovezérlő main ciklusában számolja az aktuális hőfokértéket, de magát a megjelenítést az interruptra bízza, így két szálas vezérlésünk van, ami párhuzamosan egyszerre történik.

Mint már szó volt róla, a kijelző fényerejét lehet szabályozni. Ez egy két lépcsős feladat. Első lépés, hogy a fotoellenállás beiktatásával létrehozunk egy az R9 ellenállás és a fotoellenállás alkotta feszültségosztót, aminek a kimeneti feszültségét egy ADC láb figyeli, melyet a mikrovezérlő feldolgoz. A feldolgozás után a feszültségszint digitális értékké alakul, amivel már lehet számolni.

A fényerőállítás második lépése, a kimenet szabályozása. Erre a célra a legalkalmasabb a PWM vezérlés. A PWM egy kitöltési időtényező által vezérelt négyszögjel. Lényegében létrehozunk egy négyszögjelet, és a kitöltési idejét eltolva a kimenetet hogy több, hol kevesebb ideig tartuk logikai "1" illetve logikai "0" szintben. Ez azt eredményezi, hogy a kimeneten lévő digitek a villogás sebességének függvényében erősebben vagy gyengébben világítanak. A fényerő nagyságát a fotoellenállás határozza meg, de ha szükségünk van rá, egy potenciometert is beköthetünk erre a célra.

A szemfülesebbek már valószínüleg észrevették, hogy a digitek 1-1 mikrovezérlő lábról vannak meghajtva tranzisztoros leválasztás nélkül, illetve, hogy a szegmenseknek a működési feszültséghez képes nagy előtétellenállása van. Ez részben azért van így, mert multiplexáltak a digitek, részben annak, hogy a LED - ek előtétellenállása úgy lett megharározva, egy digit maximális áramfelvétele ne haladhassa meg a 30mA-t.