Én 807-esből PP-t építek (haha, már 4 éve lassan). Idő és kedv hiányában sokáig hanyagolva lett (a mechanikai rész miatt csúszott, de most már az is egyenesben van). Az AV760 alapjaira építkezem. Magas anódfeszültségről jár majd, 900V körül, de nagyon kicsi árammal. A nyugalmija 15-15mA. 60W-ra méretezve egy 10K-s kimenővel, amit APX100 trafóra tekertünk meg már nagyon régen. Hangra nagyon ott van. Egy próbaváltozat készült belőle, sima ECC83-as katodinnal hajtottam 350 vagy 400V-ról. Majd még a meghajtását munkálni kell. Nekem nagyon tetszik a long tailed kapcsolás.

Most, hogy látóterembe került az LC szűrős kapcsolás, valószínűleg ezt fogom alkalmazni és kicsit ezzel szelidítem az anódfeszültséget. Az eredeti AV760/c-hez hasonlóan két darab AZ4-es egyenirányít és a próbaváltozatban 16uf-nyi elkóra dolgozott rá. ez is tökéletes eredményt adott.

Hát sok sikert hozzá. Mindenkinek meg van a maga elképzelése. Csövesben is lehet bonyolult kapcsolásokat csinálni. Az én elvem, hogy a legegyszerűbb a legjobb. Ezért az SE kapcsolások a gyengéim. Ne legyen nyáklemez és ne legyen félvezető benne. Bár csináltam már két ppt is. 807-es ből még nem. Lehet hogy megfelelő kapcsolással kiváló hangot hozol ki belőle. Lehet csak nekem nem vált be.

Fűtőszállal soros pár tized ohm vagy ntc, esetleg lassan emelkedő DC stabilizátor. Nem tudom, mik a lehetőségeid. Kicsit biztos segít a hálózati oldal lágyindítása is.

SE terén egy ideje osztom baráti köröm nézeteit. Hagyományos hangfalakhoz egyszerűen nem elég. Úgy értem, hogy nekem kezdetben apámtól örökölt DC2050-es videotonok voltak, ráadásul a mélyeket peremezési gondok miatt SAL-ra cseréltem. Azokon ment a GU50 SE és akkor az elég volt és jól szólt. Azután peremeztettem a régi mélyeket, visszatettem bele és egy kategórát ugrott a dolog . Azóta volt két Mission hangfalam (777-es tán) és azokkal is jó volt. Most van két KEF iq50. Ezek nagyon szépen szólnak, de mindnek gyatra az érzékenysége. szeretem bizonyos mértékig a klasszikus zenét, de azért Ravel és Sinatra viszonylag ritkán csendül fel. 70-es 80-as évek pop-rock és mai zene megy, illetve jazz (abból elmegy a klasszikus fekete rekettes és a mostani divatosabb soul). Szóval van merítés. És az az igazság, hogy kevés az SE. Szoba hangerőn oké, de nem tudok neki odacsavarni és néha bizony igénylem ezt. Most egy VF3-as van hadrendbe állítva. Az se egy nagyágyú mondjuk a maga 15W-jával. Szóval ha megnézem, hogy mennyi idő, fáradság és anyagi ráfordítás egy csöves erősítő készítése, akkor a PP-k jobban jönnek ki. Dinamikusabban szólnak és van bennük tartalék. Bizonyos esetekben az SE nagyon ott van, de normál körülmények között és átlagos hangfalakkal a PP nekem egyelőre nyerőbb.

Abszolút igaz amit írsz. Hangfalfüggő. Az enyéimen elég az SE teljesítménye. Sőt néha még sok is. Az átlagos szobai zenehallgatási teljesítmény az én esetemben 3-4 watt. Ezt bőven kiszolgálja az SE. Az igaz hogy a hangfalaim magas érzékenységűek, minimalista hangváltóval. Eddigi legjobb hangú erősítőm SE. Persze ez nem jelenti azt hogy pp-ben nem lehet jót csinálni sőt hallottam is már nagyon jó hangút. Innentől kezdve szerintem már ízlés kérdése.

Az anódárams kérdésre nem válaszoltam. Igen lehet hatása, elvégre a cső munkpontját állítgatod vele. Hogy mennyi, az jó kérdés. Ha katódellenállásos, akkor a munkaegyenest is tologatod vele, ha fix előfeszültséges akkor csak a munkapontot tologatod az egyenesen. Nyilván számít a kimenő teljesítményben, de pentódánál szerintem szélsőséges eseteket leszámítva nem befolyásolja a linearitást jelentősen. Legalább is itt nem. Előcoknál már inkább. Pentóda esetében a segédrács stabilitása fontos.

Egy emlékeztető az egyenirányítást illetően és hangsúlyosan.
Fojtónál a váltó 0.9-el szorzandó, ha pufferelünk, nagyjából 1.3 a jó szorzó.
Ez eléggé megnöveli a játékteret a szűrésnél, egyenirányításnál.

A mostani projektem:

https://www.youtube.com/watch?v=kXeD5aSIauw


Valahogy az SE nekem mindig jobban bejön, valamint a rém primitív kapcsolástechnika.

Szép kivitel! Gratula!
Nekem nemrég ütött szöget a fejembe az SE kapcsán is, hogy szobahangerő fogalma...
Bizony, az nem az, amit egy szobában hallgatni szoktunk - én legalább is.
Egy kedves ismerősöm volt szíves akusztikus gitáron játszott nekem (unplugged) néhány dallamot.
Ha ehhez még jött volna 1-2 másik, valamint dob, egyéb nyalánkságok, a zene után még egy óráig valószínű csak külön tudtam volna pislogni a két szememmel, egyszerre nem. Viszont nagyon sokan simán így élvezik a zenét otthon. Na itt nem rúg labdába az SE.

Joe, nagyon szép lett, a fakeret nagyon tetszik, meg úgy az egész teljesen korrekt.
De azok a kimenők... Mekkorák? A méretéből ítélve én még EL84-hez sem biztos hogy használnám, nem egy nagyobb csőhöz. Bár aztán lehet, csak én vagyok elvetemült, hogy a most épülő EL84 SE-be SM74 kimenőket tervezek.

Szerintem nem feszegetsz határokat...
Nekem M102a-ő lesz ugyanoda - EL84 - csak épp PP.
Valaki előttem ilyen túlméretezetten használta és neki lett igaza.

Bozó Balázs cikkét olvastam az elektroncső oldalon, ahol a 300B hasonlítja össze a GU50 el azonos kapcsolástechnikában, és az anódáram variálásával. Az általános véleménye hogy nagyon jó cső a GU50 bár más beállítást igényel mint a 300B. Ezzel egyetértek a 300B ról nincs tapasztalatom. Az 1 kohm os katód ellenállást próbáltam én is először aztán cseréltem 670 ohmra. Szólt mindkét esetben nem is rosszul, de a 670 ohmnál, mintha határozottabbá vált volna a hangkép. Nem nagyon tudom másképp megfogalmazni. Szóval jobb lett. Füllel ezt lehetett érzékelni. Szkópos méréseket nem végeztem.

Nem véletlenül tartják a kimenőt sarkalatos pontnak. Egyetértek az előttem szólókkal. A mélyeknél mindenképpen fontos a keresztmetszet. A rádió tv kimenők nem szólnak ugyan rosszul a csöves jelleg át jön, de sávhatárolt maszatos a hangzás. Arra a célra amire használták tökéletes. A hobbi gyakorlására is. De ha igazán minőséget akarunk, márpedig miért ne akarnánk akkor kellenek a jó minőségű komponensek. És ez a többi alkatrészre is igaz.

A szobahangerőnél azonban nem szabad valamit elfelejteni. A SZOBÁT. Nagyon nem mindegy, hogy az ember milyen körülmények között hallgatja. Nekem jelenleg úgy van csak hely, hogy egy normál bútorozott szobában, aminek fele kb. 70centivel meg van emelve, az emelt részen van a két hangfal, messze a falaktól. Ez nagyon lenyomja a mély átvitelt, ezért is muszáj odatekerni. Gubán Gábornál egy panel félszobájában hallgattunk erősítőt, HS500-akkal és a szoba hangerő 0,125W volt (1V a kimenőn).

Igen, nagyjából használhatóban gondolkodom, az enyém se tökéletes, de sokan nem tudják egyáltalán megoldani a jó lehallgató tér kialakítását - önhibájukon kívül.
De ez egy másik probléma.

Persze olvastam azt a cikket én is. 300B-t még nem volt szerencsém hallgatni. Triódás véget is huzamosabban nem. Eddig ami nagyon tetszett az egy kondenzátor csatolt erősítő volt. Hiraga elvű, de meg nem mondom most a hivatalos nevét, ahol a kimenő nem légréselt, le van egy pár száz mikrós kondival választva a végfokról, ami talán egy fojtóra dolgozik.

Ennél a kapcsolásnál az előfok fűtését fel kell emelni a testről szerintetek? Ha igen mennyivel? Ilyen "apróságok" mindig lemaradnak a rajzokról.

A használt cső adatlapján fellelhető egy olyan paraméter, amely megmondja, hogy a cső fűtése, és a katód között mekkora feszültség engedhető meg. Mivel a második csőfél katódja a kaszkád kapcsolásban nagyjából a tápfeszültség felén van, ehhez képest kell nézni.
A 6SN7 pl erre a feszültségre 100 V DC -t, és egyéb esetre max 200 Vpeak (DC+AC) feszültséget ír,
lehet, hogy ez a paraméter a csatolt kapcsolásban nem teljesül.
Megoldás lehet, a külön független fűtőtekercsről való táplálás.

Ha függetlenítem a fűtést nem lesz brummos? Valamint jó e az ha csak úgy lebeg határozatlan potenciálon?

Azt nem tudom, nem valószínű. Nem fog határozatlan potenciálon lebegni, a fűtés katód ellenállás, ami elég nagy értékű ugyan, de nem engedi azt a bizonyos "lebegést". (ilyen adatok is szoktak szerepelni az adatlapokon) Sőt kapacitások is, amik nagyobb frekvenciáknál tudnak meglepetést okozni.

Köszönöm lehet megpróbálom a függetlenítést. Ha nincs ellenvélemény.

Általában 100V, amit eddig láttam a legtöbb csőnél. Ezt vedd figyelembe, akkor nagyon mellé nem lőhetsz. Olyan 60-80V közé emelheted szerintem, simán ellenállás osztással. A csőfűtés brummjára a régi erősítőkben nagyon sokszor alkalmazták a 2x3,15V-ot, ahol a középmegcsapolást földre kötötték. Itt a fórumon a legtöbben azt ajánlják, hogy egy 100 ohmos trimmerrel közepeld ki. A független tekercs is jó megoldás, de erre ugye előre kell gondolni.

Lebegést nem tudom, de ugye az egyenirányító csöveknek sem véletlenül adtak külön fűtőtekercset, még közvetett fűtések esetén sem.

Most nézem, hogy ebben a kapcsolásban is közvetlenül fojtóra dolgozik az egyenirányító. Nem is lehet 380-400V-nál több a pufferkondin. Azt nem tudom, hogy a 250k bleedernek van-e berakva, vagy azt a bizonyos minimum áramot biztosítja az LC szűrés számára.
Közben lapozgattam és a Magyari féle rádióamatőr zsebkönyvben van erre néhány oldal szentelve.

Hogy érted hogy közvetlenül a fojtóra? Van ott egy egy mikrós kondi is. Vagy az nem számít puffernak? Én is hasonlóan oldottam meg a kapcsolást csak a kondi nálam olyan 20 mikró körüli. A 250k ellenállások szerintem kisütők lehetnek nem?

Parafeed-nek hívják ezt a fajta kapcsolást... Van egy hsz, amiben leírtad a nevét.
ITT

Köszi a válaszokat Akkor betárazok Amúgy van valami mód amivel meg lehet jósolni, hogy kb mikorra adja meg magát a cső? Mik a cső elhasználódásának a jelei?

Az csak impulzus szűrés miatt van, nem pufferel.
Valahova felraktunk már ide táp méretező szimulátortt, ami különböző diódákkal, csövekkel és áramokra lehet szimulálni egyenirányító köröket.
Haszos holmi.

Hát már el is felejtettem a nevét. De arra emlékszem, hogy észrevehetően jól szólt.