Téma adott, aki nem lenne tisztában, mi is ez először itt olvashat róla : Bővebben: Link.
De itt elsősorban kisebb, házilag könnyebben összerakható verziókról lenne szó, ami viszont elég lenne akár egy kisebb plazmavágó helyettesítésére is (1-2mm-es lemezből bármilyen formát, kézzel kivágni). Egy jó példa (és talán kiindulási alap is):
Bővebben: Link
Bővebben: Link
Ez egy szikraforgácsoló, és kondenzátoros ponthegesztő egyben, mikrokontrolleres vezérléssel. Az egésznek a lelke egy 1F-os csavaros (szinte biztos, hogy impulzusüzemre tervezett low ESR) kondenzátor.
Egy hosszabb leírás itt található:
Első rész
Második rész
Gyakorlatilag szerintem egy sima félhíddal (IRPF2907-et, IRF1405-öt, illetve más, ultra alacsony Rds-ű FET-ek ide ideálisak) megvalósítható az egész, néhány kiegészítéssel. Nekem már volt valahol egy alaprajzom ehhez, majd előkerítem valahonnan.

Gondolatolvasó vagy! =D A napokban akartam kérdezősködni arról, hogy hogyan, miként lehetne házilag tömb-vagy huzalszikrát építeni... Most épp egy fröccsöntőt építek, amihez ha elkészül, és működik, nagy segítség lenne egy szikra, ugyanis a mold-okat sok esetben csak így lehet elkészíteni. (maróval nem, vagy csak nehezen) Minden infóra vevő vagyok, illetve ha tudok, segítek.

Már régebben akartam indítani, de most 'érett meg'.
Milyen anyaghoz kéne?

Nem gondolkodtam mér rajta konkrétan... A dolog úgy fest, hogy gépészmérnökként tanultam róla, az elve nagyjából megvan, de amikor anyagot akartam hozzá keresni, érdekes módon alig találtam. =/ Túrtam a netet napokig, megnéztem a tankönyveimet, de csak általánosságban van róla 1-2 oldalam. Ezért egyelőre csak puhatolózom, de mivel házi megoldásokról van szó (házilag épített cnc, házilag épített fröccsöntő) ezért egyszerű, könnyen beszerezhető és könnyen megmunkálható anyagokra gondolok első körben. (valami általános acél, S235)

Hát igazából a huzaloshoz hatalmas teljesítmény kell, nagyon nagy impulzusüzemű, nagyfeszültségű kondik, mert a muszáj használni valamilyen jó hűtőközeget, különben az a huzal azonnal szétrobbanna (így is csodálom, hogy hogy bírják azok ki), és emiatt a folyékony hűtőanyag miatt kell ez a nagyobb feszültség.
Nagyjából ilyen kondikról van szó: Bővebben: Link
Valószínűleg egész egyszerűen rákötik a huzalra a kondit, és nagyon lassan elkezdik tolni a huzalt az anyag felé. De leírásokat én sem találtam róla szinte semmit.

Igazából jobb nekem a tömbszikra, úgyhogy az első gond nem is olyan nagy gond.
Anyagok után még kutatok, egyelőre konkrét gépkönyvet tudok szerezni, de még nem mertem elhozni. (több száz oldal és nem vagyok biztos abban, hogy sok hasznos infót tudok kinyerni belőle)

Kondenzátoros szikraforgácsoló 1
Kondenzátoros szikraforgácsoló 2

Nahát, ez nekem nagy segítség lenne a műszaki terem előkészítőjében, ahol a nyolcadikos tanulóimnak fölszabhatnám könnyedén az 1,5 mm-es vaslemezt!
1. Kezdő elektronikus lévén nem tudom, belekezdjek-e?
2. Életveszélyes-e ez a szikraforgácsoló?
3. Magyarországon mennyiért szerezhetők be hozzá az alkatrészek, különösen az az elektróda, amit a szerző ajánl?

Igazából nagyon sok dologra használható, kis módosítással ponthegesztésre is alkalmas, ahogy az oldalon is le van írva.

Szerintem bele lehet kezdeni, itt nincsenek különösebben bonyolult elemek (már ha mikrokontroller nélküli verzióban gondolkodunk), de maga az elv viszont már kissé összetettebb.

Nem az. Én max 30V-al tervezem az egészet, szóval törpefeszültségről van szó.

Az elektróda a legkisebb probléma, amit ő használ nem más, mint AWI hegesztő elektróda. A lényeg, hogy ne tóriumos legyen (ezeket a wolfram pálcákat pár %-ban ötvözik valamilyen másik anyaggal, aszerint, hogy milyen hegesztési módban dolgoznak vele, a tóriumos pl. DC hegesztésekhez való).
De nekem az a gyanúm, hogy a wolfram nagyon gyorsan elkorrodálódna sima levegőn. Az ilyen mikroelektronikai alkatrészek nem drágák, egyedül a FETek lesznek drágák, az IRFP2907-nek darabja 1500 forint, és ha kicsit is rosszul érzi magát, ezek halnak meg elsőnek. Lehet, hogy érdemes megfontolni itt már az IGBT-k használatát, de azok sem olcsóbbak. Az egész cucc ára szerintem 20 ezerből simán kijön.

Röviden az elvéről: egy nagykapacitású kondit töltögetünk, és sütögetünk ki, ez idáig teljesen tiszta. A probléma azzal van, hogy mennyire engedjük a kondit kisülni. Az egész kapcsoláshoz kell valami ütemadó, erre a célra egy 555 astabil módban tökéletesen megfelel egy két kiegészítéssel, hogy a frekvenciát is lehessen állítgatni bizonyos tartományban (vékonyabb anyag, nagyobb freki véleményem szerint). De egyben szükség van arra is, hogy a kondenzátor töltöttségét figyeljük, mennyire sül ki (az elektróda és a munkadarab közti ellenállás értéke folyamatosan változhat, így 1-1 kisülés eredményezhet 2 teljesen más nagyságú energia kivételt a kondiból). Tehát gyakorlatilag én úgy képzelem el, hogy a jel kitöltését egy komparátor szabályozná, attól függően, menet közben mennyire esik le a kondin a feszültség, a frekvenciát pedig kézzel lehetne állítani. Ezt muszáj lesz majd gyakorlatban is kipróbálni, mert ez mind csak az én gondolatom, és lehet, hogy a kitöltést is érdemes külön manuálisan beállítani.

Nekem is szükségem lenne arra, hogy ponthegesztésre is alkalmas legyen, de nem az újratölthető akkumulátorok összekötésére, hanem pl.: az 1,5 mm-es lemezhez odahegesztenék egy 2 mm-es átmérőjű vashuzalt.
Én a mikrokontrolleres verziót készíteném el, mert már programoztam PIC-et, igaz, nem sokat, de nem ijedek meg tőle.

Nekifognék én is, csak jelenleg még más pic projektem van, és azt akarom előbb befejezni. Néhány tesztet viszont el kellene végezni pic nélkül, mert elég kevés az infó.

Néhány mondat bátorításként...
Egyik ismerős cégnél van egy "kinai szikraforgácoló gép".
6-8 évvel ezelőtt vették és még működik.
Nevetségesen egyszerű.
Az egész "ipari PC-s" vezérlő program egy flopin elfér.
A mechanika egy 10-16 méter hosszú 0.15mm átmérőjű molibdén huzalt (nem réz) teker ide-oda egy 150mm-es forgató dobról föl-le végtelenítve...görgők között. a dob kb 1000-t forog percenként. (ez az egyik polarítás, a másik a munkadarab) A munka területnél a huzalra locsog egy 8mm-es csőből a folyadék. (viz és valamilyen adalék keveréke, jó elektrolitikus tulajdonsággal). A munka feszültség kb 80V, az áramot néhány nyomógombbal lehet szabályozni, az impulzus szélesség és a kitöltési tényező változtatásával 0,2-4A-ig. A hajtás két közönséges léptető motor golyós orsóval. A vezetés preciziós, de egyszerű, mert gyakorletilg nincs forgácsoló erő.
A munka terület két melegen hajlított plexi lappal van elzárva a fröccsenő víz miatt.
A gépi előtolás az áramfelvétel függvényében automatikusan van "adagolva". A huzal irányváltásakor nincs áram a huzalon.
A huzal több métert haladva Pl 10mm-es vasban 2-3 század!!! mm-t kopik csak.
Ezt simán meg lehet csinálni kicsibe. 1-2A és 80V simán elvisz 15-20 mm-es vaslemezt is. Egy hónapja vágtam vele, 50mm vastagot 12perc alatt haladt 10mm-t. Nem a leggyorsabb, de ez valójában preciziós megmunkálás, 0,01mm pontossággal.
Hajrá!!!

Hát ez a huzalos verzió ugye. Nem gondoltam, hogy pár amper elég lenne ehhez. Molibdén huzalom van itthon valahol, de ebayról lehet venni, mondjuk nem túl olcsó.

Az huzalvágó.
Én javítok szikraforgácsolót a cégnél és nem mernék házilag belekezdeni

Nem egy bonyolult dolog az a szikraforgácsoló. Sem irtózatos nagy kondenzátor, sem külünleges anódfém nem kell hozzá. A 30-50 éves készülékek néhány 100 µF-dal működtek, 50-70 V-on.
A lényeg:
Az elektródához az áramot egy tekercsen keresztül vezették, ami az áram kialakulásakor megemelte az elektródát. Pontosabban egy rudat emelgetett, amire az általában sárgarézből !!! készült mintadarabot felfogatták. A mágnes meghúzásával szikra keletkezett, ami leszakított apró darabkát a forgácsolandó anyagból. Akármilyen hihetetlen, a munkadarab és az elektróda petróleum alatt volt. Ez már nagyon kis távon szigetel, elvégezte a hűtési és a forgácsolási hulladék eltávolítási feladatokat. Ezeken az ősrégi szerszámokon persze nem mikrovezérlő, hanem fokozatkapcsoló állította be az anódfeszültséget, a jobbakon pedig a mágnes rántása utáni visszaejtés sebességét hidraulikus fojtóval lehetett állítani.
Mondhatnám, eddig azért nem készítettem ilyent, mert nem volt rá szükségem. Annyira primitív szerkezet.

Igen, az elv eddig nekem is megvan, a cégnek, ahol dolgozom, van is egy. (meg aztán ennyit az egyetemen is elmondanak róla =))
A gond ott indul, amikor az ember elkezdi tervezgetni, hogy na akkor hogy is álljon neki...
Mivel programozni nem tudok, én is az egyszerűbb változatot preferálom az első hsz.-okban szereplő változatokból. Az eddigi hozzászólóktól eltérően azonban nálam nem létfontosságú a ponthegesztés. Ha tudja, nem tiltakozom. =P
Tervezi valaki mostanában, hogy nekiáll? Pár hónapon belül szeretnék egyet készíteni, gyűjtöm az infókat, tapasztalatokat, esetleg ha tudok, segítek.

Tiszta vörösrezet is viszi ilyen könnyen?

A szóban forgó gépet én is javítottam, azért merem hobbi célra való felhasználáshoz ajánlani az ott alkalmazottakat.
Egy "Charmilles" gépet én sem állnék neki lemásolni...

Érdekes a készülék, pl gépházakat milyen könnyű lenne vele megmunkálni, vagy akár egyszerűbb de nagyon gyors nyákmaráshoz cnc-be.

Bővebben: Link

Elég jól leírja, milyennek kell lenni a vezérlésnek az optimális munka érdekében, jó kiindulás szerintem.

Bármilyen fémet, akár wolframot is lehet vele forgácsolni sárgaréz anóddal. De bármilyen anyagból lehet anódot készíteni hozzá, csak a sárgaréz nagyon könnyen megmunkálható, forrasztható.

Kb. két óra alatt össze tudnám dobni itt-ott hányódó kacatokból.
Kell 1 nagyobb lábas, fazék. 1 Trabant kormánymű a munkaasztal süllyesztés-emeléséhez, + egy csavar az anód közelítéséhez. 1 nagyobb mágnes. Kisebb készülékhez önindító behúzómágnese. Ehhez persze 10-20 V üzemi feszültség elegendő. Bakelitlap a szigetelt felfüggesztéshez, tokmány vagy egyéb szorító az anódbefogáshoz. Táp lehet bármi a nagyobb laptoptáptól akkutöltőn át a hegesztőtrafóig. Bár ez utóbbi túlzás, mert a nagyobb munkadarabokhoz is elég néhány 100 W. Házi viszonylatban.
Valamilyen szabályzás. Fokozatkapcsoló, toroidtrafó, PWM, ...

De a wolframnak közel nincs olyan hővezetése, mint a vörösréznek, nem véletlenül kérdezem, mert plazmavágó meg sem karcolja a 10mm vastag rézhasábot, miközben a 6-os wolfram rudat lazán elvágtam vele.

Hm, erről szívesen látnék egy működő példát. Egyszerűnek hangzik, és ez felbátorít. =) Mondjuk a pontosságára kíváncsi vagyok... Ha lesz időm, végig gondolom, minek hova kell kerülnie a felsoroltakból és csinálok egy modelt.

Már elnézést h bele vau.
A sárga réz anód leverte a biztosítékot. A tömb szikra kérdéshez az adja a hozzászólási alapot, hogy a munka helyemen 4 gép üzemben tartása is a feladatom. Ebből 1 Charmiles 1 kóreai csoda és két Magyar.

Sárgaréz anódot egy gép sem látott!! Kizárólag vörösréz!! A volframmal ugyan ez a hejzet, előbb elfogyna mint a munkadarab. ( nem a hömérséklet a lényeg, hanaem az elektromos vezetés mikéntje, az avi hegesztés egész más tészta.)

Szikra forgácsolni bármit lehet ami fém és vezet.

A dielektrikum valóban egy petróleumhoz hasonló anyag de mégsem az, mert nagyon hamar meg gyulladna. Vizet pedig 2 okbol sem ajánlok szikra forgácsoló közelébe engedni,-1 mert vezet ezért nem alakulhatki szikraköz(zárlat) -2 mert bizsergető érzést okoz. (A feszültség alatt lévő vezető ugyanúgy nézki mint ami nincs feszültség alatt, csak fogásra más.)

Előkerítem az egyik Magyar rajzait szemléltetőül. Azt hiszem az előtolás vezérlés hasznos lehet mivel ott a zárlatot is figyelni kell. Ugyan is ha a szikra köz megszünik akkor zárlatba megy a cucc, megszünik a forgácsolás és simán beletolja az anódot a munkadarabba a masina. Nem leszólás v kritika, de a videón bemutatott darab inkább ívvel vág mint szikra- forgácsol, de lehet hogy én tévedek

Mivel többféle eszköznek is adták már az évtizedek során a szikraforgácsoló nevet, emiatt nem ártana szélesebb ismeretekkel rendelkezni. Nekem az általam leírt berendezést volt alkalmam alaposabban megismerni.
Több közülük korábban készült, mint én megszülettem. Nem tudom, volt-e már akkoriban mikrokontroller? Annyit tudok, akkor még a tranzisztort nem fedezték föl.

Érdekes, hogy a keresés sehol nem ad használható képet, leírást, egyáltalán régi eladó gépre sem találatot. Csupán ezeket az újabb huzal és tömb szikraforgácsoló gépeket találja. Biztos rá lehetne bukkanni többezer találat átbogarászásával. Hiába szűkítem, csak ezek az újabbak dőlnek. Pedig tényleg pofonegyszerű ez az ősrégi "tömb szikraforgácsoló" (a mai meghatározás alapján).
Tavaly ősszel készíttettem egy céggel precíziós apró fogaslécecskéket edzett minőségben. Elkészültekor tudtam meg, hogy szikraforgácsolással képezték ki a fogakat, de nem foglalkoztam vele, milyen készülékkel. Aki készítette, dolgozott egykor az egyik általam ismert "kőbaltás" szerkezettel, akár azzal is lehetett volna.

Néhány érdekesség:
A szikraforgácsolás fejlődéstörténete
Különleges megmunkálások
Ezek elolvasása után a sárgarezet én is csak a gyakorlat "elhajlásának" tartom, de arra az alkalmi 1-1 darab kivágására biztos megfelelt, különben nem azt használták volna. Egyik általam látott gépnél sem sokezres nagyipari termelésről volt szó.

#1033197 Link1:
"A folyamathoz szükséges dielektrikum petróleum, aromás szénhidrogén, transzformátor olaj lehet."
Máshol megemlítik a vizet és a levegőt is.

Na azt azért megnézném!
Ha nem felejtem el elhozom a cégtől a gépkönyvet és felrakom.

Gyártják az első magyar szikraforgácsoló gépet
Erosimat tömbszikra
Bevallom, a tranzisztor feltalálása előbb volt. Na meg én is korábban születtem.
De hogy kisebb feladatra ne tudnék néhány óra alatt egy ilyent összedobni?
Persze mágnesasztal és egyéb nyalánkságok nélkül.
De a gépkönyvnek nem csak én fogok örülni.

Pont ez volt nekem is a bajom (pedig már angolul is elkezdtem keresgélni)... Egyetemen tanultam, az elve megvan, gondoltam szerzek 1-2 infót hozzá és összerakok egy kicsit. Hát már az elején elakadt a mutatvány, infóhiány miatt. Ezért is örültem nagyon ennek a topicnak és bízom benne, hogy hamarosan működő gépeket is látunk itt. (talán pont az enyémet )
Minden infóra vevő vagyok, gépkönyvet megpróbálok én is szerezni, de rettentően vaskos volt, egyelőre nem tudtam elhozni...