Fórum témák
» Több friss téma |
Fórum » Audiofil, High End Audio
Baj inkább talán az, hogy manapság már alig van igény a hifire. Amikor ezt elkezdték gyakorlatilag csak a lemez tudta adni az elvárt, ha nem is csucs minöséget. Az FM rádio is csak éppen bontogatta a szárnyait a TV sem tudott még sztereohangot sem sugározni. Azaz elég nagy volt a pálya az amatöröknek meg a profiknak is.
Ma amikor még a telefonbol is jobb hangot kaphatsz mint a legjobban felvett analog lemezböl, és minden forrásbol csak bömböl az aránylag jo minöségü zajmentes zene már egyszerüen nincs amin még tul nagy hatásfokkal valamit javitani lehet, és nem biztos, hogy a pár százalèkos javulást el lehet adni. Mindig maradnak fajnsmekkerek, akik mident megadnak amit csak el lehet kérni, de erre aligha lehet ipart vagy biztos befektetést alapitani. A régen annyira biztos és meggyözö mediának is befellegzett, mert mindenféle forumokon azt meg az ellenkezöjét is olvasni lehet. Nincs mértèk, nincs alap. Akik még ott maradnak a piacon gyakran legnagyobb marhaságokat terjesztenek, majd honapokon át cáfolják ugyanazt. És itt zárul a kör.
Szerintem hifire mindig lesz igény. Csak a hifit igénylők számára már más technológiai környezet áll rendelkezésre. Kisebb, jobb minőségű, hordozható. Egy mellényzsebben elfér a teljes HiRes minőségű hanganyag. A hagyományos, a HiFi szabvány megalkotásakor létezett analóg korszak megy ki a divatból, és ez nem is olyan nagy baj. A nosztalgiázó vén csontoknak azért még megadatik, hogy hallgathassák a sercegő lemezeket, a nyávogó szalagokat, amiket hallgatva elmerenghetnek elmúlt ifjúságuk emlékein.
Egy kicsit félreértettél, nem azt mondtam, hogy nincs HIFI, hanem azt, hogy manapság még a legolcsobb berendezés is játszva teljesiti a HIFI szabványokat, persze minden paraméteren lehet vitatkozni, de pl nyávogáson stb ma már aligha. A kérdés, hogy kell-e ettöl jobb, sokkal jobb és hajlando-e ezért extrán fizetni a nagyérdemü. Mert ugye elsösorban annak kell eladni, nem a maréknyi vájtfülünek. S ha benézel az idevágo katalogusokba, abbol eltüntek a hütöszekrény méretü HiFi tornyok meg elemei. Az én >30 éves 7 csatornás vagy 20 kg-s erösitöm is ma helyettesithetö egy tetrapack méretü digitális kacattal, és valoszinü a hangja sem lenne sokkal rosszabb, és talán egy tizedébe kerülne a jelenleginek.
Ráadásul az amatörök elöl elveszik a lehetöségeket, ma már nem lehet sokat javitani a hangzáson a tranyok, IC-k, kondenzátorok, ellenállások stb. cseréjével, viszont ha a HiRes világba keveredik akkor meg a chipgyárto fogja marad. A hozzászólás módosítva: Júl 26, 2024
Saját szememmel láttam, egy lemez belső tasakján kolbászzsír szerű foltot. Majd a lemezt kivéve, magán a lemezen kolbászzsíros újlenyomatokat. Meg a fekete lemez szürke a portól. Ez serceg, meg a kerámia tűs, csehszlovák, HC-07-en gyalult dolliroll vakácio-ó. Egy új lemez nem serceg, nem pattog, nem dübörög a szünetekben. Mosni, törölgetni meg babázni kell vele és sokáig a CD mellé lehet tenni.
Én most az EMI szűrős elosztóm hatását fülelem a hangra egy jó ideje. Cserélem az elosztót, hallgatok, jegyzetelek, cserélek, hallgatok és így tovább. Nem a hangot szerettem volna vele jobbá (mássá) tenni, hanem csak zavart szűrni, amiről később kiderült (tothbela segítségével), hogy rádiós és nem tápforrás eredetű. Majd írok róla, mert van mit.
A kolbászzsir talàn mèg zsirozza is a lemezt, igy a tü csendesebben csúszik rajta.
A hifi mint olyan, az nem is paraméter, hanem inkább jelző. Nem mondhatjuk hogy -70dB alatti zaj és 0,3% alatti torzítás a hifi, felette nem. De lehet hozni szabványt, ahol ezt hasraütés szerűen valaki leírja. Azt is leírhatja, mekkora a hallható frekvenciatartomány. Persze az átlagember mint mondjuk én, a hétköznapokon nem is hallja a különbséget két olyan rendszer között, amik teljesítik ezeket a szabványokat. Az ember hazajön munkából, bekapcsolja zenét nem túl hangosan, aztán ezzel a fent említett minőségi szabvánnyal el is van. Nem kell több. Majd eljön az önidő amikor nem beszél közben az asszony (amúgy szeretem ha beszél), elindítjuk azt a zenét amit ilyen alkalmakra tartogatunk és élvezzük. Egy pohár ital is kerülhet mellé, vagy dohányzóknak egy pipa vagy szivar.
A hangerőt ilyenkor egészséges szintre emeljük ha lehet. Itt társasházban ez ez első korlát. Milyen hangosan szólhat a zene, illetve milyen hangosan kellene szólnia? Azt mondta jó állású ismerősöm, hogy akkora hangerőn kellene szólnia, mint eredetiben. Ha egy klasszikus gitáron játszott dalt akarunk hallgatni, akkor akkorára kell venni a hangerőt, mintha egy gitárt hallanánk. Egy szimfóniku zenekar esetében pedig... Már kopog a szomszéd, oda az élmény. Na ilyenkor költözik az ember tanyára. Jóhallású ismerősöm így is tett. Pontosabban nem tanyára, de olyan helyre, ahol nem zavarja a szomszédokat. Megint sokat akartam írni, de nem marad rá időm. Dolog van.
Kedves Massawa, az, hogy mire van igény abban a körülmények meghatározóak. Ha otthon, meg az iskolában a fiatalokat nem tanítják meg köszönni, meg általában viselkedni, akkor mit várjunk el tőlük. Ha valaki gyerekkorában nem érint meg a zene, mért érdekelné. És szerintem ez az alapja mindennek. Nem akarom elölről kezdeni, hogy milyen egy audiofil személyiség. Sajnos ezt a megasztár féle kezdeményezést nem tartom jónak, mert az igénytelenség keltetője. Itt csak a régiek gyűjtenek maguknak zenei jobbágyokat. Sajnos ritka ezek közül, akinek az egyénisége később ki tud alakulni. Reményeim szerint azért mindig újjá fog születni az igazi elvárás. Bár a médiát nem ez uralja. Ezek a hordozható vacakok sosem lesznek olyanok, mint egy jó házi rendszer annak ellenére, hogy sokat fejlődtek. Az is biztos, hogy egy vacak technikájú felvételen nem tudnak jelentőset rombolni. Ami meg a rendszerelméletet illeti, Ki vinne ki az utcára egy drága fülest, hogy bírna egy mütyürke kellő dinamikát biztosítani, stb.
Ami a szolgáltatókat illeti, ugyanaz, mint más területen nincs szakember! A mostanában problémát jelentő nyomtatási kérdésünk megoldódott, bár kisebb után munkálatokra szükség van. Mondja a fiam, visszaküldi látván az eltéréseket. Mondom eszedbe ne jusson, mert aki csinálta egy ifjú titán, így nem rendelkezik kellő gépipari ismeretekkel. Mert az ugye legalább 5-10 év. Szóval a zenéhez is kell egy alap, és más művészeti képzettség ahhoz, hogy valaki bizonyos munkakörök ellátására alkalmassá váljon. Ma már az ismeretség a meghatározó ebben is. Az meg ami az elvárásokat illeti lerágott csont! Mindenkinek a magáét.
Azért nincs egészen igy, mert a HiFi szabványokban amennyire még léteznek, bizony sokkal pontosabban meg voltak határozva a paraméterek, amit egy erösitönek, magnonak, lemezjátszonak tudnia kellett, ha valami rá akarta ragsztani a levédett HiFi plecsnit. Az, hogy ez ma már nem aktuális, mert szinte minden ilyen szerkezet, ha még létezik, játszva teljesiti feltételeket. Igy már nincs értelme használhi, a valodi high end cuccokra meg sértö lenne, ha ugyanaz a HiFi plecsni lenne mint a 20 euros erösitön stb.
Ugy van pontosan ahogy irod vagy ahogy minap mondtam, ha elmész egy rockkoncertre ott olyan erővel hallod az EREDETI ZENÉT. Ezt aligha tudod odahaza utánozni, és akkor már nem élethü amit hallasz, függetlenül milyen rendszeren hallod. A hangerőre van szabvány, gyakroaltilag 80 dB a referencia SPL, ami bizony még nappal is sok egy szobában, pedig ugye ott szeretnéd hallani a szimfoniát. Ha meg egy rock koncertet szeretnél odahaza eredeti minőségben hallgatni, akkor lehet, hogy még az utcábol is kiüldöznek, nemcsak a lakásodbol. Itt vannak a bajok. Ha egy hangszernek nem hallod a természetes hangerejét, akkor már nem biztos, hogy HiFi az, amit hallasz, és itt zárul a kör. [A rendezvény hangositásba tettem be némi nosztalgikus hangtechnikát érdemes megnézni
Ha egyszerűen meg lehetne fogalmazni, uram bocsá' számszerűen leírni, akkor ez a topik már nem is létezne. Helyette kitalálunk szavakat, mert nincs más lehetőség. Ezt aztán a másik hogy értelmezi, az más kérdés. A zene adta élmény sem ugyanaz mindenkinek, mert azt is ezerféle módon lehet megfogalmazni. Ráadásul ami az egyik embernek élmény, az a másiknak nem, bár a közös zenehallgatás hasonlóra tudja csiszolni az érzéseket. Viszont olyan is van, amikor a kutya sem fogja megérteni hogy mi a jó egy részletben. Most próbálok ilyenekből idézni, hogy igenis van ami csak egyetlen embernek öröm, másnak talán nem.
Közel 40 éve LP-ről hallgattam egy mai szemmel összetákolt RIAA korrektoron és saját tervezésű és építésű "A" osztályú erősítőn keresztül az Osibisa Black Magic Night albumát. Ez a rendszer csak annyira mosta el a hangot, amennyire kellett. Mai napig az egyik legnagyobb zenei élményemként tekintek vissza rá. Néhány éve sokkal komolyabb rendszeren újra meg akartam hallgatni, hát nem tudom mi tetszett akkor rajta. Azóta sem hallgattam. Boldoggá tudja tenni az embert egy légy? Karesz sokadik erősítője egyikén hallgatta kedvenc albumát, amikor meghallották egy tégy hangját a szobában. Kereste hol van, de nem volt sehol. Az ominózus zeneszám megszólalásánál megint ott repült a légy. Kiderült, ez a stúdióban repült el a felvétel közben. Eddig viszont nem hallotta soha. Beszámolójából érződött a boldogság. Meghallotta a legyet. Gondolom sokunknak van ilyen élménye. Ezek, vagy ezekhez hasonlóak miatt keresi az ember a szent grált, ami lehet hogy nincs is.
Közel negyven évig nekem is a lemezek jelentették a forrást. Hidd el én is mindent megtettem, hogy óvjam az állapotukat. De mivel a kedvenceket ( hiszen ezért kedvencek ) elég gyakran raktam a tű alá, így egy idő után már egyértelműen hallható lett az állagromlás. Ezért fájó szívvel de félretettem a nem kevés lemezemet, és azóta csak digitális formában gyűjtöm a zenét.
Sajnos az analóg hordozók nem örök életűek, ezt kár is vitatni.
Manapság nemcsak a zenére nem igen tanitják meg a fiatalokat, hanem szinte semmi másra sem. Az oktatás egyre inkább züllik, mert nem lehet lépést tartani az emberiség és a technika fejlödésével. Ha belegondolsz nagyszüleink szinte ugyanannyit ültek az iskolapadban mint a mai nebulok, de az életükben nem hallottak elektronikárol, telefonrol sem sokat a zenéröl meg csak annyit amit ünnepi alkalmakkor a helyi tüzoltozenekar eljátszott a főtéren. Viszont gyakran énekeltek munka közben a konyhában a kisgyereknél. Ki csinál ma ilyesmit?
Egy statisztikában olvastam , hogy a müszaki ismeretek kb 5 évente duplázodnak meg, amit ha akarsz, hanem meg kell tanulnod, akkor mikor marad még idő a zenére? Ha meg belemerülsz komolyan a zenébe, szinte kikerülhetetlenül állandoan a jobbat fogod keresni, jobb hangszert, jobb játéktechnikát, jobb hangtechnikát stb.. Ahogy Béla is mondta, sok zenész még azt sem tudja mi is hiányzik neki, de hiányzik. Ugye ezzel kezdtük a témát, hogy egy aránylag primitiv Yazoo hangzást milyen bonyolult egy 40 évvel modernebb technikán leutánozni, s hol vannak még a komolyzenészek aki, azt mondja az egyik Steinwayra, hogy nem rezeg jol a zongora teste. Azon nincs poti meg gomb, hogy beállitsd. Akkor mit csinálsz? Nem hiszem, hogy bármilyen vájtfülü ezt képes lenne megállapitani egy felvételről. Viszont az élö koncerten ez a hangkomponens ist ott van a levegöben, ahogy a terem hangja a nézök lélegzése stb. A hozzászólás módosítva: Júl 26, 2024
Nézi valaki az olimpia megnyitoját? Nálunk elképesztően szar hang.
Nekem perverz szokásom támadt. Vannak régi LP-im és a mai napig ezek a kedvenceim. Ha ajándékként ilyet kapok annak nagyon örülök. Most az 57. napomra is lemezt kaptam. De nem játszom le őket, hanem a digitális arhívumból szól a zene, de ki van rakva az asztalra az LP. Kezembe fogom, olvasom a borító feliratalait és élvezem a zenét.
A hozzászólás módosítva: Júl 26, 2024
Nehogy okoskodásnak véld, valahol azt hallottam, arra van időd, amire szeretnéd, hogy legyen. Meg valahol beszélgetett egy építész és egy karmester, és bizonygatták, hogy melyikük szakmája a fontosabb. A karmester azt mondta (kb) igazad van a ház fontosabb, mivel lehet zene nélkül élni, de minek?
Az élőzene problémakörét említetted. Meg mindenki legyen boldog azzal, amit sikerült otthon megvalósítania. Mért kell örökké emlegetni, hogy nem vagyunk egyformák. Ne keserítsünk már el valakit azzal, hogy az Ő rendszere nem is jó... Mi meg akik elégedetlenkedünk, és törjük magunkat a "jobbért" maradjunk ebben a témában, és itt éljük meg ténykedésünk kalandjait. Aki meg másképp gondolja e dolgokat, ne itt bizonygassa a saját véleményét, hanem mondjuk a pihenő pákások között. Én az audiofilt lényegileg két részre osztanám. Egyik oldal a sztereó tér leképezési szintje, a másik az élethűség egyidejű megtestesülése. Ugyan a kettőnek van k9öze egymáshoz, de nem biztos, hogy egyszerre összejön maximálisan. Ez kicsit olyannak tartom, mint a gyümölcs ízét. Kell a jó talaj, a jófajta fa, az kellő időjárás, és a gondozás. Szóval igen összetett a dolog. Most éppen Tannhauser megy a Bartókon, EVAmp-TB-ME+K1000. Lehetnék vele boldogabb, mivel az egyik kedvenc operám, de ne az igazi a felvétel. A sztereó rendben, a felvétel valószínű szempontjai miatt mélyvágásban adják. De a legnagyobb problémám vele a lélektelen előadás. Hogy úgy mondjam, nincs a szövegnek, zenének igazi jelentősége ebben az előadásban. Ilyenkor én csak hangicsálásnak mondom az adott zenét, vagy megélhetési időtöltésnek. Sajnálom, mert jó kis zenemese, örök élettémáról. Steinway, kedvenc előadóm e hangszeren Elisabeth Leonskaja. Neki jó ez a hangszer. Nekem is az ő Chopin noktürnjei. Nem gondolnám, hogy e hangszerfajta akadálya egy jó zongora előadásnak. Mint az előbb említettem a legnagyobb baj e tekintetben az előadóban van nem a hangszerben. Ha van valakinek kedvenc színésze nem a ruhájára emlékszik egy előadásban, hanem az abbeli alakítására, személyiségére. Neked is tudnod kell, hogy felvétel ezerféle van. Nem mindegy mennyibe van, milyen technikát használnak hozzá, Most például a közönség éljenez az első felvonás végén. Szerintem csak annak örülnek, hogy vége van. Te jó isten, ezt Bayreutból közvetítették! A régi Eternámon azért egy kicsit más ez a zene. Ha jó felvétel van a rádióban, akkor bizony hallani a cuccomon ki hol recsegteti a széket, vagy köhintget. No meg, hogy korrigál adott esetben a dinamikakompresszor. Ami zavarni szokott, hogy az adott helység, mikrofon, és hangkeltő eszközök viszonya egymáshoz. Vagyis a megszólaló hangaszerek hallható hangja direktben, és a visszaverődéssel színezve. Mert ami ebből összeáll az a meghatározó a zenehallgatásban. És mint már írtam, régebben volt szerencsém a zeneakadémiában az oldalerkélyen akusztikai torzítással találkozni. Szóval az a koncerthangzás helyfüggő dolog. Nem rég volt a tévében, hogy az nem igaz, hogy a fiataloknak minél előbb meg kell a PC-vel ismerkedni, mert annál jobban tudják használni. Ugyanis az úgy van kitalálva, hogy minél egyszerűbb legyen a használat. Azt is mondták, hogy minél később köti le az agyát valaki ezzel, később annál jobban tudja használni. Saját véleményem szerint a specializálódást nem árt, ha megelőzi egy "kis" általános alapozás.
Más fogalmaink vannak a perverzióról.
De a borítók valóban gyönyörködtetőek tudnak lenni. És igen, jó volt kézben fogni a borítót a zene hallgatása közben. Azokat kedveltem, amiken rajta vannak a számok szövegei. Mert azért annyira jól nem tudtam soha angolul, hogy a kiénekelt szöveget, amiket szeretnek elharapni, megrágni rendesen megértsem. Olvasva viszont összeáll a kép, és sokszor döbbentem rá, hogy maga a szöveg is önmagában lenyűgöző, és egész más élményt ad ha tudom miről szól egy adott szám. Ma meg az interneten megtalálható a legtöbb zene szövege, gyakran keresek rá, és hallgatom úgy, hogy értsem is miről szól.
Fenti oldal nem a veszekedésről, vélt igazságokról szól. Egész jó olvasni.
Idézet: „hallottam, arra van időd, amire szeretnéd, hogy legyen.” ez nagyon igy van, sőt a pénzre is érvényes.
Most épp nem sok időm van, de ebéd előtt felraktam egy kicsit a K1000-ret. Szó volt előzőleg a koncertélmény meghatározóságáról . Nos a füles 200 óra felett jár, erősödtek jelentősen a mélyei a közép-magas megtartása mellett. Bartók, orgonahangverseny, Jól hallani a kompresszor hangját, meg persze, hogy hol köhögnek a visszhang ellenére. És nem kellett összecihelődni, oda-vissza kutyagolni, meg stb...
Nem tudom melyik kompresszorrol van szo, mert van az orgonának is, meg van a keveröpultban is, de klasszikus zenére nem igen szoktunk használni hangkompresszort és más hangmoduláciot sem nagyon. A digitális felvétel messze nagyobb dinamikát tud rögziteni, mint egy orgona hangja, igy teljesen felesleges a hangkompresszor. Néha kellett a gate, elnyomni a teremzajt a szünetekben, de az sem volt tul gyakori.
Egy ideig használtunk egy Lexikon nevü nagyon intelligens és drága berendezést ( visszhang, hall stb) de azt is nagyon ovatosan. Föleg olyan helyen, ahol ocska székek nyekergö padlo meg hasonlo fordult elö. Ott nem lehetett bemikrofonozni a koncerttermet igy csak messziröl vagy magasrol lehetett a nézöteret bemikrofonozni és a hiányzo hangteret a Lexikonnal szimuláltuk le. Késöbb több lehetöség lett a koncertterem kiválasztására igy egy gond megoldodott. Idézet: És akkor csodálkozunk, hogy a lemezre nyomott hanganyag miért nem hasonlít az eredetire.„hiányzo hangteret a Lexikonnal szimuláltuk le” De általában elég egy mezei hangosítás is ehhez. A hangszerek egy teremben szólnak szépen élőben, de ha ez már ki van hangosítva egy koncerten az már általában egy ordítozó kiabáló katyvasz, szinte fület bántó hallgatni, tisztelet a kevés kivételnek.
Nincs semmi kihangositva a koncerten, csak a hiányzo teremhang van ( az eredeti terem hangbol kialakitva) nagyon kicsit hozzákeverve a valodi teremhang megerösitesére ( mert a mikrofonok messze vagy magasan vannak). Semmi más.
Kutya dolog ez az akusztikus zene. Nem találom a videót, de a lényeget elmesélem.
Egy szál akusztikus gitár hangját kellett szépíteni, amolyan audiofil felvétel céljából. Én is szoktam hallgatni ilyet, nagyon ellazít az ilyen nagy dinamikájú szellős zene. Nem állítom hogy az összes így készül, de ez meglepett. Azaz mégsem, mert rock zenében a tiszta gitárhang sem szól tisztán, mert kis kompresszor, kórus kell hozzá. De az más tészta. Szóval stúdió, gitár, mikrofonos felvétel. Drága felszerelés, de a felvétel száraz. Egy kis fx, és jó. Valami komolyabb exciter féle izé, hogy lefelé és felfelé is kibővüljön a hangtartomány, meg valami térszimulátor. Nem egyszerű reverb, hanem 3 darab G5 processzor dolgozik együtt egy célhardverben, ahol grafikusan lehet megszerkeszteni a terem utolsó tégláját is. A végtermékben persze semmi műanyagot nem lehet hallani, csak hogy egy szál gitár szól tisztán, minden egyéb nélkül. Gyönyörűen.
Sajnos az akusztikus zene mindig kihivás. Emlékszem mennyit szenvedtünk a höskorban amikor akusztikus zongora kellett a rockzenéhez vagy a jazzhez. Egy láda hangszedöt meg mikrofont probáltunk ki, de élö hangositás mindig egy szerencsejáték volt.
Azután jöttek a szupersztárok, hogy ök a szinpadra is Neumann mikrofonokat kérnek, ami müködhet ha 50-100 méter széles a szinpad, de amikor csak 30-40méter és még a dobnak meg a marshalloknak is oda kell férni… Vagy a másik világsztár két asszistenssel meg egy gitárraĺ szetrugja a szinpadon a mikrofon csatalkozot es az asszisztensei nem látják. A keveröpultnál meg igen, csak kit küldjünk a tömegen át a szinpadra ( akkor meg nem igen volt walkie talkie meg az asszisztenseknek amugy sem volt semmijük). TV adás élö koncert….a közvetitökocsiba kellett szolni, hogy szoljanak a kameramannak a szinpadon, hogy dugják össze a rohadt kábelt amit a müvészur szétrugott. Idézet: „a közvetitökocsiba kellett szolni,” Az első bemondó.. LGT A hozzászólás módosítva: Aug 6, 2024
Elnézést a pontatlanságomért! A levegőkompresszorról lett volna szó. Mivel én leginkább füles üzemmódban vagyok, ezért a legkisebb részletek is hallhatóak. Valamikor készítettem a használtan vett R5-ös riportermagnómmal jó pár felvételt zeneit, és hangot is. Nem keresném meg a mikrofonom típusát, amit akkoriban 1000 forint körül vettem. Normál helyzetben csodás felvételeket tudtam vele csinálni, hiába telesávos volt. Azonban a teremakusztikát nem tudta kezelni eme mikrofon. Van egy pár jó felvételem az Abby Road stúdióból, de más felvételeket is hallottam, láttam, amit kifogástalannak éreztem a többihez képest. Szóval azok a mikrofonok látásra milliós kategóriájúak voltak. Azonban az is igaz, mint a hangfalas üzemmódban, hogy az adott helység is meghatározó akusztikailag, a műszakiakról nem beszélve. Én alapvetőnek a mikrofon képességeit tartom, beleértve az arra szerelhető kiegészítőket, ha hangrögzítésről beszélünk.
Azt a levegökompresszort hivatalosan inkább fujtatonak hivják. ( legalábbis mifelénk igy hivták).
Ami a mikrofonokat illeti minden korban voltak menö tipusok; Neumann U47. AKG D12, Sennheisser a szinpadokon a Shure volt a menö stb. Mindegyiknek volt elönye is meg hátránya is és valoban sok közülük milliokba került, de évtizedekig használhatoak voltak. Ma meg sok 100 euros mikrofon is többet tud, mint az akkori csucsmikrofonok.. Az mindig vita tárgya volt mennyi tér, nézötér, terem kell a felvételbe. Sok nyilt koncerten nem ritkán 6-8 mikrofon is a nézöteret vette ( azok voltak az akkori nagy kihivások, hiszen a hátuk mögött 10-100 kilowattokkal bömbölt a zene a felvételhez meg az kellett amit a nézök daloltak. Sok klasszikus zenekar viszont nem igen szeretett süket koncerttermekben játszani, mert sajnos olyanok is voltak.
Utórengés, avagy mi a csoda
Én is voltam a HIFI SHOW ’24 rendezvényen… Magánvélemény Mondhatni elégedetlen voltam a hallottak alapján. Nem akartam hinni a „fülemnek”, többet reméltem. Hol torzítások, hol a hangkép hiányosságai fájtak. Torzítások – változatosak - hol az erősítő, hol a hangfalak. Megaztán, hogy a hangkép hiányosságaiért a felvétel, vagy a rendszer okolható jobban, azt az idő rövidsége miatt nem tudnám megmondani, meg nem is azért mentem oda, hogy elemezzem ezt. Ha audiofilre venném a dolgot, akkor lehetne tovább panaszkodni. Azonban így utólag elgondolkodtató e dolgok oka… Ez az egész csak egy üzleti rendezvény lett volna? Vagy más is akart lenni, és mégis csak ennyi lett belőle. Ha az utóbbi akkor miért? A hangfalas helyiségekben egységes matracoknak jutott a csillapítási feladat. És volt, ahol a DAC prociját sem ismerték. Olyan érzése volt az embernek, hogy előtte meg sem hallgatták, amit kiállítottak. Vagy egy évvel azelőtt volt csak bekapcsolva. Azonban az is a háttérhez tartozott, hogy oda kellett a dolgokat szállítani, és mivel hideg éjszakák voltak már pár napja, mennyi idő adódott a technikának kipihenni a szállítást, azaz akklimatizálódni. A hifi olyan, mint egy hangszer, érzékeny a tartására. Vajon foglalkoztak e a kiállítók a szinergiával? A fejhallgató erősítöknél lazán összedugtak egy 1 milliós árra becsült erősítőt egy felét érő hallgatóval. A másik pulton meg fordítva!? Véleményem szerint meg sem közelítették a szép emlékű, alkalmilag nálam lévő Sony Qualia 010 + EVAmp-TB-ME duó hangzását. Titkon azt reméltem, hallhatok egy másik fülest, amivel a Sony kiváltható… Elnézve az ottlévők viselkedését (úgy hallgatták a cuccokat, mint a csodát) marslakónak éreztem magam. Még jó, hogy Soltész Rezső személyisége olyan kedves családias volt, mely távozásomkor megvigasztalt. ui.: ma amikor a saját fülesemet (K701-Osztrák) felraktam a fülemre megnyugodtam. Ugyan nem Sony Qualia 010, de még mindig hallgathatóbb számomra, mit a rendezvényen bármelyik eszköz. ui.2.: ráhallgattam Rezső utóbbi CD-jére (youtube). Meglehetősen jó stúdiója van még így is. |
Bejelentkezés
Hirdetés |