Bizony-bizony. Az a fránya levegő tömeg, ami útjában van a hang szabad terjedésének. Sokaknak meggyűlik vele a baja valóban. Ezért is hallgatják manapság vákuumban a milliárdosok a kedvenc zenéiket.

Köszönöm, szuper.

És, ha már véleményeztél, ha Te audiofil személyiség lennél, mert ebben a témában meditálunk, akkor nem papírokat lobogtatnál, hanem zenéről, és elért eredményekről trécselnénk, és nem a másikat jellemeznénk magamutogatásokkal...

Valóban nem vagyok audiofil. Csak a véleményemet írtam le a te véleményedre, amit a mérnökökkel kapcsolatban állítottál fel. Ugye, ez sem az audioról szólt?

Tudod, ahogy mondják: veréb mondja bagolynak, hogy nagyfejű...

Elek ne találj ki ostobaságokat. A nyugati alkatrészekhez több szekrény adatlap, katalógus állt a rendelkezésünkre, mert azt tömegével küldték a gyártók, tudva, hogy csak azok alapján lehet tervezni.
A probléma inkább az volt, amikor a valuta szűkös időkben át kellett volna tervezni az áramköröket szovjet, meg szocialista alternatívákra.
Pár vékony Tesla, Unitra, RFT füzetecskén kívül nem volt katalógusunk. A szovjetek meg egyáltalán nem küldtek adatlapokat. Az EMO Moszkvába akkreditált munkatársai állítottak össze pár alapadattal katalógusokat, de például az RF eszközöknél nélkülözhetetlen frekvencia függő jelleggörbéket ezek sem tartalmazták. Erre nem lehetett tervezni. A felhasználás előtt kellet bemérni az alap jellemzőket, amikről a nyugati katalógusokban minden adat megvolt.

A hír igaz, csak nem Moszkvában, hanem Leningrádban, és nem osztogattak, hanem fosztogattak.

"Idézet:
„pszichológiai kutatások alapján az auditív memória csak néhány másodpercig képes megtartani egy hangképet.”
Már megint jól elvittétek a téma szerinti lényeget...
Először is itt minőségi zenehallgatásról lenne szó, és ennek eszközeiről, azok tapasztalatairól.
Én két évig őrkatona voltam. Ott azt mondták, azért 3 óra egy szolgálat, mert addig működik egy ember figyelő képessége. Úgy jó 270-szer/24 órás szolgálatban volt alkalmam ennek gyakorlására.
Ennek hatására, mikor leszereltem arra lettem figyelmes, hogy a civil életben, ha várakoztam valahol, az eltérő dolgokra azonnal ráfókuszáltam. Aki behatóbban hallgat zenét, annál a zenei érdeklődés miatt szerepe van a zenehallgatás részleteinek jobb érzékelésére. Miről is lenne szó?
Van egy zenemű, ami az emberek pszichéjére gyakorolt hatása alkalmas a hétköznapok feszültségét ellazítani akkor, ha erre alkalmas tulajdonságai vannak. Ennek a hatásnak az elérésére az alkotó különböző zeneeszközöket használ. Bizonyos zenéknek igen intenzív lehet az ilyen hatása. Ám ennek kibontakoztatására extra hangzásokat használnak. Innentől a hallgatón múlik, hogy ezeket az eszközöket mennyire képes felismerni, azaz, amit hall azt mennyire tudja agyilag a helyére tenni. Mondhatnám ezt zenei nyelvezetnek. És van aki beszéli ezt a nyelvet, és van aki nem. Mint ahogy van aki a szexet mennyiségben tudja értékelni, és van aki képes "szerelemre, szeretetre" is.
Jómagam, már írtam is, több tíz év zenehallgatási figyelmével rendelkezem. Először én is hamar elfáradtam. Manapság egy jó darabnál, jó zenekari játéknál nagy élmény számomra, hogy érzékelem a zenekar hangzásában a szólamokra írt variációk a hangzásra gyakorolt hatását a mondanivaló kibontakoztatására. És ezért próbálok erre jobb lehetőségeket biztosítani a magam számára, és nem azért, mert mérnöknek képzelem magam, vagy a képességeimmel dicsekedjek, és ezért nem érdekel az építésem szemmel érzékelhető tárgyi látványa.

Már megint okoskodsz...
Nekem nem kell a mese. Én is dolgoztam az Orionban a tunersoron az UHF oldalon. Így láttam a szkópon, hogy mi a különbség a Tungsramm és a Valvo tanyók között.

Én 20 év alatt egyetlenegy Maspriboringtor ( szovjet, lehet, hogy nem így írják ) katalógusom volt, de az is csak ilyen szórólap szerűség. Mintha félretettem volna mementónak. NDK-t csak úgy tudtuk, hogy mire jó, kipróbáltuk, működött, használtuk. Katalógus, semmi. Szerencsére nálunk nem volt gond a nyugati alkatrészbeszerzés, csak a TEK szkópoknál az embargó miatt. De megoldották...

Aha, a betanított munkás büszkesége. Minek ide mérnök, amikor mi jobban tudjuk.

Mashpriborintorg.
Jártam anno egy általuk szervezett műszer bemutatón. Érdekes volt, meg kicsit kijózanító is az agyon dicsért szovjet ipar "remekeinek" láttán.

"Már megint jól elvittétek a téma szerinti lényeget..."

Egyrészt más is beszélgethet melletted, nem minden szól rólad, másrészt ilyesmiket kizárni, helyből lepattintani nagy tévedés; az élettan (és a mérések, a mérnöki világ) nagyon is on-topic a zenehallgatásban, különben ki készítené el a szükséges technikai eszközöket és milyen alapon?

Lehetne arról is beszélgetni, nekem általában ez a legnagyobb bajom (de egy sok éve folyó topicban értelmetlen lenne lépten-nyomon felvetni), hogy amíg nincsenek tisztázva a közös fogalmak, addig lehetetlen vagy értelmetlen személyes tapasztalatokról párbeszédet folytatni egy másik emberrel. Ebben is segít(ene) a tudomány. Amellett mondom, hogy olvastam esztétikát, zeneesztétikát is.

Én sosem fogom elhinni a finomabb részletekről folyó leírásokat és nem is nagyon érdekel. Ennyi tapasztalattal már azt sem hiszem el, amiket pl. tesztek résztvevői írnak. Egy bizonyos szintig persze igen, alapvető kérdésekben. Nagy erőfeszítés kell az önreflexiókhoz és rendszerezéshez, de érdemes próbálkozni - és nem kell túlértékelni az ún. személyes tapasztalatot. : -) Bár eltekinteni sosem lehet tőlük.

Ami a zenei nyelvet, a "szólamok kibontakozását", ill. a hangzást és az érzékek hatásos izgatását illeti, itt jó nagy fogalomzavar van. Azt az elképzelést, hogy a művészet a hétköznapok feszültségeinek ellazítására szolgálna, nem is minősítem. (Töltelékzenéről meg nem beszélünk itt, ugye?)

Lehet örülni a jó hangzásnak, sokszor én is túl sokat foglalkozom vele. Vannak mindenféle részletek, amiket fel lehet fedezni, pl. nagyon jó, ahogy puhán felhangzik, elindul a térben, a levegőben egy hang, amit egy hangdoboz könnyedén visszaad, nem kell akkora hifinek lennie, egy zárt fejhallgatón meg soha nem olyan (nyitottam meg nincs). Mégis, ha elérsz egy bizonyos minőséget az átviteli rendszerben, afelett, ha valóban a zenét hallgatod, nem nagyon fogod észrevenni az apró különbségeket, nem ad hozzá a tartalomhoz, mert a zenei mondanivaló fog számítani, és az erre nem épít. Persze emberhez méltó, komoly műfajokra gondolok, amiknek van is.

Igazad van, pont az audiofilia szól sokkal többről, mint a száraz műszaki adatok.
A hallás fiziológiája, az agyi feldolgozás milyensége, a pszichológiai állapotok, tulajdonságok, a környezet, légkör, légnyomás, az azoknak a személyre annak érzékelésére gyakorolt hatásai annyira összetett folyamatok, hogy szinte áttekinthetetlenül kaotikus eredmények születhetnek.
Pont ezek miatt vette át az audiofilia területét a misztifikálás, a sokszor érzékelhetetlen jellemzőkre való hivatkozás, mert az emberek többsége szeretné magát minőségibbnek tartani az átlagnál, és ezért nem kevés pénzbeli áldozatot is képes kifizetni.

Elek hiába mesél a saját élményeiről, azt más rajta kívül nem tudja átélni. Ezért is meddő ezekről a saját megtapasztalásokról vitatkozni, ezeket folyamatosan előtérbe helyezni.

Na, a mérnök pedig nem csak látja, hogy mi a különbség, hanem meg is érti és tisztában van azzal is hogy mi okozza az általad látott különbségeket.

Egyébként a mérnököket is lehet cikizni:

"Aki meg tud mérni valamit, az a mérnök. Aki meg is tudja mondani róla, hogy az mennyi, az a mesterember." : -)

Nem is beszélve a marketingesekről.

Az üzem foci bajnokságán indult két csapat. A marketingesek, és a karbantartók.
A meccset nagy fölénnyel a karbantartók nyerték.
Másnap az üzemi faliújságon, amit a marketinges részleg szerkeszt, megjelent a hír:

A focibajnokságon a marketingesek az előkelő második helyen végeztek.
A karbantartóknak sajnos csak az utolsó előtti hely jutott.