Az áramkör lelke, egy PIC16F873-as mikrokontroller. Az áramkört két külön részre bontottam, mert eredetileg nagyobb kijelzőkkel terveztem, és akkor méret problémába ütköztem volna. Túl nagy lett volna a nyák a házi gyártáshoz, levilágítómmal max 40 centi széles kétoldalas nyákot tudok rendesen levilágítani.


Az egész áramkörnek 7,5V-ot kell adni, a JP2-es tüskén. Kb úgy jó a fényerő... Nohmeg aki szeret még mindig dugasz tápozni, annak is megfelelő.

Az áramkör rettentően egyszerű. IC5 névre hallgat egy DS1621-es hőmérő IC. Sok funkciója nincs, ez csak amolyan csicsa... Miért ne ez lenne a 250. eszköz a szobában ami megmondja hány fok van.
A másik fontos alkatrész az IC1. Ez egy egyszerű shift regiszter, ez azért kell, mert nincs elég lába a PIC-nek, hogy végigpásztázza a kijelzőt, és megcímezze az egyes oszlopokat. Így 3 PIC I/O-val el van intézve akár korlátlan mennyiségű és méretű kijelző. Röviden és tömören ez a shift regiszter kapcsolja be az egyes kijelzőket.
Másik fontos része, az open collectoros inverterek, melyek 7406 nevet viselnek. Ez egy sima TTL IC. Erre azért van szükség mert a kijelzők közös anódúak, és bekapcsolás esetén ezek az inverterek a földre húzzák a kimenetüket.

Ezután van egy táp részünk, ami csupa kommersz alkatrészekből áll. De viszont van egy fontos kis alkatrészünk... Aminek csupán kényelmi funkciója van. Ez pedig a fotoellenállás (LDR). A nagyobb méretű kijelzőknek rettentően nagy fényük van. Én végük a Kingbright SA18-11-es 1,8" magas kijelzőjét választottam. Ezen belül is a Super Bright RED... Csakhogy ne kicsivel kezdjünk.
Szóval. A működése a következő. Az LDR-nek megvan az a tulajdonsága, hogy sötétben bazinagy világosban pár száz ohm az ellenállása. (Ez az LDR 10 lux megvilágításnál 100 ohm)

Tehát a fotoellenállás szabályozza, hogy milyen gyorsan töltődjön fel a kondenzátor, ami alatta van. A következő képen azt láthatod, mi is történik:
A szkópon beállítottam magát a PWM jelet triggernek. A ferde jel, pedig a kondenzátoron lévő feszültség. Mikor a négyszögjel (vagyis itt a pwm jel) bekapcsolt állapota nagyon rövid, akkor a kis kitöltési tényező miatt a LED-ek nagyon halványak. De mikor gyorsabban töltődik a kondenzátor, akkor előbb éri el azt a feszültséget amire a PIC azt mondja, hogy neki ez a logikai 1-es szint.
A következő kis videón, láthatod hogyan változik a kitöltési tényező, a kondi töltöttségtől függően, vagyis a megvilágítás függvényében.

Azt fontos tudni, hogy minden frissítési ciklus kezdetekor kisütjük a kondit, és addíg nem jelzünk ki semmit, míg fel nem töltődött... (ebből ered az időzítés)
Aztán a következő mérésnél az egyik csatornát fixen beálíltottam egy szintre. Ez az a szint, ahol a PIC úgydönt, hogy ez logikai 1-es. Itt a metszéspontot kell nézni. A PIC program abban a pillanatban kapcsolja be a kijelzőt, mikor a kondi feszültség görbéje átlépi ezt a jelölt vonalat (feszültséget). Az erről készült videó itt található

Gondolom akkor mostanra már összeállt a fejedben a kép, miért is ez a felhajtás. Igen, ezzel egy PWM vezérlést valósítok meg. Aminek az a feladata, hogy mikor rátűz a nap az órára akkor is lássuk mit jelez ki, és este pedig vak sötétben ne égjen ki a szemünk a fényétől. Mikor szükséges felveszi a fényerejét, mikor nem szükséges, akkor éppen csak pislákolnak a kijelzők. Az LDR lassú reagálása, és a kondi lassú kisülése miatt, a fényerő nem egyből esik le. Ez azt eredményezi, hogy nagyon durva látványnak lehetünk tanúi, mikor is lekapcsoljuk a lámpát. Ilyenkor szép lassan esik vissza a fényereje a kijelzőnek, és szép lassan tűnik el a szoba bevilágításunk

Itt találod a kijelző és a vezérlő nyákját és a kijelzőhöz szükséges Lib: ora_nyak.zip
A cikk még nem ért véget, lapozz!