Szia!
Én csak az alsó részből gondoltam az tűnik logikusnak! A hullámvonal a ragasztócsík ami a dekort tartotta és leesett.
Üdv: Gábor

Igen, az meglehet. Mint látod, nem is az ellenkezés vezérel

Szia!

Én keresnék egy donort vagy egy másik, komplett rádiót. Nem kuriózum, szerintem több is van a hirdetési oldalakon. Egyszerűbb és szebb, mint javítgatni. Szerintem.
(Lehet, hogy nálam is van egy. Átnézem a raktáram, és ha van, neked adom.)

Nekem ez is tökéletesen megfelel. Úgysem hallgatom.

Az eredeti fa léc volt? Én pótolnám fával, de legrosszabb esetben élfólia, dekorfólia, epoxy, ... mind megteszi. Minden esetre a fa hozza talán a legszebb eredményt.

Lapszabászaton kapsz élfóliát. Pengével beszabod, ragasztod. Ha lehet ne ragasztósat vegyél, mert az a ragasztó hőre lágyul, és azt nem tudod a müanyagra felvasalni. Vagy hőlégfúvóval előmelegíted, és úgy nyomod a helyére.

Üdvözlet Mindenkinek!
Hozzám került egy első szériás zöld színű Orionette 1004 típusú táskarádió. Még a kimenőtrafós kivitel, P14 és P6 tranzisztorokkal a HF részben és a korához képest egészen elfogadható állapotban van. A műbőr borítás is még éppen csak kezd nyíladozni néhány helyen, viszont már meg van fakulva és keményedve. Nem tudom, hogyan is lenne érdemes ezt megtisztítani, ápolni, konzerválni, nem szeretnék rontani az állapotán. Ebben kérnék segítséget, hátha van valakinek tapasztalata, ötlete!
A másik gondom a hangszóró előtti réz keretes- díszrácsos előlap és a dobozon körbefutó rézkeret. Ezek hajdanán csillogóan ragyogtak, most erősen meg vannak mattulva és oxidálódva. Olvastam, hogy vannak, akik réznél Sidollal dolgoznak, de nekem a ház körül szerzett tapasztalataim nem túl jók vele, igen hamar csúnyább lesz a megtisztított felület, mint annak előtte volt. Arra gondolok, hogy eredetileg ezeken a rézfelületeken volt valami konzerváló réteg, ami viszonylag hosszú ideig jól megőrizte őket, talán valami vékony lakkréteg lehetett.
Minden tanácsot köszönettel fogadok!!

A műbőrhöz az eredeti lágyítója kellene, de azt már betiltották.
A rézhez, krómpaszta. Teljes tisztítás, utána akrillak.

Inkább vékony műanyag. De nem fontos mi volt az. Valami hasonlót keresek majd.

Sziasztok!
Én sem unatkoztam az elmúlt hetekben. Túl azon hogy meló, építkezés, azért néha némi lopott 20-40 perceket lehet azért találni a napok sokaságában.
A kezembe akadt egy réges régi még itt a hobbielektronikán vett (azóta is hálás vagyok érte az eladónak hogy megkérdezte kell-e?) Audio (Hang és Kinotechnikai Gyár) mikrofon illesztőtrafó.

TYP. TB113
No. 8531 sorozatszámmal

Először is ki kellett valahogyan próbálni hogy működik-e? Szerencsére igen.
Ez szimmetrikus kis impedanciás mikrofonokat illeszt aszimmetrikus nagy impedanciás bemenetekhez.
Az áttétele jó nagy.
egyenáramú ellenállásai a következőek:
Bemeneti primer oldal: 2*7 ohm 2*57mH induktivitással sorosan is merhető: 198 mH középen pedig a testpont.
Kimeneti oldal: 9,48 K ohm sajnos itt nem tudtam induktivitást mérni, mert az érték már a mérési tartományomon kívülre esett. Viszont az áttételét szintén le tudtam mérni: 33,5 re adódott.
Átviteli tartományt még nem mértem rajta, de ha lesz kis unatkozásnyi időm akkor lehet hogy lemérem. Bár meghallgatva szépen vitte a magasakat is és a mélyeket is, bár ez csak fülre történt. Az igazi akkor lesz ha generátorral és szkóppal nézem... Na ez még várat.
A külseje elég gyászos volt, de némi drótkorongos tisztogatás után sikerült minden rozsdát leszedni róla. Így egész vállalhatónak minősíteném a kinézetet. Szerencsére találtam szürke kalapácslakkot, így bátran lecsiszoltam róla azt az utólag rámázolt szürke borzalmat, amiben még néhol az ecset szőreit is megtaláltam.
Azért nem volt a világ leges legegyszerűbb dolga a korabeli grafikát visszatenni rá. A típusjelet és a sorozatszámot majd pótolom utólag. Ezek kimaradtak a számítógépes munkából sajnos, de már csak akkor vettem észre amikor megnéztem a fényképeket.

De lássunk előtte utána képeket.

Kedves granpa, köszönöm az infót, látom ismeri a témát és van tapasztalata! Mi lehetett az lágyító??? Az anyag ismeretében talán valahol, esetleg valamelyik szomszédban lehetne találni? Vagy valami olyasmit, ami tartalmazza. esetleg helyettesíti? Akár vegyszerboltban, hiszen itt igen kis mennyiségekre lenne szükség belőle. Az akrillakkot hígan és több rétegben kell felvinni? Sajnos nem vagyok egy festő alkat...

Arra már nem emlékszem. Sajnos ma voltam vegyész ismerősnél, de eszembe sem jutott. Nem biztos, hogy tudja, de hátha.
A tiszta (por, zsír, tisztító/fényesítőszer) mentes felületre, két vékony rétegben. Nem kell hígítani.
Ha tudnám az anyagát, tán eszembe jutna, vagy tudná a vegyész.
Interneten nézd meg a PVC gyártást, lágyító szereit, mert szerintem valami PVC szerű anyag.

Köszönöm a segítséget, keresni fogok lágyító témában!

Sziasztok! Keresem a Rádió compass régi újságot pdf-ben vagy akárhogy digitálisan.
Üdv.!

Nekem megvan a 1940-41, és az 1943-as DjVu -ban, email - ban tudom küldeni.
Üdv

Üdvözlet Mindenkinek!
Keresek Orionette 1004-be való eredeti 4 ohmos 100 x150 mm-es oválhangszórót, ha esetleg lenne valakinek eladó működőképes példánya! Nem értettem, miért szól olyan gyatrán a hozzám került készülék. Hiába kerestem az okát, amíg gyanús nem lett az eredetinek látszó hangszóró. Ebbe az első, kimenőtrafós verzióba egy 4 vagy 5 ohmos való, de egy 32 ohmos van benne. Gondolom valaki egy Oriontonból származót tett bele....
Üdv: kurz

Sziasztok! Hosszadalmas munkával sikerült felújítanom egy Velence rádiót 1957-ből. A káva néhol szuvas volt. Csiszolást követően egy bütü is előkerült. Ezeket a szúölős kezelés után javítóviasszal tüntettem el. A javítóviasz színe jó, ha a pác színével egyezik. A politúrozás nem lett túl szakszerű, sosem csináltam még és elég nehezen ment. A sasszi rozsdás volt. Mindent lebontottam róla és elvittem galvanizáltatni. A rozsdamarta felület miatt nem olyan tetszetős közelről. Talán az ónozás jobb lett volna. A hálózati szűrőelkókat és a papírhengeres kondenzátorokat kibeleztem és újat tettem mindegyikbe. Nem mindegyiken maradt meg a bitumenes záródugó. Olyankor butil-szalagot használtam. Maradt egy kevés belőle a Velux tetőablakok felújításából. Ott is és itt is tökéletesen bevált. Állagra olyasmi, mint a gyurma. A sasszira az apróságokat szegeccsel rögzítették. Nem volt kérdés, hogy én is ezt fogom tenni. 3 mm-es réz csőszegecsekkel visszatettem, amiket kellett. Az elektronika visszaépítése hosszadalmas volt, főleg a hálózati transzformátor cseréje miatt. Szerencsére első bekapcsolásra hibátlanul működött, pedig lélekben már felkészülten vártam a technika ördögét. Jöhetett a skálahúrozás, skála visszahelyezése, az összes réz dísz polírozása, káva összeszerelése. Amit cseréltem vagy pótoltam: tekerőgombok, hálózati trafó + vezeték, hátlap, elektroncsövek, skálaizzó, felirat. Igyekeztem mindenből eredetit választani és a felújítást minimalizálni. Egyetlen hibát követtem el, letöröltem a skálán a méteres hullámhosszokat. Azt hittem, hogy kibírja az egész, de nem. Mivel ez a régi fajta skála, ezért nem akartam lecserélni, helyette a viseltes hátlap ugrott... A végeredmény igen tetszetősre sikeredett számomra. Nincs még egy ennyire felújított készülékem. Viszont van még, ami ugyanennyire igényli a törődést (tv is)...

Néhány kép lemaradt. A rozsdás csavarok és alátétek szintén felújításra kerültek, bár nem hiszem, hogy mindegyik fekete volt eredetileg. Egy estét áztak a rozsdamaróban. Másnap elmostam őket majd gázégővel narancssárgára hevítve olajfürdőt vettek. Végül maradt a törölgetés. Ez a második szett, amit ezzel a módszerrel kezeltem. Jobban bírja a mechanikai sérüléseket, mint a festett. Ennek ellenére a donornak vett rádióban olyan szépek voltak, hogy inkább abból használtam.

Szép munka! Ügyes vagy. Amit tudok elkót azt én is így szoktam megoldani ha lehet. Kibelezem és beleteszek újat, majd lezárom és mehet vissza rá a rögzítőanya.

Szia!
Először is gratulálok! Nem kevés időt tölthettél vele, de minden perc megérte. Nekem is van egy Velencém, valamivel szebb az eredeti fényezése de az is javításra, felújításra szorul. Nagyjából az az állapot hogy legszívesebben megtartanám az eredetit és csak a hibákat javítanám csak ötletem sincs hogyan. A nyers fa színe ugyanúgy jelentősen eltér, világosabb mint a tiéden is, jó lenne tudni hogy eredetileg ezek hogy voltak fényezve mert ha kapott is lakkozást az szerintem nem az igazi politúr minőség lehetett mint mondjuk egy komolyabb, drágább készülék esetében. Esetleg ha valaki tudja kérem írja meg. Egyébként szerintem szép lett a fényezés is, lehet hogy kedvet kapok majd és én is bele vágok a teljes külső felújításba (ha lesz időm egyszer). Érdekelne hogy a politúrozást hagyományos eljárással csináltad vagy modern anyagokat használtál? A sasszi is rendben van, én cink sprayt szoktam használni a felújítására.
Ahogy tanuló koromban a mesterem mindig idézte: "Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes." Ez jutott eszembe, pont ilyen a munkád.

Ez valami lélegzetelállítóan Csodaszép lett, szóhoz sem jutok, Gratulálok!
Mind a készülék maga kívül/belül, mind pedig a tönkrement elkók/kondik pótlása is Mestermű.

Sziasztok! Köszönöm az elismerő sorokat! Örülök, hogy másoknak is tetszik! A puffer elko nem adta könnyen magát. A szegecseket vékony fúróval középen átfúrtam. Azon bújtattam át az új kondenzátorok lábait és forrasztottam a forrfülekhez. Belül nincs hová rögzíteni.
Augusztus elején kezdtem neki. Sok pihenés volt közben, mert mással is foglalkoznom kellett. Szerintem 60-70 óra lehetett a teljes munkafolyamat. A sasszi lebontása 3 óra volt (mindent felírtam és sokat címkéztem). Az üres váz felépítése a komplett összeszereléssel több, mint 30 óra. A végén még új filckorongokat is vágtam a talpaihoz egy olyan lyukasztóval, ami a kovács nagypapám hagyatékából maradt rám.
Az eredeti színe elég sötét volt. Én két rétegben pácoltam, mert azt hittem, hogy túl sok lesz. De utólag látva 3-4 réteget is elbírt volna. Szerintem a hibajavítás el fog ütni még a tökéletes árnyalat esetében is. Az eredeti évtizedek óta fakul, veszít fényéből. Én sem újítok fel mindent. Az eredeti megőrzött, kicsit kopottas külső sem mutat rosszul. A fenti rádió hagyományos politúrral készült (sellak, den. szesz, habkőpor, vatta, lenvászon). Habkőporral tömítettem simára a felületet. Addig nem volt gond. Aztán a rétegek valahogy nem akartak jók lenni. Mindig meglátszottak a labda nyomai. Sok politúrral feloldotta az előző réteget, kevéssel meg letapadt. Olajjal rásegítve foltosodott. Egy komplett szakma elsajátítása nem megy pár óra alatt. Majd gyakorlom egy deszkán. Amúgy a keresztléc és a talp hibátlan lett. Ott érdekes nem volt ezzel problémám. Végül jött a kis lakkozóecsetem és olyan gyorsan felkentem 1-1 réteget, mint még soha sehova (gyorsan meghúz). Fényben nézve látszanak az ecset nyomai közelről. Ezért nem 100%-os.
A gyártás végén (1961-62) már lakkozva készültek ezek a kávák és a felirat már fehér műanyagból volt. Szóval a lakkos változat sem ördögtől való. Anno én is trükköztem selyemfényű lakkal, színes lazúrral stb. De nem az igazi.

Én is kísérleteztem modern anyagokkal, próbáltam úgy is hogy a lakkot színeztem por állagú lazúrral, szép szép de valahogy nekem sem volt az igazi. Azért is érdekelt mert én is kaptam gyantát és nekem is csak ecsettel sikerült eddig vállalható eredményt elérni. Ahogy írtad egy komplett szakma a szó szoros értelmében és sajnos egyre kevesebben vannak akik tényleg gyakorolják és ismerik is a fortélyokat. Még ecsettel kenve is sokkal különben néz ki a felület mint a mai modern szintetikus lakkokkal. A fa is természetes anyag és a sellak is talán ezért.
Még régebben csináltam egy detektoros rádiót, ez volt az első próbálkozásom sellakkal, egy közepes minőségű ecsettel négy réteget kapott és szerintem egész jól sikerült elsőre. Csatoltam pár képet, sajnos a fénykép nem adja vissza de élőben a sellakos felület fénye adja az igazi régies érzést. Az Orion 355 még modern lakkal és szintén ecsettel készült, csak összehasonlítás képpen.
Ha lesz egy kis időm egy Orion 044-est készülök felújítani, szintén sellakkal tervezem de most vettem hozzá egy prémium minőségű ecsetet. Óriási a különbség már tapintásra is, sokkal puhább, sűrűbb és egyenletesebb az egész ecset felülete, kíváncsi leszek majd az eredményre.

Sziasztok Keresek Videoton Teenager táskarádió kapcsolási rajzát. köszönöm

Nagyon klasszak, a detektoros különösen tetszik. Anno ronggyal, tunkolva vittük fel a sellakot.

A "Kádár" 67-69 - ben benne van, adj egy emailcímet elküldöm.
Üdv: gkari

Köszönöm! Régebben nézegettem Süss Nándor detektorosokat de a szép állapotban fennmaradtak nagyon "drágák", természetesen érthető hogy miért. Nem adtam fel, sikerült találnom elfogadható árban detektor szerkezetet és kristályt, gondoltam innen már nincs vissza út. Körülnéztem még mit találok hozzá itthon, egy élmény volt megépíteni. Régen elég sok amatőr detektoros készülhetett, korabeli dokumentumok szerint szinte bármilyen alkatrész beszerezhető volt hozzá, mondjuk úgy hogy "hamisítottam" egyet.
A sellakkal kapcsolatba, hogy érted hogy "ronggyal, tunkolva"? Leírnád egy kicsit bővebben hátha tanulhatunk egy újabb módszert?

Semmi különös: a korabeli "mackóruha" (tiszta pamut) tenyérnyi darabja, összetekerve, "derékban" madzaggal megkötve. Mint kétvégű ecset. B változat: ugyanez párnaként összegombócolva, gombaszerű alakban. Asztalos nagybátyámnak volt tengeri szivacs is az egyikben. Egy lapos tálból mártogattuk a sellakot és tunkoló (ütögető, nyomó) mozdulatokkal vittük a felületbe. Persze kesztyűt ritkán használtunk; jó színe volt egy nagyobb meló után a kezünknek (könyékig, ha meleg volt).

Ez is egy kihalóban lévő szakma. Szerintem elég kevés vagy nem is létezik utánpótlás a szakemberek terén. A bevonat szép, de kényes és időigényes. Nem vesződnek vele. Egy gyűjtő mondta, hogy itt nálunk a városban 20-30.000 Ft között készítettek el egy politúros kávát. Ha kitapasztalja az ember vagy csak próbálkozik, még egy kevésbé sikerült (ecsetes) változat is szebb a lazúrnál. Látszik a képeken, hogy az Orion kevésbé fényes, nincs olyan "mélysége", mint a detektorosnak. A Velencén a sok próbálkozás miatt lehet, hogy már túl vastag lett a réteg a 2 ecsetes befejezéssel. A politúrnál az tetszik, hogy vékony réteggel is mélyebb érzést ad, jobban kihangsúlyozza a fát, térbelivé válik. Kíváncsi leszek a 044-en mit eredményez a jó ecset. Én most egyelőre nem tudok hosszadalmasabb munkába belekezdeni, pedig a kedvem az megvan hozzá. Amúgy kesztyűben dolgoztam, elég durvák ezek az anyagok.

Wow, igazi szépségek, szép munka!