Még néhány év, és lecserélhetjük ma még újnak számító TFT, LCD monitorainkat, televízióinkat, ugyanis több, mint egy éve egy londoni konferencián bemutatták a konkurenciát.

Az OLED (Organic Light Emitting Diode) rövidítés organikus fényemittáló diódákból álló kijelzőt takar. Az OLED technológiát eredetileg az Estma-Kodak cég fejlesztette ki 1985-ben (SMOLED), de mára már szinte minden nagyobb cég bekapcsolódott a fejlesztésbe.

A fény a két elektróda közötti szerves anyagban a pozitív és negatív elektromos töltések rekombinációja során keletkezik. Ezt úgy képzelhetjük el, mint egy kilapított LED- et, ugyanis a szerves anyag, amiben a fény keletkezik, két elektróda közé van helyezve. Amint az az ábrán látszik, több rétegből áll.



Röviden a működéséről: Feszültség hatására a katódból az elektron injektáló (electron injection) rétegen keresztül kilépnek a negatív töltésű anionok, amelyek mozgását egy szállító réteg, az úgynevezett electron transmitter réteg segíti. Ezen keresztül eljut a félvezető tulajdonságokkal rendelkező anyag rétegébe (emission material layer). Az anód felől pedig lyuk injektáló (hole injection layer) rétegen keresztül a lyuk szállító réteg segítségével érkeznek a pozitív töltésű kationok. Az emissziós rétegben rekombinálódnak, ez magasabb energia-szintre gerjeszti az emittáló anyagot. Majd ez az anyag alacsonyabb energia-szintre törekszik, amely a másodlagos sugárzásából fényt állít elő.

Gyártásakor egy áttetsző felületre, amely lehet üveg, vagy akár fólia is, egy áttetsző fémréteget szublimálnak (passzív vezérlésnél párhuzamos csíkokat, aktív vezérlésnél egy egybefüggő vékony film tranzisztor réteg), majd erre jön az emittáló anyag, és végül egy újabb fémréteg (passzív vezérlés esetén az előzővel merőleges irányú vezetőcsíkok). Ezt természetes szigetelik valamilyen fólia- vagy üvegréteggel. Később ezeken a vezetősávokon keresztül vezérlik a kijelzést. Mint az LCD kijelzők, úgy az OLED-es megjelenítők pixelei is három alpixelből állnak. Ezek a piros, zöld és a kék.

Miért jobbak ezek a megjelenítők? Többek között azért, mert magában hordozza az LCD kijelzők azon jó tulajdonságát, hogy nem fárasztja a szemet. (Aktív, mátrixos vezérlés esetén beszélhetünk erről, ugyanis ekkor a fémrétegbe szublimált vékony, filmréteg tranzisztorok (TFT, thin film transistor) addig tartják bekapcsolva a képpontot, amíg ellentétes polaritású jelet nem küldünk neki.) Ám az LCD kijelzőkkel szemben kisebb az energia-felhasználása, ugyanis nincs szükség különálló fényforrásra, hiszen a képpontok maguk világítanak. Ennek a mobilitásban kaphat nagy szerepet, gondoljunk csak a mobiltelefonokra, palmtopokra. Szebbek, melegebbek a színei, fényereje lehetővé teszi, hogy még napsütésben is élvezhető a kijelző. Az OLED csupán egy üveglapot igényel, így súlya, mérete jócskán csökken, ami mint az előállítás, mint a felhasználás területén örvendetes. A frissítése is jobb, mint az LCD kijelzőké, melyek 12 milliszekundumos kapcsolási sebességégével szemben az OLED-ek 10 milliszekundumra képesek. Környezetvédelmi szempontból is előnyösebbek, ugyanis nem szükséges az előállításához az igen csak környezet-károsító higany. Nagy előnyük még, hogy sokkal nagyobb látószögből szemlélhetőek ezen eljárással készített kijelzők, csaknem eléri a 180 fokot.

A számtalan előnye mellett vannak hátrányai is a technológiának. Az egyik és talán legfontosabb, az élettartam. Ugyanis mint említettük három színből keveredik ki a kép. Ezek közül a piros és a zöld élettartama viszonylag jónak mondható a maguk 20-25 000 órájukkal. Ellenben a kéké csupán 1000-1500 órás élettartammal rendelkezik. Ez persze a feszültség, és ezáltal a fényerősség csökkentésével növelhető, de még úgy is csekélynek mondható. A másik megoldandó probléma az egyenletes fényerősségből adódik. Ugyanis míg az LCD-knél a beépített háttérvilágítás szolgáltatja a megfelelő és egyenletes fényerősséget, addig az OLED-eknél ez nincs meg.



Mindazontúl elmondhatjuk, hogy ez a technológia igencsak ígéretes eredményekkel rendelkezik, megéri a fejlesztésre szánt fáradalmat. Számos elektronikai termékben találkozhatunk ezzel a kijelzővel; mobiltelefonokban, fényképezőgépekben, palmtopokban, OLED-es televízió pedig elérte már a 30cmes képátlót is, igaz, ez utóbbit még csak prototípusként csodálhatjuk.
Forrás: tftpanel.hu, prohardver.hu