Bizonyos dogokra nnem volt reakció, ígyhát kérdezek:
- A csatolt (elvi működést mutató) rajzon az opampon átmegy-e a jel, vagy sem?
- Tehát a jelútban van az opamp vagy sem?
- Csökkenti-e a torzítást és a zajt egy erősítőben?
- Vajon melyik gyári erősítőben van ehhez hasonló megoldás? És jó hangú? Kicsi torzítású?

Ismerős. Ezt hívják mézesmadzag effektusnak. Nyalogathatod, de nem haraphatsz bele.

Pedig mintha Karesz már nézegette volna szimulátorban: Bővebben: Link
Ezt meg lehet(ne) csinálni AB osztályban is, akár az LM3886-hoz is, legfeljebb kicsit másképp kell méretezni. Még az is lehet, hogy az említett kínai panelen is valami hasonló van - és ha igen, akkor akár még jó is lehet. (persze az elejére valami rendesebb szimmetrikus fokozat kellene.)

Én sose voltam híve az ilyen bonyolult elrendezéseknek. Ennél sokkal egyszerűbben is lehet. Persze, mindenféle elméletet ki lehet találni, hogy miért jó. Aztán kiderül, hogy mégsem. Karesz is kitalálta a félhullámút, ami nagyon tetszett nekem, hogy így szimmetrikusak lesznek a végtranyók. Aztán saját bevallása szerint nem tetszett a hangja. Sajnáltam, mert az alapötlet jó.
Tök mindegy, hogy milyen kapcsolást építesz meg, a kapcsolásba bármit betehetsz, kivehetsz, egy tervből nem fog kiderülni, hogy milyen a hangja. Tehát, egyszerűen lutri.
Én azt preferálom, hogy minél kevesebb félvezető legyen benne. Talán ez jó elmélet, de az is lehet, hogy nem. Amikor azt látom, hogy az összes felharmónikus -120dB-re van a alapharmónikustól, akkor azt mondom, hogy ez a kánaán. Szerinted, melyik a jobb, ha van két erősítő és mindegyik teljesíti a -120dB-t? Csak az egyikben 3...5-ször több alkatrész van. Ugye, egyértelmű... Miért kellene elbonyolítani, mindenféle elméletet felállítani, amikor végtelenül egyszerűen is lehet? Ott van a másik topikban egy nagyon egyszerű és minden olyat tud, amit a topping. Akkor? Persze, lehet, hogy nem láttad, pedig itt megírtam, hogy hol találod.
A napokban valaki feltett egy Krell rajzot. Hát, a Karesz még ipari tanuló sem lehet, pedig ő is szereti a sok-sok tranyót... Ez a Krell viszont mindenen túltesz. Biztos jó, bár fogalmam sincs mitől.
LM3886? Nemrég leírtam, hogy szerintem miért használják. Amikor a HEC-cel foglalkoztunk, már a Karesz, meg én, akkor azért kiderült, hogy egy nagyon gyengusz végfokkal is nagyon jót lehet csinálni HEC-cel. Az LM ic-ben az a jó, hogy összkomfortos, minden benne van, tehát nagyban segíti a gyártást. De, enélkül is lehet és még olcsóbb is.
Ennek a lényege a földelt kimenet. Egy zseni volt aki kitalálta és Karesznek hervadhatatlan érdeme, hogy behozta a köztudatba. Legalábbis az enyémbe.

Pontosan erről a hibajavításról szól a "a lényeg 1 és 2" az előző oldalon. Nagyon szépen le vannak írva ott a pirossal aláhúzott dolgok.

"... van valami ami eltorzítja azt amit reprodukálni szándékoznak, de egy analóg világban csak utólag lehet tudni hogyan ..."

Kell ennek a megértéséhez mesterséges intelligencia? (Azért lefordítom magyarra.) A zenét szeretnénk reprodukálni, de minden erősítőnek van jelkésleltetése.
És el kell olvasni a második és harmadik mondatot is.

Következő idézet:
"... a hiba kinullázásához olyan dologra van szükség amely mindaddig mozog amíg különbség van és csak akkor áll le, ha a hiba kinullázódik. Ez a valami az integrátor ..."

Az is le van írva az idézetekben, hogy a negatív visszacsatolás a hibát csak csökkenteni tudja, kinullázni soha nem lesz képes, mert ehhez végtelen nyílthurkú erősítés és végtelen sávszélesség tartozna. A sántának mankóként szolgálnak ezek a járulékos hibajavító áramkörök, mint a fenti integrátoros hibajavító híd, vagy a kompozitok. Ma már én is azt gondolom, hogy ezek további hangzásromboló igen kártékony jószágok. Kijavítják az állandósult állapotban mért hibákat, de tovább rontják a tranziens átvitelt.

Érdemes elolvasni a Topping L90 tesztjét a sorok között is. Minden nagyon szép, minden nagyon jó, csak éppen nincs mélye. Egy végfok szerintem akkor mély-hiányos (szubjektíve) ha gyengécske a tranziens átvitele.

Én erre a bűnügyre gondoltam:

"A hangtervezés valódi bűnösei sokkal egyszerűbbek, és nem egy fanatikus törekvéssel oldják meg, hogy minimalizálják ugyanazokat a mechanizmusokat, amelyeket az évek során már agyonvertek."

Nekem feltűnt a shany által linkelt erősítőknél, hogy oldalanként 6-6 db LM3886 van, szerintem párhuzamosítva. Lehet hogy ez is hozzájárul, a növelt teljesítmény mellett az egyedi IC-hez képest jobb paraméterek eléréséhez. Biztosan arrafelé is vannak denevér hallású tesztelők, akik rábólintottak a megoldásra.

Vagy 3-3 hídban?

Ha mesterséges intelligencia lennék, ezt úgy fordítanám: vannak "tervezők" akik nem terveznek, hanem csak koppintják a régen elavult semmirevaló kapcsolásokat : )

Ez mit jelent? Mit mutatna ilyenkor a szimulátor?

Sokak szerint az a NAD erősítő elég jó hangú, és a tranziens átvitele sem rossz.

Hibák is mindig lesznek, nem is lehet nullára csökkenteni, csak megfelelően kicsire...

"denevér hallású tesztelők, akik rábólintottak a megoldásra."
A highend készülékeknél gyakorlatilag kötelező a "hangra", megszólalásra, hangi benyomásokra való tudatos törekvés, a fejlesztés különböző fázisaiban.
Ez gyakorlatilag a szorosan vett elektronika, az áramkör meghatározta kereteken, irányvonalon belül a lehető legkedvezőbb, legkellemesebb, a márkára jellemző hangzásvilág profilba, portfólióba való illesztés. Szintén alapvető fontosságú, hogy a típuscsaládon belül ne fordulhasson elő, hogy a drágább modell "jobban szól", meg kell lenni az ár/szubjektív hangminőség arányosságnak.
Jeff Rowland valószínűleg kiváló munkát végzett ebben a tekintetben is...mármint a '90-es évek végén...( az LM3886 használatával hatékonyan el tudta érni a megcélzott hangzást, és piaci fogadtatást, üzleti eredményt )

Abszolút hangminőségről nyilván nem lehet beszélni, hiszen a hifi társadalom is nagyon-nagyon eltérő ízléssel, preferenciákkal rendelkezik. Pl. a torzítások, különféle módszerekkel kreált tetszetős-, természetesség-érzet-fokozó komplex torzítás szerkezetek-, mechanizmusok elég népszerűek bizonyos hifista szegmensekben, míg másokban - a legmagabiztosabb hangminőség-tudók - egyenesen kötelező. ( Pl. Ge Lee fórumtárs berendezését hallgatva nyilván kimenekülnék a szobából )

Én sem, de az a kapcsolás okkal ilyen, és mindegy egyes alkatrésznek megvan a funkciója...

Ezek a diyaudio fordítások érthetelenek, röhejesek. Nem lenne egyszerűbb az eredeti linkek, hogy gyorsan meg lehessen találni és megérteni miről van szó?

A negatív visszacsatolás nyilvánvalóan csökkenteni tudja a hibát és nem megszüntetni. Ráadásul az adott áramkör/erősítő/erősítő komplexum jellemző "sebessége" határozza meg, hogy milyen frekvenciasávban használható megfelelően. Ezt mindig elmondják a szakértők azoknak ( a jelkésleltetés megszállottak, NoNFB vallásúak ), akik ezt nem akarják megérteni.

Topping LA90 négyszögjel mérés:

Tegnap beszéltem egy régi barátommal, aki lassan 40 éve alkotta meg az akkori rockszinpadok ma is mérvado erösitöjét. Ö jo 20 évvel ezelött nyugdijba vonult, eladta a céges részvényeit, de megtartott egy konzultácios szerzödést, meg fiával egy mozit üzemeltet Angliában.
A cég 1985 ota ( amikor megjelentek azok a hires erösitök) , több változatot is piacra dobott, és mit ad Isten a mai napig az 1985-s verzio a legkeresettebb. Ép a minap volt egy kisebb balhé, mert ki tudja miért, valaki 2 alkatrészt ( egy 100 Ohmos ellenállást meg egy 4k7-s kondit cserélt más értékre). Az egész erösito instabillá vált és senki nem akarta tudni, hogy miért. Igy fel kellett hivni a nagy öreget….

De hát ott van a címsorban, hogy: Bob Cordell interjú: hibajavítás > 3632. hsz. Vissza lehet keresni az eredeti szöveget, csak akarni kell.

Arra próbáltam célozni, (idézetekkel bizonygatni) hogy az NFB-vel elméletileg sem lehet nulla torzítást elérni, míg más módszerekkel (pl. feedforward) igen. De nem is biztos, hogy törekedni kell a nulla THD-ra, ehhez végképp nem értek. Talán valóban létezhet egy olyan fogalom a High End-ben, hogy szinergia, vagy egy rendszer harmóniája, vagy, hogy nevezzem... amikor egy komplett lánc olyan tagokból, úgy áll össze, hogy a végeredmény -a zene- lenyűgözően hátborzongató lesz. És ennek az ellenkezője is előfordulhat bármilyen méregdrága berendezéssel is, amit itt sokan (és talán joggal) hányendnek becéznek. Most kicsit elkalandoztam...

Mármint benned. Te éled ezt át, mint egy erőteljes illúzió.
Ha felkelsz a sztereó székből, odaültetsz egy másik - akár ugyancsak tapasztalt - hifistát egyáltalán nem biztos, hogy pont ugyanazt éli át, ugyanolyan intenzitással, ugyanolyan módon.
Lehet, hogy egyáltalán nem érzi katartikusnak az élményt, hiszen ez a "fejben" alakul ki, a hallási folyamat (észlelés) utolsó fázisában. Ez egy egyedi élmény.
Lehet, hogy a másik hifistát teljesen leköti, hogy az általa jól megszokott, preferált, belső referenciaként élő hangzástól való eltéréseket hallja csak, és ezt is csak egy tucathangzásként könyvelje el, amely csak egy újabb "más" mint az ő tévedhetetlen élő-hang-igazsága )

Ezt katartikus zenehallgatási élményt sokféle hangzással el lehet érni, az egyéni hangi szocializáció alakítja ki, kinél mi kell pontosan hozzá, az adott életszakaszában.
Aki pl. világéletében kisméretű szélessávú hangszórókban kereste a megváltást, az azokkal tudja elérni ezt a hatást. Ugyanez mások számára, meg esetleg egy idegesítő, élvezhetetlen valami.

Ez melyik erősítő?

Szerintem nem fog kiderülni, de kívánom, hogy tévedjek.

High End Audio-nál az eredeti hangzás minél jobban megközelítése lenne a cél, ha jól tudom. Az pedig csak egy féle referencia.

Az eredeti hangzás? Hát azt a hangmérnök tette rá a felvételre.

A problémát csak az jelenti, hogy mindenkinek más az ízlése. Van aki körömszakadtáig ragaszkodik a csöveshez. Van, aki szereti a FET-es hangot, mert brutálisan szól rajta a szaxi, a kürt, stb. Van, aki jobban szereti a hárfa kellemes, visszafogott megszólalását, stb. Vagyis, olyan nincs , hogy valami mindenkinek tetszik. Ezt már sokan leírták és nem érdemes vitatkozni ezen. Ez olyan, hogy megnézek egy filmet, megérint, mások meg azt mondják, hogy ez egy unalmas gagyi. Nem vagyunk egyformák.
Mégis, akkor, ha elmegy a polgár venni egy hifit, akkor mi alapján fog dönteni? Melyiket vegye meg? Olyan nincs, hogy kedves uram itt van 20 berendezés, hallgassa meg őket egyenként, aztán döntsön...
Ami marad, azok a műszaki paraméterek. Hát, vagy találsz róla hitelt érdemlően, vagy nem. Az, hogy vannak tesztek, mindenki tudja, hogy ezek fizetett hirdetések.
Tehát, még mindig csak a műszaki paraméterek maradnak, meg a remény., hogy nem választottál rosszul.

Nekem az a véleményem, ha van egy erősítő, akkor az legyen olyan mint egy drót, csak legyen teljesítményerősítése. Vagyis minden paramétere a lehető legjobb legyen. Ha ezt hasonló tulajdonságú hangfalakon hallgatja meg, értékelhető szobaakusztikával, akkor azt fogja visszahallani, amit a hangmérnök a felvételkor kreált.

Innen persze vannak, akik a szinezett, vagy akármilyen hangot jobban szeretik, hát ez az ő dolguk.

Az egyetlen dolog amiben egyetértünk, mert én meg teljesen biztos vagyok benne, hogy a te szobádból menekülnék ki. És ez nagyon jó is így ahogy van, neked nem kell az én szobámban szenvedni nekem pedig nem kell a tiédben, mindenki boldog.

Mégis ki a t.kömnek kéne átélni bármit is ha egyszer ő hallgatja a zenét? Meg kéne kérdeznie a szomszédot, és ha az jónak hallja akkor ő is, ha meg nem akkor ő sem? Eszem megáll de tényleg...
Elég sokat hallgattam élőben zenét, szóval tudom milyen amikor mondjuk egy pánsípot abajgatnak tőlem 3 méterre, és elég jól el tudom dönteni azt is (mások "tanácsa" nélkül vagy annak ellenére is), hogy ez egy jó csövesen megszólalva szól leginkább úgy, vagy egy ilyen sok nullás torzítású csodán.
Majdnem beírtam egy konkrét még majdnem friss tapasztalatot egy itteni végfokkal (ami másnál etalon vagy mi) de inkább kitöröltem...

Szerintem már nem fog...
Leragadtál egy alapvető tévedésnél ( amelyre pedig már sokszor felhívták a figyelmed ): azt képzeled, hogy a pont olyan pánsíp-hang van rögzítve a hangfelvételeken, mint amit élőben hallottál.
Ez eleve lehetetlen. Olyan pánsíp-hang van a hangfelvételen, amelyet az adott felvételi technika, akusztika, hangmérnök tudása/célja megengedett és amelyet aztán olyanra kevert a felvételen, amely megfelel a producer, a művészek, stb igényeinek. Amelyre ők azt mondják, hogy megfelelő...a stúdió lehallgatórendszerén meghallgatva, esetleg még egyéb megcélzott lehetséges vásárlói rendszereken
Te pedig a szuper cuccoddal kifaragod azt a tudatodban eltárolt pánsíp-hangot, hogy aztán az olyan lesz...
Érdemes beleolvasni a diskurzusba, ugye Ő abszolút csúcs hangminőségű és hanghűségű hangfelvételeket készít, akár helyszíni részvételi lehetőséggel, stúdió látogatással:
"Megemlíteném a vesszőparipámat, a hangfelvételi és utómunka technológiát magát, aminek az elmúlt egy-két(-három) évtizedben nem igazán volt célja a hangszerhang-hűség (tisztelet a csekély számú kivételnek). Nem is tudom, hogy létezik-e ilyesmi egyáltalán.

A modern hangfelvételek valamiféle olyan hangzás elvárást céloznak meg, ami a tömeges fogyasztásról szól.
Ha a reprodukciónál a lejátszó rendszerünk ezt valamiféle kellemesség, igényesebb rendszeren is hallgathatóbbság irányába színezi, az nem feltétlenül hiba (inkább feature), még akkor sem, ha ilyenkor a tervező ízlése lehet leginkább a meghatározó.
Az AN eszközök (volt P1, P3, Meishu, DAC3, Dac5, Dac5 Signature, K, J, E hangsugárzók, komplett Vx, Vz kábelezés és Kondo-féle Kageki is az életemben egy évtizeden keresztül) inkább a szórakoztatóságról, élvezhetőségről szólnak, egyfajta idealizált hangszerhangról, mintsem az un neutrális, valósághű megszólalásról, amennyiben modern felvételekkel hallgatjuk őket. Ha a hatvanas évek lemezeivel, és egy jó lemezjátszóval, az egy másik kérdés, ott már nem annyira feltűnő az idealizálási, szinezési hajlam, mint a modern felvételekkel.

Nem tudom, hogy érdemes-e a hangszerhanghű megszólalást keresni, nem biztos, hogy kevés számú kivételt tekintve, ez létezik.

Szerintem éppen elég ha élményt ad, szórakoztat és képes emóciókat, művészi érzéseket visszadni, amennyiben ezek benne vannak a felvételben.

Ha ehhez színez egy kicsit, talán az sem probléma (addig legalábbis, amíg a a szinezés nem jár túlzott, már zavaró torzítással)."
https://avxforum.hu/forum/viewtopic.php?p=2888211#p2888211

Amit még inkább érdemes lenne, kipróbálni otthon, tartósan, és utána összegezni a saját benyomásainkat...
Én annyit tudtam tenni az ügyben eddig, hogy a Topping két kompozit felépítésű előerősítőjét kipróbáltam ( Pre90, A70pro ): minkettő világbajnok paraméterekkel rendelkezik, és annyira tiszta és "szép" hangzásúak, hogy eszedbe nem jutna tranziens gyengeséget megemlíteni ( meg nincs is ilyen persze )
Az LA90 utódján a LA90 Discrete-n gondolkodtam, mint egyfajta referencia, de aztán mégsem vágtam bele.
Annyit azért meg kell jegyezni, hogy a Topping nem highend cég, az üzleti modelljük inkább a műszaki paraméterekkel való csillogás, a cél, a műszaki beállítottságú olcsó-hifista szegmens.
Nem lényeges szempont számukra az "audiofil" hangzás, legalábbis eddig még nem feküdtek rá igazán. Pl. egy audiofil erősítő legyen "testes" hangú többek között...
Dac-ban azért volt két kellemes darabjuk, de vélhetően nem ők fogják demonstrálni a kompozit felépítés highend magasságokban való létjogosultságát.

A hangszer élő hangja ott mellettem. Ez lenne a referencia.

És van olyan? Vagy meghallgatod a D-moll toccátát és melletted van egy templomi orgona? Ja, hogy referencia? Hát, olyan nincs. Legalábbis nem melletted.

Különböző gépek minősítése, összehasonlítása lenne csak így hiteles.
Azt furcsállom, hogy a High End Audio egyéni ízlés dolga.
Nem akarok kötözködni, csak nekem így nem hiteles a "jobban szól".
De végül is mindenkinek az a jó, ami neki jó.

Így van.

A.T.C. és Turbosound.

Tudnád egy típusmegjelöléssel szűkíteni a kört? Esetleg egy link az említett erősítő tanulmányozásához?
A két "név" csak hangszórókat hoz fel nekem a keresőben.