Én úgy olvastam, hogy ha nincs lehetőség az energia-visszatápláló tekercset szorosan tekerni a primerrel, RCD snubberrel is megfogható a kialakuló nagy dU/dt. Jó szoros csatolás esetén elvileg a primer és a segédprimer közötti kapacitás korlátozza ezt be. Azonban áttétel szempontjából nem találtam útmutatást, de ha abból indulok ki, hogy az energia-visszatáplálás flyback ciklus, akkor arra gyanakszom, hogy meg kell egyezzen a primer menetszámmal. Ez ügyben főleg megerősítést vagy pontosítást kérnék, ugyanis ezzel nem vagyok teljesen tisztában, viszont szándékomban áll majdan energia-visszatáplálást alkalmazni disszipatív RCD snubber helyett.

A forward-konverternél a segédprimer menetszáma általában megegyezik a primer menetszámával, de nem feltétlen. Legalábbis itt van néhány forward-trafó, innen vehetsz mintát.

Vagy pl. itt van egy részletes tervezési menet forward konverterhez. Itt is 1-nek veszi a primer és a reset tekercs áttételét (Np/Nr). Gondolom lehet bifiláris a primerrel, csak erre az esetre Billings szigorú szigetelési előírásokat említett. Szerintem nem ok nélkül. Ha jól gondolom át a dolgot, a primer kikapcsolt állapotban több mint 2x320V-on van, a reset tekercs vele szorosan levő, azonos vége meg a 0-án. Kérdés, hogy a két vezeték között megfelelően szigetel-e ekkor a zománcréteg. Vagy marad a sima szoros csatolás, szigetelő réteggel, azonban ekkor nő a kettő közötti szórási induktivitás, szükség lehet RCD snubberre (bár szerintem lényegesen kevesebbet fog disszipálni, mint ha a teljes reset RCD snubberrel menne).

" ... arra gyanakszom, hogy meg kell egyezzen a primer menetszámmal... "

Tegnap írtam a feszültség-idő területről, meg a fluxusról. Most próbáld meg alkalmazni! Könnyítésként: rajzold le a trafó primerén milyen feszültségnek kell lennie.

Igen, szoros csatolás kell. Ugyanis az a segéd primer tekercs a trafóban tárolt mágneses energiát táplálja vissza a betáp felé. Ha van szórt induktivitás, akkor nem fog elég gyorsan megindulni a segédtekercsen az áram, vagyis lesz kisebb-nagyobb túlfeszültség. Erre persze kell egy snubber. De lehet visszatápláló tekercs nélkül is, csak akkor a snubbernek kell megennie a trafóban felhalmozódott mágneses energiát. ( mondjuk egy zenernek, meg egy diódának ) Kis teljesítményeknél ez nem probléma, de egy nagyobbacska ferritnél már gond lehet.

Az arra gyanakszom válasz ez alapján keletkezett (sose vagyok biztos magamban ). Viszont rajz helyett elképzelés ment fejben. Marad még egy próba, ahol is a készletemen lévő huzalból bifilárisan tekert tekercsek átütési szilárdságát fogom tesztelni holnap a tanszéken, van erre pár kitüntetett masina. Bár magasabb hőmérsékleten sem árt szerintem megnézni.
A ma felélesztett 1T forward tápomban egy RCD tag disszipálja el a mágneses energiát. Az 1W-os R tag 11,5V/2A-es szekunder terhelésnél (kb. 35-40%-os kitöltési tényező (a közölt szkópképemen pontosabban meg lehet nézni) 53kHz-en, 152 menetes primer (-viszonylag kicsi a mag, ráadásul nem is gerjesztem agyon-), 56mH mágnesező induktivitás) fűt is rendesen, de jól működik a reset, nem megy telítésbe a mag.

Sziasztok!

Csatolom az AN-4134-ben szereplő excell kalkulátort.
üdv

Én arra lettem volna kíváncsi, hogy érted e az összefüggéseket a két tekercs menetszáma, a fluxus, a feszültség-idő terület, meg a tranyó feszültség igénybevétele között.

Ezen nincs mit kipróbálni, csak egyféleképpen működik. Ha megépíted, legfeljebb olyan problémák lesznek, hogy hogyan csinálj nagyon kicsi szórási induktivitást, ha snubbert használsz, akkor nem ég e le, stb. Szóval ezek inkább "mechanikus" problémák.

Természetesen, világos. Köszönet a tegnapi leírásért. Bevallom őszintén, először ezzel kapcsolatban most a flyback konvertereknél az energia transzferről olvasott dolgok jutottak eszembe, bár lényegében ugyanerről van ott is szó.

Nos, akkor hogyan lehet megcsinálni azt, hogy egy ilyen forward nagyobb mint 50 %-os kitöltéssel működjön?

Szerintem úgy, pl. energia-visszatápláló tekercs esetén, hogy a visszatápláló tekercs menetszáma kisebb, mint a primer. Ugyanis ugyanakkora feszültség kerül a kikapcsolási idő alatt a lemágnesező tekercsre, mint a primer tekercsre a bekapcsolási idő alatt, de mivel előbbinek kisebb a menetszáma, gyorsabb lesz az indukcióváltozás sebessége, ergo rövidebb idő is elég annak az indukciónak a nullára csökkentéséhez, amit a primer a bekapcsolási idő alatt felépített. (Ehhez most tényleg a Te tegnapi gondolatmeneted idéztem föl). RCD snubber esetén pedig gyanítom, hogy nagyobbra kell választani a snubber kondenzátoron folyamatosan jelen lévő feszültséget (ezt a Fairchild doksi pl. Vsn-nel jelöli). Ezzel az is megvilágosodott bennem, hogy ha pl. max 50%-ot akarok kitöltési tényezőnek, és RCD-t, akkor a Vsn meg kell egyezzen a tápfeszültséggel, ami ahhoz hozzáadódva pont a tápfesz kétszerese, ergo 50% esetén pont kiüríti a magot.

Pongyolán fogalmaztam.. ugyanis nem a teljes kikapcsolási idő alatt kerül a tápfeszültség a segédprimerre, hanem csak addig, amíg a tekercs által hajtott áram a diódát nyitva tartja. És hiába kisebb a segédprimer menetszáma, a megfelelő feszültség-idő függvényrészek területének kutya kötelességük megegyezni, így a reset periódus is hamarabb fog befejeződni, időtartama és a bekapcsolási idő között a primer és a segédprimer áttétele lesz az arányossági tényező.

Látom, nagyon hatékonyan tudsz olvasni... csak így tovább!

Szóval, oda kell figyelni... Ebből az is következik, hogy mondjuk egy 900 V-os gyors IGBT-ből már egész jó tápot lehetne csinálni és nem is olyan kis teljesítményben.
( De azért ne felejtsük el, hogy a trafó vasmag csak egy irányban van mágnesezve, tehát, nem túl jó a kihasználása. De azt se felejtsük el, hogy nagyon sokszor van, hogy a meglevő raktárkészletből kell építkezni. Van, amikor nincs pénz megvenni az odavaló alkatrészt. Ilyenkor jön a "B" terv... )

Igen. Ez egyébként jól látszik, ha szabályozott a táp és mondjuk kisebb a kitöltési tényező. Nekem mindig az aszimmetrikus félhíd ugrik be, abból nagyon sokat csináltam. Az ugyanígy működik, csak nem kell hozzá visszamágnesező tekercs.

Nagyobb teljesítmény esetén, főleg, ha ügyesek vagyunk, és tudunk jó szorosan a primerhez segédprimert tekerni, onnan már csak egy ugrás az ellenütemű konverter, ami a trafónkat is jobban kihasználja, cserébe meghajtásnak be kell vetni minimum egy TL494-et, bár az is van szerintem sokunk fiókjában (nekem legalábbis van pár darab, nameg az ezzel kb. ekvivalens KA7500-ból is). Azonban nekem személy szerint több FET-em van 700V alatt, mint felett, emiatt B tervként jöhet a félhidas PWM, cserébe bonyolódik a meghajtás (+ 1 db IR2110, vagy gate meghajtó trafó, és ekkor már szerintem szükséges a MOSFET-es áteresztős indítás is).

"... a MOSFET-es áteresztős indítás ..."

Ez mi?

Szerintem arra gondol, ami a ciompata tápjában is van, lényeg hogy amíg a segédtáp nem indul be, addig a MOSFET ad tápot, de utána onnan nem folyik áram, így rendes működés közben már nem disszipál.

Igen, erre gondoltam. Az UC3842-nek elég kicsi az indítási árama, ami meg pluszban kell neki, azt a segédtáp pufferből meg tudja enni (tapasztalatom szerint a 47u puffer elég neki, hogy ne essen indítás közben a tápfesz hiszterézis alsó határa alá a feszültség). Indításnál ezt a puffert az én esetemben 300kOhm tölti, igaz, így folyamatosan 3-400mW-ot disszipál, viszont ez a hozzávetőleges, folyamatos disszipáció igaz a MOSFET-es indításnál a MOSFET gate-jére menő zener-ellenállás páros ellenállására is. Azonban ha mondjuk egy TL494 és egy IR2110 is van a vezérlésben, a fent említett megoldás nem biztos, hogy ekkora ellenállás érték esetén be tudja indítani. Kisebb ellenállás meg többet fűt. Én erre gondoltam kb.

A bifiláris tekercseléssel nem csak a szigetelés lehet gond, nagyobb feszültségek esetén, hanem a menetek közötti kapacitás is.

A flybackre visszatérve: a légrés beállítása nem olyan vészes dolog, akiben van egy kis kísérletező hajlam, az pillanatok alatt belőheti megfelelőre. A menetszámok pedig méretezhetők a tervezett frekvencia és a feszültség ismeretében. Szóval szerintem 10W körüli nagyságrendig az a jobb megoldás.

Billings nyomán arra engedek következtetni, hogy ez esetben a kikapcsolási periódusban jótékony hatást fejt ki ez a kapacitás. Ugyanis a valóságban szerintem még bifiláris tekerés esetén is van minimális szórt induktivitás, ami túllövést eredményezne, viszont ez a menetek közötti parazita kapacitás csökkenti a dU/dt-t, kisebb túllövést eredményezve. Az érem másik oldala azonban, hogy bekapcsoláskor ezt a kapacitást meg ellenkező polaritásra kell feltölteni, ott pedig hátrány.

A mai nap méreteztem helyes kimeneti szűrőt és snubbert a táphoz. Azonban a jelalak csak nem akart javulni, sőt. Mint kiderült, az eredetileg hasalt snubber is megfelelt volna, a bűnös a trafó. Ugyanis én azt azelőtt tekertem, mielőtt sokmindent részletesen megértettem volna. Csak a sima szoros csatolást alkalmaztam, nem pedig a Cimopata által csak nagyonszorosnak említett elrendezést. Azonkívül mondván, hogy nem mágnesezem túlságosan a magot (~75mm2), 152 menetre számoltam a primert, 56mH a primer mágnesező (ez még önmagában nem is lenne baj), de a szórási... azt is kimértem végül, ami 250uH-re adódott. Ami mint rájöttem, borzasztó nagy. Katt tegnapi megjegyzése szólalt meg bennem, amit a primer és a segédprimer kapcsán mondott: "Ha nincs szoros csatolás köztük, nem indul meg azonnal az áram, feszültség-túllövés keletkezik". Na ugyebár majdnem ugyanez a helyzet a primer és a szekunder között is a kikapcsolásnál, a kikapcsolási folyamat alatt, amikor is a FET és a szekunder dióda lezár, de mint tudjuk, véges idő alatt, a kapacitásaiknak fel kell töltődnie, mindeközben pedig áram folyik. Ekkora szórási induktivitás ilyenkor rendesen pofán rúgja a snubbert, és hiába számoltam azt ki a közel szórásmentes esetre jól, már 38% körüli kitöltésnél is kb. 820V stresszelte a FET-et. Kíváncsiságból betettem szimulációba is ezt a szórási induktivitást sorban a trafóval, és bár más maggal, más FET-tel, de ugyanazokkal a menetszámokkal dolgoztam, elég hasonló szekunder jelalakot kaptam vissza, mint amit mértem. Az első kép az általam mért, a második a szórás beiktatásával szimulált szekunder jelalak. A harmadik és negyedik pedig 10uH ill. 30uH szórási induktivitás esetére lett szimulálva, megturbózva egy kicsit a snubbert, hogy az ez okozta lökést is meg tudja enni. Kérdés, meddig sikerül majd lemenni végül. Itt ki is jön a forward egyik hátránya: jóval nagyobb körültekintést és precizitást igényel a trafó elkészítése, mint pl. egy ZCS rezonáns konverter trafójáé.

Tehát, ez egy egy tranyós forward? A szimulációk jók, de a szkópos ábrát nem értem. Mi az a félszinusz a nulla körül? Előszőr látszik, hogy lemágneseződik a vas, aztán meg lesz egy szinuszos lengés? A másik, hogy olyan, mintha a tranyó rendesen kijönne a telítésből, mert a bekapcsolási idő végére lekonyul az eddig vizszintes vonalú feszültség.

( 820 V ébredt a FET-en? A szkóp bemenete ezt biztosan kibírja? Vagy 1:100-as mérőfejet használsz? Kár lenne egy TEK-ért... )

Ezért mértem szekunder feszültséget. A 820V körüli feszültséget az 52V-os negatív szekunder csúcs x áttétel, +320V becsőltem. A bekapcsolt állapotbeli behajlást még nem nyomoztam ki. A kikapcsolásnál gyanítom, hogy az van, hogy a snubber, mivel meglövi a feszültségét a szórt induktivitás a kikapcsolási folyamat alatt, jó hamar kiüríti a magot, aztán pedig a mágnesező induktivitás a FET kapacitásokkal és egyéb parazita kapacitásokkal, valamint ohmos tagokkal csillapodó lengést eredményez. De semmiképp sem a normál működés része. ("Ilyet nem szabad csinálni ") Egyébként nagyrészt a trafó hibás a nagy szórásával, de ez csak egy próbanyákon összetákolt deszkamodell, először abban sem bíztam hogy beindul Állatorvosi lónak nagyon jól teszi a dolgát

Egyébként mentségemre váljon: miután ezt beélesztettem, azután jött a tegnap esti beszélgetés, aminek során nem egy dolog vált előttem sokkal világosabbá, mint azelőtt. Ez a deszkamodell meg végülis adja a hibát.. és ha végül meg tudom magyarázni, és tudom, hogy kell kiküszöbölni, máris okultam az egészből (bár nem direkt csináltam hibásra ).

Egyébként a lemágneseződik - szünet - leng.. mikor annakidején találomra játszottam szimulációban a szekunder szűréssel, meg a snubberrel, akkor is előjött ott is ugyanez, bár nem emlékszem, milyen paraméterek mellett.

Nagyon cseles... csak az a baj, hogy a szekunderen pont a szórás miatt nem ugyanolyan a feszültség mint a drain- source között...

Igen, mindenféle lehet, de azt a vízszintes szakaszt nem értem, mitől van ott. Ha a vas már visszamágneseződött, akkor nem folyik áram a primer körben. Most jön a vizszintes szakasz. Azután megint folyik valamilyen áram, különben nem változna ez a vizszintes szakasz. Én arra tippelek, hogy a gate kap valami oda nem valót és egy kicsit bekapcsol a FET. Nézd meg a gate jelet, mert a kikapcsolás előtt levő feszültségemelkedést is talán az okozza.

Ebben igazad van! Ugyanis ma rámértem a gate feszültségre is, és emlékeim szerint ott azon a helyen megjelenik egy tüske, de nem csak a gate-n, hanem közvetlenül az IC kimenetén is. Ez pedig mindenbizonnyal az egyáltalán nem megfelelő NYÁK-ra vezethető vissza. A lukacsos próbapaneles heftelés nem a legmegfelelőbb kapcsolóüzemű tápegységnek Egy próbát mindenesetre megért, tanultam is belőle. Viszont készül a normális NYÁK neki, sőt, a trafót is megpróbálom kisebb szórással újratekerni. Remélem akkor szebb képeket közölhetek majd.
A szekunder mérésének hátrányával tisztában voltam, de a TEK valóban nem bírta volna el a drain feszültséget. Sőt, még a tekercs feszültségét sem tudta volna megjeleníteni.

Hm... a deszkamodell nem így néz ki, ezen nagyon nehéz dolgozni. Az igazi az, amikor van egy nyák, van rajta mondjuk 3...4 ic tok, a lábak kivezetve legalább 3 x 5 mm-es gamókra és még az ic-ket körbefogja jó néhány gamó. Erre felülről tudod forrasztani a lábas jószágot, mindenhez gyorsan hozzá lehet férni, mindent lehet látni, szóval nagyon kényelmes. És még az sem lehet probléma, hogy hosszúak lesznek a drótok, hiszen viszonylag messze vannak egymástól az alkatrészek. A valóban nagy áramú vezetékezést lehet nagyon közel szerelni egymáshoz, tehát a szerelési induktivitás is kicsi lehet. Egyébként, ha egy ilyen deszkamodellen meg tudod csinálni azt, hogy tökéletesen működjön, akkor a telifölddel már biztosan nem lesz problémád. Egy ilyen deszkamodellen lehet a legjobban megtanulni, hogy hol, milyen áramok folynak mondjuk egy tápban, a főkörében, vagy a gate meghajtásban, mire kell vigyázni, stb. A pwm erősítők topicban találsz a deszkamodellemről képet. Csak látszólag tűnik dróthalmaznak...

( Én csak akkor csinálok nyákot, ha a deszkamodell már tökéletes. Ezért előfordul, hogy a fél asztal próbapanelekkel van tele... )

Az interneten való kutakodás során találtam egy kínai gyártót (Yuxiang), amely porvasmagos, fojtónak való ferriteket is gyárt, és rendhagyó módon részletes specifikációt közöl a vasakról, hiszterézis-görbékkel együtt, ami pl. szekunder oldali fojtó méretezésénél nagyon jól jöhet. A repertoárjukban megtalálható a sok PC tápban alkalmazott sárga-fehér jelölésű mag is (és kínai cég lévén gondolom nem egy számítógép PSU gyártónak a beszállítója) ill. egyéb más magok (én pl. egy zöld-kék jelzésű magot is bontottam valamelyik tápból, és az is szerepel a kínálatukban).

Ezenkívül megtaláltam a gyártó doksijai között az ETD, EER ill. EI ferritmagok specifikációját. Szerepel benne a hagyományos PC táp trafó magja (EI-33), valamint az EER-30, ami majdnem ugyanolyan, mint az ETD-29 (ilyet is bontottam egy párat). A grafikonok alapján arra következtettem, hogy ezeket (anyagtól függően, ami bontott magnál pontosan ismeretlen..) kb. 200...250mT-ig érdemes használni, a permeabilitási érték csúcsa (amit Lorylaci említett, hogy annak frekvenciájának feléig szoktak használni egy magot) kb. 700kHz-en van.
Abban reménykedem, hogy ezek az adatok jobban közelítik a bontott dolgok paramétereit, mint a neves gyártók drága magjai.