Küldtem üzenetet.

Legyen a kiindulási pont az, hogy a zene, mint jel ( kvázi sztohasztikus jel) hosszú idejű integrálja nulla. Ám ez nem jelenti azt, hogy a rövid idejű integráljai is nullát adnak. Ha kiemelünk a jelfolyamból időszakaszokat, és azok integráljait összegezzük csak akkor kapunk ismét nullát, ha mind a szakaszok időbeli hossza, mind azok gyakorisága véletlenszerű. ( hiszen a zene lényege a ritmikus hangszerkezelés)

Fordítsuk le mindezt az alacsony frekvenciás töréspontok beiktatásával. Amikor olyan hangszer szólal meg, amit a vizsgált frekvencia sávban kezelhetünk egységugrást is tartalmazó jelként - pl - egy lábdob - akkor az átviteli függvényben keletkeznek olyan nem harmonikus frekvenciák, amelyek az eredeti jelben nem voltak benne, amelyek időállandója csak az alsó törésponttól függ. Minél több ilyen töréspont van a jelútban, annál többféle keletkezik. De tekintve hogy ezeket ugyanaz az egy lábdob beütés hozza létre, ezeknek a kezdőfázisa ugyanabba az irányba mutat. Azaz megjelenik egy átmeneti DC tartalom akkor is, ha a DC szintet nem visszük át.

Az eredmény ( és nem a működés elve) nagyon-nagyon hasonlít az analóg televíziózásban megismert DC helyreállító áramkörök működésének eredményére.

Ezt én soktöréspontos mélynek nevezem és kihallom. Ez a csöves erősítés technika ismérve, ez felel a meleg hangzásért szerintem. A tápszűrések ezt ugyanúgy létrehozzák. Gondoljunk csak az erősítők bemeneti tranzisztorainak munkapont beállító feszültségeit szűrő áramkörökre. Igaz hogy nagyon kicsi az így kialakuló nem harmonikus frekvenciák szintje, de ezeket viszont nyílt hurokban erősíti az áramkör.

Mi következik mindebből?

Senki sem tudja, hogy az adott zenei anyag előállítása során hány alacsony frekvenciás törésponton ment keresztül az anyag, de azt sem, hogy ezeknek mennyi volt a törésponti frekvenciája, így azt sem, hogy milyen nem harmonikus frekvenciákkal dúsult fel a műsorjel.

Ráadásul mindezt "elköveti" az akusztikus átalakító - a hangszóró - is, csak sokkal magasabb frekvenciákra.

Fentieket remekül lehet szimulálni és mérni.

Ezt valami arra alkalmasabb topikban (ahol nem off) kifejthetnéd mert nem értem, hogy e tekintetben mitől más a csöves, azt leszámítva hogy abban mondjuk nincs semmilyen visszacsatolás (az enyémben pl. nincs). És miért nem érhető el félvezetővel ez a meleg, lágy hangzás (ha elérhető lenne, sose álltam volna neki csövezni). Állítólag sittel (Static Induction Transistor) meg lehet közelíteni, de olyanokkal készült végfokot én sosem hallottam, meg nem is fogok mert már nem gyártják, csak megrendelésre készült kis téteben.

Szerintem a hangszóró messze a leggyengébb szem ebben a láncban. Vannak azért biztató törekvések a fázismenet javítására Bővebben: Link.

Köszönöm a válaszod, valami hasonlóra gondoltam, de te szépen, érthetően leírtad.

Kivéve, ha erre a pontra van visszacsatolva az erősítő.

Egy erősítő mindig nyílt hurokban erősít. A visszacsatolás a vezérlő jelet csökkenti le.

Köszönöm a linket.

1999-ben volt lehetőségem egyszer meghallgatni egy olyan csöves erősítőt, ami:

- nem volt benne kimenő transzformátor
- végig DC csatolt volt
- stabilizált tápról járt
- nem volt benne sehol tápszűrés
- csak helyi visszacsatolások voltak benne

Már régen volt, így kopottak a közvetlen emlékeim, de az akkori véleményemre emlékszem. Én akkor azt szűrtem le, hogy ez volt a leghidegebb hangú erősítő, amit addig hallottam. Viszont eléggé kásás volt a magasa. Nem győzött meg.

Értem én, de te mondtad, hogy a nem harmónikus frekvenciák létrejönnek már a szűrőkön, de, ha a visszacsatolás effektíve a szűrőknél történik, akkor csillapítja ezeket a frekvenciákat nem?

Emlékeim szerint volt 1-2 javaslatom ezzel az erősítővel kapcsolatban, amitől egyszerűbb, praktikusabb és a szimulációk szerint jobb is lett. Amikor megmutattam, na akkor jött a trollkodás, részedről, hogy ez így nem is működhet, blabla..., semmi konkrét okfejtés, semmi objektív reakció, miért nem jó pl a segédtáp elhagyása, vagy az áramkör leegyszerűsítése. Egyszerűen csak axiómaként kijelented, ez így maga a tökély, és aki elfogadja, az klassz gyerek, aki "beleköt", az meg csak trollkodik! Így is lehet "csapatmunkát" vinni, csak kissé elfogult lesz a végeredmény....

Megépítetted azt az egyszerűbb változatot?

Egy kis visszatekintés, ha szabad.

Október 5.-én támadt az a gondolatom (ötletem?), hogy mi lenne ha úgy próbálnánk meg kis- és nagyfrekvenciásan is (mindkét félhullámban) szimmetrikus erősítőt építeni, ha a két kölönböző tulajdonságokkal rendelkező P- és N csatornás FET-et kaszkódba kötnénk? Voltak akiket lelkesített az ötlet és volt az ellentábor, ami teljesen rendben is van.

November 22.-én elkészült az 1.0 nyákterve Alkotó rajzolatában.

December 18.-án megszólalt a deszkamodell és nekem tetszett a hangja.

Február 1-én elkészült az első után épített változat és Gery78-nak is tetszett a hangja.

1. Ezután jött az, hogy azért nincs magasa, mert nincsenek áthidalva a pufferkondik.
2. Ilyen gagyi alkatrészekből, ilyen egyszerű kapcsolással, valamint MOSFET-ekből nem lehet jót csinálni (mert nekem sem sikerült még soha).
3. Ha az egyszerűbbet csináltad volna meg az még jobban szólt volna. Hogy mered kijelenti, hogy ez jól szól?

Ha használod a Norton helyettesítő képet, akkor kiderül, hogy függ a koncentrált hibagenerátor belső ellenállásától, valamint attól is, hogy hová történik a visszacsatolás. Az kétségtelen, hogy fel lehet építeni úgy is az előfeszítést, hogy az alkalmas helyre való visszacsatolás csökkentse a tápszűrésen létrejövő nem harmonikus dúsulást okozó vezérlést. Mondjuk tipikusan a JLH nem ilyen. Ez csak egy példa.

De fel lehet hozni az ellenállások Johnson zaját is. Azt tipikusan a visszacsatolás csökkenti le. Na, de mekkora frekvenciáig igaz ez? - amikor a nyílt hurkú erősítés a frekvencia növekedésével csökken? A nyílt hurkú torzítás pedig tipikusan nő a frekvencia növekedésével. Ebből az következik, hogy az erősítő nagyfrekvenciákon jelentősen ki van vezérelve a zajjal ( a bemeneten), a nemlinearitás pedig termeli a kombinációkat, amiben lesz alapsávi termék is. Az alapsávi termékeket a visszacsatolás lecsökkenti, de az ezeket termelő nagyfrekvenciás zajt nem.

Ez pedig szépen továbbmegy a következő fokozatra, de ott már generátorjelnek minősül és ezért ezeket átvinni igyekszik a következő fokozat.

Ha csak a végeredményt mutatod, az a baj. Ha vissza kell olvasni, arra meg nincs idő. ha meg az elmúlt 40+ év gondolatait leírnád egy hozzászólásba, akkor meg hosszú az írás. Mennyivel hálásabb egy ismert kapcsolásról vagy annak pici módosításáról írni.

Nem értem mit jelent az, hogy mosfet nem erősítőbe való. Mi is az a mosfet? Mi az a SIT? Mi az a BJT? Mi is az a pentóda? Itt egy kicsit meg is állnék ha nem baj, legfeljebb nem olvassa senki.
Szóval pentóda. Ennek a kötelező katód és anód elektródákon kívül van három rácsa. Ebből egy csak árnyékolórács, vagyis csak kettő fontos számunkra. A csövesek azt hiszem tudják is, hogy valójában ez már hasonlít a rádióvevőkben használt két kapus kiürítéses mosfetre, ami pedig egy kaszkód kapcsolású fetes, vagy urambocsá' triódás kapcsolásra. Tehát a pentóda két trióda kaszkód kapcsolása. Talán kicsit elnagyoltam, de én sem akartam regényt írni. De senki nem két triódaként említi, mert az pentóda. Majd elfelejtettem megemlíteni az IGBT-t. Az is két aktív elem egy tokban, ki is lehetne váltani diszkrét izékkel, csak minek. Ott van az készen, jól optimalizálva minden áramra és feszültségre.

De visszatérve a topik egyetlen (bár elvileg sok földelt kimenetű kapcsolás létezik) erősítőjére, ha a "P" és "N" csatornás mosfeteket közös tokban lehetne kapni, egy négy lábú izé lenne. A source elektródok nem lennének hozzáférhetőek, de minek is. Ráadásul nem kellene belőle komplementer, mert csak egy félét kellene használni. Elnevezhetnénk diferenciális vezérlésű tranzisztornak, és azt hinnék a DIY-erek, hogy ez valami csodafélvezető. Sőt, betennék a tokba még egy diódahidat is. Na ekkor aztán mindegy hogy a teljesítmény oldalt milyen polaritással terhelnénk, nem számítana. Annyi lenne a kikötés, hogy a vezérlő jel maradjon a legnegatívabb, és legpozitívabb feszültség között. Végül is egy igazi négypólus. Annyira eredeti, hogy nem is láttam még ilyet. Szimmetrikus tápfeszültséggel használva ugyanaz az alkatrész kell a pozitív, mint a negatív tápoldalra. Ráadásul úgy kötnénk be ahogy tetszik, csak a vezérlő jel polaritása lenne fontos.

De ez nem így van. Szépen kivehető, hogy két pár komplementer fetből van a csoda, és már így nem is csoda, hanem csak pár darab olcsó fet.

Köszönöm, hogy ismét - és már sokadszor - mellémálltál

Köszönöm a választ.

Azóta is hallgatom az erősítőt, és egyre jobban tetszik a hangja. Mióta rendesen bejáródtak az öreg hangszóróim a sok zenehallgatástól, azóta még jobb lett a hangkép. És nem megszoktam, mert ismerem mit tudnak az öreg hangszóróim. Csak régóta nem hallgattam őket, semmi pszichológiai hatás nincs benne.

Minden hangszer külön hallható, a színpadon a térben pontosan meg lehet határozni, hogy hol helyezkedik el a zenész az adott hangszerrel. A hangkép nagyon jó, van magas, közép, mély, szépen kiegyenlítetten, mindenből pontosan elegendő mennyiségben. A hangszerek hangja nagyon realisztikus, még halkan is. Az énekhang fantasztikus, van egy lemezem a Balázs Elemér Group-tól, az Early Music. Ebben énekel Núria Rial, akit élőben is volt szerencsém hallgatni. Ő egy 155cm magas hölgy, de akkora, és olyan hangja van, hogy majdnem leszakadt a templom teteje, amikor énekelt. Ezt a hatást hozta vissza ez az erősítő!

Az offszetjét sikerült nagyjából beállítani, majd még időnként én is rámérek, hogy jó helyen van-e. Csak fel kéne már szerelnem végre a hűtőbordát az alu tömbökre, nehogy még leégessem a végén a FET-eket. Úgyhogy "gyaporítom" a FET-esek táborát, ha már egyszer van egy jó FET-es erősítőm...

Akkor már Te is Tudod miről beszéltem amikor azt írtam, hogy életszerűen szól ez a végfok.

Amikor lusta vagyok hűtőbordát rácsavarozni, úgy szoktam (ideiglenesen), hogy bekenem a hűtőtönköt szilikonzsírral és "ráragasztom" a bordát.

Az offszettel nem kell különösebben foglalkozni, az csak a kivezérelhetőséget csökkenti azzal a néhány tized Volttal, más gondot nem okoz.

Sikerült végre felszerelnem a hűtőbordát az erősítőre, hosszabb használat után, elég hangosan hallgatva sem lesz kézmeleg a borda. Gondolkodom a dobozoláson, hogy mi-hogy legyen.
Azt szeretném kérdezni, hogy mekkora értékű potit javasolnál az erősítő elé? Márka is érdekelne, valami jó minőségű. Most egy 100kOhmos logaritmikus Yaxley hangerőszabályzó van előtte, de nem az igazi, mert nem egyenletesen hangosítja az erősítőt. Az utolsó lépcsőnél hangosodik egy nagyot, pedig logaritmikusan vannak megválasztva az ellenállás értékek a Yaxleyben.

Most nehezet kérdeztél. Nálam előerősítő van a végfok előtt. Az szokott kijönni, hogy jobban szól a végfok ha kisimpedanciás a meghajtás, tehát bármekkora értékű poti van előtte, kellene valami impedanciaváltó a kimenetére. Ezzel megint csak elég sokáig el lehet szórakozni. Átmenetileg betehetsz elé egy 10k-os ALPS-ot, ezt a Conrad-nál lehet beszerezni legegyszerűbben.

A terhelt kimenetű osztót nem egyszerű kiszámolni, mert egy inverz differenciál egyenletet kell megoldani hozzá. Ezzel az egyenlettel semelyik szakkönyvben nem találkoztam még. Annak idején egy matematikus segített a megoldásban. Ezt az egy oldalas levezetést eltettem féltve őrzött kincseim közé, de fogalmam nincs hol vannak a féltve őrzött kincseim, mert egy órája keresem és nem találom. A zsebszámolómban szerencsére benne van, de nincs a háznál egyetlen szerencsétlen CR3020 sem, úgyhogy most onnan sem tudom elővakarni. Ha vettem elemet ki tudom Neked számolni az osztót ha még aktuális.

Megtaláltam! Eszembe jutott, hogy van egy füzetem amibe a zsebszámoló programjait írtam ki. Már csak ezt a füzetet kellett megtalálni (itt volt előttem az íróasztalon, csak ezt még előbb ki kellett deríteni). Kiteszem a programot is, hátha segít valakinek. A számológép: CASIO fx-4800p
Persze minden gépet másképpen kell programozni, de a kiinduláshoz segítség lehet ez is.

Többen is kérdezték hogyan lehetne egyszerűen és jól megoldani a végfok hangerő szabályozását.
Egyik lehetséges megoldásként ezt javaslom. Az opampokkal lehet "játszadozni", ezért mindenképpen érdemes foglalatot használni. Az MC33078-at jó hangú műveleti erősítőnek tartom (ezt tettem hosszas kísérletezést követően a CD játszóm kimeneti fokozatába). Hasonló karakterű, nagyon kis hangzásbéli különbséggel az MC33272. Vagy a bátrabbak kipróbálhatják pl. az LME49720-at, vagy ami nekik szimpatikus.

Másik lehetséges megoldás lehet a jFET-es impedanciaillesztő jFET-es áramgenerátorral, ehhez azonban keresni kellene valami olcsó duál jFET-et. Az U400-at horribilis összegért lehet megtalálni a Mouser-nél, most nem emlékszem hirtelen, hogy 5-, vagy 25 ezerért láttam darabját.

Kifelejtettem, hogy a tápellátás mehet a végfok segédtápjáról is, megőrizve a duál monó felépítést.

Illetve, ha digitális a zeneforrás, akkor a digitális hangerőszabályzás roppant hatékony.

Az OPA2134-et nem látod jó alternatívának a hangerő szabályozáshoz? Ilyen is van a RET-nél, és ugyan kicsit drágább, de kedvező tulajdonságokat ígér (a RET-nél nincs adatlap, pedig a világhálón elérhető).

Nekem nagyon nem jött be a hangja az OPA2134-nek, csörömpölősnek és olyan rossz értelemben vett hifinek véltem hallani, de ki lehet próbálni, ez is lehet rendszerfüggő.

Akkor a legfontosabb paramétert, a "tetszést" nem tudja teljesíteni.
Közben gondolkoztam hol lenne a leginkább jó elhelyezni ezt a kis szabályozó áramkört.
Ha a végfok mellé tennénk közvetlenül, akkor annak segédtápjához és bemenetéhez minimális huzalozás kellene, viszont a potmétert ki kellene vinni az előlapra, amihez valamilyen-hosszú kábelezés szükséges (a poti lábait kell csak kábelezni)
De felmerült bennem olyan megvalósulás is, hogy a potira kerülne közvetlenül egy kis panel, így azt egyáltalán nem kell huzalozni, de ezt az egész szabályzóegységet viszont kell (tápfeszültség, és a ki-be meneti kábelek).
Van ezzel kapcsolatban álláspontod, tapasztalatod?

Szia!
Az előlapra kivezetett forgatógomb csatlakozhat tengelyhosszabbítóval is a potenciométerhez
. Ezt előszeretettel alkalmazzák diy hifikben. Ebben az esetben nem kell semmilyen vezetéket hosszan vezetni az előlapig.

Ez valóban így van, láttam már több helyen ezt a megoldást.
De láttam olyanokat is, mint amikre rákérdeztem.
Ezért elfogadva a javaslatod minden előnyét, erőltetve kicsit az eredeti felvetésem, mégis érdekelne mennyire lehet meghatározó ez a kis többlet vezeték a készüléken belül.
A "belülséget " azért hangsúlyozom, mert ameddig a dobozon belül küzdünk a cm-ekkel, addig a bekötő kábelek akár több méteresek is lehetnek, amik egybe vannak gabalyodva a hálózati vezetékkel és a hangszóró sok méteres kábeleivel is, mégis úgy örülünk nekik ahogy vannak.