Kedves mlaci989!
Az előző oldalon lévő február 17-i hozzászólásomhoz csatolt grafikont kell megnézned. Sok hangszóróra kapcsoltunk egyre nagyobb, mégnagyobb hang vagy mérő jelet. Azt vizsgáltuk, hogy meddig növelhető a hangfrekvenciás áram úgy, hogy egyenletesen nő a keletkezett hangerő. Azt tapasztaltuk, hogy egy teljesítmény érték felett nincs hangerő növekedés, és nincs rezgés kitérésének növekedése. A csütörtöki képen a fehér szakasz nem hosszabbodik!
Ugyan is a tekercs ki jön a légrésből, megszűnik a kapcsolata a permanens mágnes pólusával. A grafikonon ez az "A" szakasz vége. A véghez tartozó teljesítményt "P"-vel jelöltük. Ekkora teljesítménnyel járatva a hangszórókat Hi-Fi minőséggel szólnak és évtizedeken keresztül hibátlanul működnek. Ennél nagyobb teljesítménnyel üzemeltetve maradandó károsodást vagy tekercs égést tapasztalunk.A hangszóró "P"-vel jelölt teljesítmény értéknél nagyobb teljesítményű erősítők létre tudják hozni, és sok leégett tekercsű hangszóró jött a műhelyünkbe újra tekercselésre.
Az AES"-1984 Standard szabványú ajánlás azt állítja, hogy a hangszóró kitérésének lineáris határának 10%-s túl lépési határa a hangszóró névleges teljesítménye.("P") Az említett külföldi szabvány ajánláson kívül még vagy húsz féle különböző teljesítmény megadás létezik. Ki ezt, ki mást fogad el. A probléma az, hogy a sokféle szabványok alapján mért teljesítmények teljesen más számértéket adnak. Ezért van az, hogy például egy 30 cm (12") kosárátmérőjű hangszórón 12 w-tól 800 w-ig bármilyen értéket találunk.
Az érdekessége, hogy Magyarország csatlakozott a nemzetközi SI mértékrendszerhez. Erre törvény született hazánkban. A mértékrendszertől eltérő mértékegységben tilos műszaki adatot megadni. Ebben a mértékegységben az 1 watt teljesítmény 1 joule/ sekondum egység. Tehát minden másodpercben 1 joule munkát kell végezni 1 watt teljesítményhez. A 800 wattos hangszórónak 800 joule munkát kellene kifejtenie minden másodpercben. Ismerve a hangszórók 5%-os hatásfokát, e szerint 40 joule munkájú hanghullámokat, és 760 joule munkájú hőenergiát kellene létre hoznia minden másodpercben.
Gondolkozz el azon, hogy a 760 joule/ s, az az watt mekkora hőt termel egy mikro sütőben, egy olajsütőben, egy kenyérpirítóban!
Ennek a sokféle külföldi szabványnak köszönhetően egyes szabványok valótlan adatokat tartalmaznak. Az importált erősítők és hangszórók adatait hatóságilag be kellene méretni a kereskedőknek, majd az SI mértékegységben kellene számunkra forgalomba hozni. Az eljárásuk jogszabály ellenes.
Visszatérve a kérdésedre: az UxI =P képlet teljesen jó az SI mértékrendszerben. Más mértékegységben NEM!
Írod," Még le nem ég és amannyit bír, annyi watt. Ez így nem igaz!
Ha a grafikont nézed akkor már 3xP értéknél kezdődik a leégés, de ez több órás üzemeltetés után történik. De 5xP-n fél óra, 10xP nél 20 másodperc, és így tovább.
Akkor Te hányszoros P-t értesz a leégés alatt?
Aki egy PKN sznob, más más külföldi cég terméke iránt fanatikus megszállott, annak egy magyar gyártmányú erősítőről és hangszóról rendkívül lesújtó véleménye van. Mondják a maguk butaságait.
Hosszúra sikerült a hozzászólásom, elnézésedet kérem ezért.
Tisztelettel F.

Kedves flaci76!
Valóban régóta vitatkozunk egymással. Úgy látszik, hogy nem tudunk egyességre jutni. Kérlek, hogy mlaci989 -hez szóló, az előző hozzászólásomat is olvasd el. Gondolkozz el a sokféle erősítő és hangszóró teljesítmény megadáson, melyeknek semmi köze nincs az SI rendszerhez. Mi Magyarországon csak ebben gondolkodhatnánk. A műszereink is ebben mérnek. Én egy könyvben csak az SI-ben közölhetek adatot!
A kéziratomban számos szakkönyvből idéztem. A kiadók az idézetek szerzőitől írásos engedélyt kértek tőlem, olyan kitétellel , hogy semmilyen anyagi hozzájárulást nem kérnek az idézetekről. Ez a mai divat. Nem sikerült ezeket beszereznem, és töröltem minden idézetet. Hát ilyen lett az írás.
Vissza térve a teljesítményhez. A TDA7294-s IC-ről nekem 20 wattnál (SI-ben) többet nem sikerült le vennem. De több példányt cseréltem szét durranás miatt. Híd kapcsolásban 35 Watt adódott. Sokan 70-100 wattról beszélnek. Ez az IC nem azonos a BEAG 100-al!
Írod, hogy a 2x70 wattos erősítő miért nem égette le a Tesla 15 wattos hangszórókat. A válaszom, hogy az a 2x70 wattos erősítő véletlenül nem csak 7 wattos? Ugyan is én már mértem ilyen tized szeres teljesítményeket. Végig ilyen adatokat irtok. Egyet se mértetek! Külföldi cégek a maguk házi szabványa szerint azt írnak amit akarnak.
Szabad legyen a hangszórók és erősítők tönkre menetelének megelőzése érdekében a műszeres mérés alapján közölni adatokat. Ezt én a Magyarországon hatályos törvények szerint SI-ben vagyok köteles megtenni. Nem lenne baj, ha Ti is ezt betartanátok.
Nem akarlak megbántani. Ha mégis így sikerült, kérem az elnézésedet.
Tisztelettel F.

Ember neked szövegértési problémáid is vannak, azért említettem a PKN-t, mert egy Fehérvári cég irtó profi termékekkel, nem az 50w/ 100eFt os kategória.

Kedves Feri!
Itt található egy elég régi leírása a dolognak, legalább ezt el kellene olvasni és akkor nem írnád tele butaságokkal a topikot. Persze vannak ennél sokkal frissebbek is, de most hirtelen fél perc alatt ezt találtam. Már ez is utal arra a két alapvető dologra, hogy egy zenei jel effektív értéke lényegesen alacsonyabb mint a szinuszjel effektív értéke, valamint hogy a hallgató műsorjelet hallgat és nem szinuszjelet, ennél fogva a szinuszos mérések amiket ide leírsz teljesen értelmetlenek, mert semmi közük nincs egy hangsugárzó valós üzemeltetésének körülményeihez.
Hogy a TDA7294-en neked 20W-ot sikerült mérned az szintén szegénységi bizonyítvány, vagy eleve olyan körülmények között mérted (más terhelőimpedancia, alacsonyabb tápfeszültség) hogy annyi adódjon. Eljöhetsz hozzám megmutatom neked szinuszos bemenőjellel műterhelésen mérve hogy abból annál sokkal több jön ki.
Meg gondolom az ilyen szöveget is csak viccnek szántad hogy egy több száz W-os erősítőből néhányszor 10W jön ki. Az tény hogy a gyártók szeretik jobb színben feltüntetni a termékeiket, de azért ekkorákat nem szoktak hazudni, vagy csak nagyon ritkán. Nálam ha 400W-os egy végfok akkor elhiheted hogy az valóban annyi. És üzemeltetnek belőle egyszerre 2db-ot a diszkóban, anélkül hogy a ládákat leégetnék vele.

Tisztelt Feri
Igazad van azzal kapcsolatban hogy ha egy 4 colos lengőn átengedünk 7-800 wattnyi teljesítményt,akkor egy korom csomót kapunk végeredményként. Ez biztos. De azért azzal valami nem klappol hogy egy TDA 7294 ami szerinted 20 wattos,simán elég egy ilyen kaliberű hangszóróhoz. Én személyesen hajtottam 4 darab RCF L15554K-t (szintén 4 colos lengővel) CROWN DC300-as véggel. Ami gyárilag 2x150 wattos és meg is van annyi. Diszkóztunk vele mély ládákat hajtott,és hidd el egy hangszóró vagy erősítőnk sem halt meg soha. Pedig küldtük neki rendesen,több órás intenzív munkára gondolj. Ezen még CLIP jelzés sem volt. Tehát olyan 70 wattot kaphatott egy egy hangszóró. Ez hányszorosa a 15-nek?
Tiszteletben tartom a szaktudásod meg biztosan elég komoly tapasztalatod van,egy volt hangszórószervizes nem csap hasára és mond valamit. Én azt tudom mondani amit láttam meg hallottam.
Üdv Laci

Kedves Feri!

Én is úgy látom, hogy ebben a kérdésben nem találunk közös nevezőt, ettől függetlenül ha valamiben mást gondolok, akkor szóváteszem, megjelenítem a véleményem, pláne ha nem vagyok egyedül vele. Főleg, hogy van rá szakmai okom, van mögötte munkám, nem légből kapott dolgokat hadoválok.

Idézet:
„Gondolkozz el a sokféle erősítő és hangszóró teljesítmény megadáson, melyeknek semmi köze nincs az SI rendszerhez”

Megint az SI-t hozod fel, de mutasd már meg nekem, az SI-nek melyik bekezdése tárgyalja a HF végerősítők és hozzájuk kapcsolt hangsugárzók mérési módját? Ezeket is összemosod, mint ahogy a hangszórónál se különíted el a mech. és a termikus túlterhelést. Egyszer már ezt is írtam, és nem akarom ismételni magam, de akkor újra:

SI nemzetközi mértékegységrendszer

Nemzetek megállapodása, hogy a súlyt kg-ban számítjuk, és nem unciában, a távolságot méterben és nem colban, hüvelykben, yard-ban, stb. A késői tudományok esetében szinte nincs is szükség rá, mert pl. a villamos feszültség mindenütt Volt, az áram pedig Amper. Nem foglalkozik viszont az Si azzal, hogy ezek a jellemzők hogy jelennek meg a valóságban, kvázi egyenjellemzőként (konstansként) kezeli, tehát a különféle változó mennyiségek mérésével semmit azaz semmit sem foglalkozik (szinuszos, véletlenszerű (zaj), egyenletes sebességű, egyenletesen változó sebességű (pl. gyorsuló) stb.) Tehát ettől az ég világon semmi nem függ teljesítményszámítás szempontjából. Olyan meg, hogy SI-ben hitelesített műszer nem létezik. Végül teljesen mindegy, hogy pl. egy hosszt mm-ben vagy colban adnak meg, pl. itt is tudjuk, hogy a 4 colos és a 100mm-es lengő ugyanazt jelenti.

Minimum, Maximum, Abszolút maximum (Peak, Peak to peak), Középérték, Abszolút középérték (formatényező), Négyzetes Középérték (RMS, effektív), Crest factor, stb.

Időben változó mennyiségek statisztikai jellemzői. Ezektől igen sok minden függ, sőt ezektől függ igazán

IEC, AES, IEEE, stb.

Független szervezetek (kormányoktól, vállalatoktól, pénztől) melyek ajánlásokat tesznek. Olyanok, mint egy közösség, ahol mindenkinek van szava, véleménye, közösen alakítanak ki szerintük követendő megoldásokat.

MSZ, DIN, ANSI stb.

Nemzetek szabványügyi hivatalai, melyek sok esetben betűről betűre vesznek át ajánlásokat az előző szervezetektől, ezzel hivatalos szabványokat hoznak létre, melyek sok területen törvényileg kötelező betartani. De ezek a törvények is csak az élet és vagyonbiztonság szempontjából kötelezőek, pl. hogy egy erősítő ne csapja agyon a használóját. Az, hoyg a gyártó hogy veri át a vevőt, azzal itt (sajnos) nem törődnek.

Idézet:
„Vissza térve a teljesítményhez. A TDA7294-s IC-ről nekem 20 wattnál (SI-ben) többet nem sikerült le vennem. ... válaszom, hogy az a 2x70 wattos erősítő véletlenül nem csak 7 wattos?”

Na döntsük már el, hogy 20 vagy 7 wattos-e a TDA7294. Megjegyzem, ezen a oldalon igen népszerű a HF végfokok építése, többen mértek már TDA7294-et is, anno valaki még youtube videót is készített róla, műterheléssel, szkóppal, mérőműszerekkel. Szóval ezzel kapcsolatban itt lesz pár ellenvélemény. A Tesla gyári erősítője meg csak 2 wattos gondolom, ha azt nézem, hogy fülre mennyivel gyengébben vezérelte ki, mint a TDA7294. Ja, az lehetetlen, régen mindent jól specifikáltak... Annak megvolt a 15 Wattja, sőt zeneiben 18 is, mert akkor a BEAG is hogy lehetne már 100/140? A fene vigye, megint a farkába harapott a kígyó... Most ugyan nem vagyok otthon, és csak 2-3 havonta jutok haza, de újra fogom mérni az a gépet, bár szinte fölösleges is, akkor majd az lesz a baj, hogy nem "SI-ben hitelesítettek a műszereim".
Szétdurranni két esetben tud, 1. hamis, 2. nem megfelelően tervezett hangvátó 70-80 fokos fázistolása, 1 Ohm alatti lyukakkal. A fázistolással szemben a beépített áramkorlát se véd jól.

Idézet:
„Egyet se mértetek!”

Emlékeztetlek, hogy hobbi elektronika fórumon vagy. Ha azt kérdezed, kinek van multimétere, mindenki felteszi a kezét. Ha azt, kinek van szkópja, sok kéz még a magasban marad. És ha valakit kikérdezel, hogy hogy működik egy HF végfok, vagy hogy hányat épített meg, mért be vagy meg, sok jelentkező marad.

Idézet:
„Külföldi cégek a maguk házi szabványa szerint azt írnak amit akarnak”

A villamos alkatrészeket gyártó cégeket hatóság kötelezi a pontos adatközlésre. Ha egy SGS-Thomson vállalat legyárt egy TDA7294 végfok IC-t, akkor nyilvánosságra hoz róla egy alapos labormérési eredmények közlő legalább 20 oldalas adatlapot, amiben minden ki van mérve rajra, vagy 30 féle karakterisztika. És ennek meg kell felelnie minden gyárt elhagyó példánynak. A villamos alkatrészek nem csak kommersz berendezésekbe kerülnek, hanem autóba, gyógyászati gépekbe stb is kerülhet, és mint ilyen, hatósági tanúsítvány nélkül nem gyártható. Más kérdés, hogy forgalomba kerülnek hamis, bizonytalan gyártmányok is. Egy dolog tehát, hogy egy kommersz készüléket gyártó cég, csúsztat kirakatparaméterekkel, meseszámokkal, de egy elektronikai alkatrész adatlapján ez súlyos hatósági következményekkel járna.

Idézet:
„Szabad legyen a hangszórók és erősítők tönkre menetelének megelőzése érdekében a műszeres mérés alapján közölni adatokat.”

Persze hogy szabad, nem is azt mondjuk, hogy ne tedd! Leírtad az álláspontod, meg én is az enyémet. Nem azt mondom, hogy ne írj ilyet, csak azt, hogy nem értek vele egyet, más véleményen vagyok.

Kicsit had reagáljak erre a hozzászólásra is.

Idézet:
„Azt vizsgáltuk, hogy meddig növelhető a hangfrekvenciás áram úgy, hogy egyenletesen nő a keletkezett hangerő.”

Mivel nem lineáris a teljesítmény-membránkitérés viszony, így eleve esélytelen volt a vállalkozás. Minden mérés úgy kezdődik, hogy előbb elméleti alapokon vesszük számba, hogy mit mérünk, milyen összefüggések, fizikai törvények érvényesek. Ha négyzetgyökös összefüggéssel állunk szemben, és lineáris összefüggést tapasztalunk a mérésben, akkor valami hiba van vagy az elméletben (rosszul tudjuk, nem tudjuk), vagy a mérésben.

A lineáris határ elhagyása frekvenciafüggő. Leírtam, nem részletezem. 1kHz-nél lehet akkora terhelést adni egy hangszóróra, hogy még xlin-en belül mozog, de mégis túlterhelődik, míg 10Hz-en előbb fog széthullani a hangszóró, minthogy leégjen a tekercs.

Idézet:
„A hangszóró "P"-vel jelölt teljesítmény értéknél nagyobb teljesítményű erősítők létre tudják hozni, és sok leégett tekercsű hangszóró jött a műhelyünkbe újra tekercselésre.”

Lényegében nálad a P határ az, ameddig egyenárammal terhelhetjük a hangszórót. Ez alatt valóban nem lehet tönkretenni a hangszórót, csak éppen elvesztünk vele vagy 15dB-t, ami hangosításban nem egy szerencsés dolog. (Nameg 15W-os erősítőkkel és 100mm-es lengőjű hangszórókkal készült ládákkal lépjenek fel hangosítók, DJ-k...) Az általad P-vel jelölt teljesítmény felett fennáll a leégés esélye, illetve ettől a határtól számít, hogy milyen statisztikai jellemzőkkel bír a villany. Ha a jel RMS teljesítménye nem nő tovább, csak a csúcsértéke, akkor se fog leégni semmi, az a bizonyos Joule/sec marad pl 15W alatt. Múltkor kiszámoltam néhány zene wattos (joule/sec) munkáját ha úgy jobban tetszik, és pl a Szózat és a Himnusz is megáll 3,5W-nál egy névlegesen szinuszjellel mérve 100W-os erősítővel. Ez a jel statisztikai elemzésével kapott számadat, egy 8 Ohmos ellenálláson ennyi joule energia keletkezik, vagy inkább mivel 10s volt az átlagolási termikus időállandó, ennyiszer 10 joule jön létre 10 másodpercenként. Van tehát egy jelentős, kb 1:50 arányú tartomány (csúcs/átlag 200/3,5), amiben garantáltan a jel statisztikai jellemzőjétől függ, hogy leég-e a hangszóró van sem. Zenével 100W-ig is szólhat az, ami egyenárammal mondjuk 3,5 (vagy 4-5) wattig működőképes. Így ha a diszkós nem 15 wattos végfokokkal akar felállni a színpadra, akkor viszi a 4-6-800 Wattos motyót és nem lesz csúnya vége a rendezvénynek, ha tudja mit csinál. Vagy ez alapján mondhatjuk, hogy a 20 centis Vifa hangszóró 3,2 joule/sec felett megég, ha egyenáramként kapja, de ha a Szózatot hallgatjuk rajta, akkor majdnem 100W-ig kivezérelhető mindennemű túlterhelés nélkül, az amúgy katalógusadat szerint IEC268-5 45W-os hangszórót, már amennyiben mechanikailag nem keletkezik túlterhelés, nem koppan fel. (Csatolom a közben fellelt adatlapját, és idéznék is belőle:
Operating power: 3,2W (eddig bírja az egyenáramot)
Nominal power: 45W (eddig bírja a 6dB crest-faktor zajt)
Music power: 60W (eddig bírja a 9dB-nél nem kisebb crest-faktorú zenei jelet)
Mi az, ami nem egyértelmű a szabványokból?

Idézet:
„Az érdekessége, hogy Magyarország csatlakozott a nemzetközi SI mértékrendszerhez. Erre törvény született hazánkban. A mértékrendszertől eltérő mértékegységben tilos műszaki adatot megadni. Ebben a mértékegységben az 1 watt teljesítmény 1 joule/ szekundum egység.”

Nincs törvény rá, hogy SI-t használjunk, pl. colban is megadhatók hosszmértékek, nem csak méterben. És mondj egy olyan mértékegységrendszert, ahol az 1W nem 1 joule/szekundum.

Idézet:
„Gondolkozz el azon, hogy a 760 joule/ s, az az watt mekkora hőt termel egy mikró sütőben, egy olajsütőben, egy kenyérpirítóban!”

Az olajsütő olyan váltóárammal működik, aminek a teljesítménye megegyezik az ugyanakkora egyenárammal történő üzemeltetéskor tapasztalhatóval. Tehát az olajsütő elbír 760W teljesítményű egyen és váltakozó áramot. Ezután mutass egy olyan erősítőt, amiből zenehallgatáskor ekkora teljesítményű villany jön ki! Gondolok arra, hogy senki se fog 800W szinuszjelet vagy egyenáramot kivezetni belőle, bár lehet ugyan, csak az forró lesz a hangszórónak.

Kedves mlaci989!
Írod:" Igazad van azzal kapcsolatban...stb" első mondatodban. De ez a kijelentés váltotta ki a vitát a hangszóróra gyárilag írt teljesítmény és a valóságos leégési teljesítmény különbsége okán. E téren velem vitatkozók nem tudtak reális hangszóró teljesítmény mérést adni. Hiába, Ők csak ilyenek.
Megnéztem a CROWN DC300 adatait. Kicsit meglepődtem. 1964-s tervezés és 1967-től gyártották. A külföldi cégek egy erősítő modelt csak néhány hónaptól egy-két évig gyártanak. Aztán módosítva másik termékre térnek rá. Így ez az erősítő 51 év elteltével csak néhány évvel lehet fiatalabb. Megnéztem a szerviz leírást. Ma már hagyományos komplementer végfok darlingtonos kapcsolású végtranyókkal. Semmilyen vumérő, komolyabb műszer, clippeló led, táp- és vezérlő jelzéssel nem rendelkezik. A leírás szerint 8 ohmos terheléssel üzemeltethető, 150 wattos. Egy másik adat szerint 155 watt. Itt is felvetődik a szabvány. A többi adat most nekünk nem lényeges.
Az RCF L1555K tipusú hangszóród 15", 37 cm kosár átmérőjű. De 4 ohmos! 1200 W! Milyen szabványban? Megint a témánál vagyunk. Ha ez 1200 wattos, akkor 69 volt effektív feszültséget és 17 amperes effektív áramot kell ki bírnia. Nekem több ilyen hangszóróm van. Ezekre is hasonló teljesítmény értékeket írtak, csak éppen 25 voltos feszültségen már leégtek. Több ilyen hangszórót újra tekercseltem leégés miatt.
Azt már régen (több évtizeddel ez előtt) mondták és leírták, hogy kisebb teljesítményű erősítővel üzemeltethető egy hangszóró. Például a 20 wattos TDA7294 a 1200 wattos hangszórót. Ilyen helyzetben lehetetlenség a tekercs égés.
Bennem felvetődik a kérdés, hogy 8 ohmos erősítőre hogyan kapcsolod a 4 ohmos hangszórókat. Írod, hogy négyet használsz. Párhuzamosan csak 2, sorba kapcsolva 8 ohm a terhelés. Illesztési problémák adódnak ilyen adatokkal. Ilyenkor az erősítők úgynevezett zárlatvédő és hőmegfutást szabályzó áramkörök működésbe lépnek. Az erősítők csökkentett teljesítményt szolgáltatnak. Sok esetben a névleges teljesítmény negyedét, harmadát esetleg felét. A kapcsolási rajzot figyelve ilyennel már rendelkezik az erősítő. Azt javaslom, hogy mély hangoknál (például szintivel, nagydob stb.) bármilyen váltóáramú műszerrel mérjél feszültséget az erősítő kimenetén. A legtöbb váltóáramú műszer 400-500 Hz-ig jól mér.
Az már sokszor felmerült bennünk szervizesekben, hogy több évtizedig hol voltak ezek az erősítők. Ennyire régi példányokkal találkozunk. Sok diszkós leszólja a 80-as években gyártott BEAG-t, ugyan akkor meg 40-50 éves matuzsálemekkel dolgoznak. A felnyitás után derülnek ki a régi alkatrészek alapján a matuzsálem koruk. Magyarországon 1967-ben még EAG volt a csöves technikával! Leszámítva a vacak szovjet G807 csövet, masszív csöves erősítők készültek. Ha sikerült Tungsram 807-t szerezni, akkor nagyon stabil erősítővé vált.
Tisztelettel F.

hangsugarak metszési pontjainál kis „bölcsők" jönnek létre

Kedves flaci76!
Megpróbálok röviden válaszolni. Az első kép egy elég régi kiadványt ábrázol az SI mértékrendszerről. Ez csak zártkörű terjesztéssel jutott az illetékesek kezébe. Én is így jutottam hozzá, mert akkori munkám miatt foglalkozni kellett vele. A magyar oktatásba 1968 szept. 1 került bevezetésre, erre az időpontra valamennyi tankönyvet át kellett írni. A 8/1976.IV. 27.MT rendelet intézkedett a teljes bevezetésről az MSZ 4900 szabványsorozattal.
Egem úgy is érintett, hogy a lakóházam telkét, a 170 négyszögölt át írták 612 négyzetméterre. Erről a földhivatal levélben értesített. Ezt annak idején valamennyi telektulajdonos átélte. Akkoriban a Magyar államnak ez több tízmilliárd forintjába került.
A második kép a TDA7294. IC mutatom különböző összeszerelt állapotban. A jobb oldali hídkapcsolású. A Mikroshop árulja a kitteket. Megbízható kapcsolású. A panelok előtt egy agyon terhelt, eldurrant példány van. Nem bírta a nagyobb terhelést. Nekem nem kell bemutatni az IC. A bal oldali hűtőborda egy 100 wattos erősítő bordája volt. Ekkorát a TDA nem kíván.
A harmadik kép egyik felnyitott BEAG-t mutatja a végfok panellal. A kimenő trafón ott van a TBA7294 IC. Ebből is látható, hogy a két kimenő teljesítmény semmi körülmények között nem lehet egyenlő. A negyedik képen kinagyítva mutatom a trafón lévő IC-t.
A Himnusz általad említett teljesítmény szinttel nagyon nem vagy képben. Magyarországon szokás, hogy rendezvényt Himnusszal kezdünk és Szózattal befejezünk. Én több ezres tömegre hangosítottam több száz watt-tal. Ezt nem lehet 3,2 wattal sugározni ekkora tömegre.
A hangszóró váltóáramról működő alkatrész! TILOS egyenáramra kapcsolni! Én csak egy másfél voltos elemet akkor kapcsolok hangszóróra, ha a polaritást állítom be az újra tekercseléskor. Az eredeti + jelhez vagy piros ponthoz kell kötnöm a megfelelő tekercs végeket. Ugyan is nem tudjuk a leégett tekercsről megállapítani a tekercselés irányát. Ez is csak egy fél másodperc.
Tisztelettel F.

pinyókám!
Az APX200-t 1,4 millió forintért árulják. Nekem az APX100-ból csak 4 darabom van. Ez is profi célra készült annak idején.
Tisztelettel F.

Kedves Feri!

Lényegében pontosan erről beszélek én is, mértékegységek, prefixumok egységesítése, hivatalos dokumentumokban törvényileg előírva kötelező használni. Pl. hogy a telek nagysága négyzetméterben adható meg a tulajdoni lapon, nem négyszögölben. De ha valaki azt mondja, hogy 170 négyszögöl, akkor is mindenki tudja, hogy az 612m2, se nem több, se nem kevesebb, pontosan annyi. Továbbra is tartom, hogy az SI csupán a mennyiségek kifejezésével foglalkozik, azok természetben történő előfordulásával, időben történő változásával nem. Lényegében konstans mennyiségekre vonatkozik, villamosságban pl. egyenáramra. Elég csak a villamos váltakozóáramú berendezésekre godolni, ahol már nem is olyan egyértelmű mérni, hogy mi mennyi. Itt jön képbe pl. az effektív érték, ami már időben változó mennyiség statisztikai jellemzője. Reaktív fogyasztó esetében pedig jön a három féle teljesítmény (hasznos, meddő, látszólagos) és máris rég kiléptünk az SI-ből, több információ kell egy váltakozó áramú berendezés teljesítményfelvételének megméréséhez, jön a cos φ, sin φ stb. És ez csak egy adott frekvenciájú (pl. 50Hz) szinuszos váltakozóáramú rendszer. A hangszóró táplálása még összetettebb, nagyon összetett a villamos jel, ami csak statisztikai jellemzőkkel írható le. Szóval a kérdés továbbra is nyitott, hol van az SI-ben tárgyalva a hangszóró hangfrekvenciás jellel történő betáplálása és az azzal kapcsolatos mérések. Az SI mértékegységeket definiál, az 1A az hogyan lesz 1A (két végtelen hosszú párhuzamos vezető...), de mérési eljárásokat nem.

Összességében abból, hogy egy tokozott monolit szilícium chip méretét összevetjük egy kimenőtrafóéval, én nem tudok semmi érdemleges konzekvenciát levonni. Kicsi az a chip. A cégnél ahol jelenleg dolgozom elektromos autókba is gyártanak changert, SMD teljesítmény FET-ekkel. A TDA7294 méretének kb tizede. Engem is meglepett, amikor a FET leforrasztott lábait nézegettem, hogy biztos? Ez nem ég szénné az első alkalommal? És nem jönnek vissza a gyárba az elszenesedett paneleket kivizsgálásra. Másfelől pedig nem azt mondom, hogy a TDA erősebb a BEAG-nál. A BEAG egy nagyon masszív, rettenetesen túlméretezett robusztus gép, a maga módján valóban elpusztíthatatlan. Nekem is nagyon tetszenek, többször gondolkodtam már használt példány beszerzésén, de a csövesek APX100 méginkább szimpatikusak. Az IC eldurranások tekintetében is egy diszkrét végfok sokkal jobban tűri-kibirja a meddő teljesítmény lenyelését, alacsony impedanciaminimumokat, vagyis az inkorrekt impedanciamenetet. Sok ilyen hangsugárzó van kint, mivel sokan kókányolják a váltókat mindenféle univerzális, más hangszórókhoz méretezett, vagy rossz tankönyvi képletekkel nem valós lezáróimpedanciára számított szűrőkkel, és mivel nem mérnek impedanciamenetet, így azt sem tudják mivel kínozzák meg a végfokaikat. (1 Ohmos lyukak, 60-80 fokos fázistolások) Az ilyesmit a TDA7294 sem tolerálja, tönkremegy tőle. Aztán tönkre tud még menni, ha nem jól rögzítik a hűtőbordára, ami amúgy jól van méretezve, a BEAG-é van hozzá képest túlméretezve. Ha kilazul a felfogatócsavar és nem tudja átadni a hőt, azonnal tönkremegy. Érdemes a gyárinál masszívabb lefogatást csinálni egy keresztlemezzel is megtámogatva, nagyon érzékeny erre.

Idézet:
„A Himnusz általad említett teljesítmény szinttel nagyon nem vagy képben.”

Amit megmértem/kiszámoltam, abban biztos vagyok. Nem szeretek ilyesmivel előhozakodni, és nem szokásom dicső múltat lobogtatnom, de történetesen a digitális jelfeldolgozás volt a főiskolai szakdolgozat témám, azon belül digitális szűrőtervezésről írtam. Ezzel a témával azóta is foglalkozom. A BEAG szabadalom alapján kidolgozott valódi RMS terhelésanalizátor, amit tavaly kezdtem el pl remek diplomamunka lehetne, most biztos ez lenne a szakdolgozatom gyakorlati része is. Szóval valószínűleg tudom, mit beszélek és pont eléggé képben vagyok.
Ellenben lehet hogy félre is értettük itt egymást, ugyanis ha jól veszem ki, Te úgy értetted, hogy 3,5W-al akarok-e kihangosítani nagy tömegre szózatot. Én meg úgy értettem, hogy egy 100W-os végfokról, egy hangszóró lengőjének csak 3,5W-ot kell eldisszipálnia, miközben 200W-os csúcsok is előfordulnak. Ha a Vifa hangszóró operatív terhelhetősége 3,2W, akkor azt úgy lehet értelmezni, hogy ennyit képes eldisszipálni. Ez egyenárammal 3.2W, váltóárammal már kevesebb marad a csévén hő formájában az impedancia, reaktancia, vasveszteség, mechanikai veszteség, akusztikai veszteség, lesugárzott akusztikai energia stb. miatt. Úgy már akár 10-15W is lehet a terhelhetőség, de a cséve továbbra is 3,2W-ot képes eldisszipálni. Zenével meg még nagyobb teljesíményű jel rákapcsolható, akár 120W-os csúcsokkal is (ha 60W a zenei terhelhetősége) és a lengőcsévén eldisszipált teljesítmény még mindig nem haladja meg a 3,2W-ot. A Szózatot kb 80W kivezérlésig elbírja. A hangszórót se egyenáramra akarom kapcsolni, csak az a bizonyos operatív terhelhetőség egyenárammal mérhető meg, ekkor minden bevitt energia hővé alakul, se mozgási, se vasveszteség, se akusztikai része nincs, nem szól bele a képbe a reaktancia stb.

Idézet:
„1200 W! Milyen szabványban? Megint a témánál vagyunk. Ha ez 1200 wattos, akkor 69 volt effektív feszültséget és 17 amperes effektív áramot kell ki bírnia.”

Nem kell kibírnia semmilyen szabványban 1200W disszipációt, sem 69 Volt effektív feszültséget, sem pedig 17 Amper effektív áramot. El kell viszont bírnia 98V-os feszültségcsúcsokat, 24,5A áramcsúcsokat, a szózat kihangosításakor pedig 20,3V effektív feszültséget és 2A effektív áramot, ami 41,1VA látszólagos teljesítmény. De ennél kevesebb lesz a csévén eldisszipált, mert ebből a vas is disszipál, és a mechanikai-akusztikai oldalra is kerül belőle át energia. Persze az 1200W így is lehet csak marketingfogás, valószínűleg kevesebb a tényleges IEC szerint meghatározott.

Kedves flaci76!
Elsőként írnám, hogy nekem is felsőfokú végzettségem van (ez nem dicsekvés), nem érdemes egymást kioktatnunk elektromosságból. Az állításaiddal nem értek egyet. A hangszóró analóg hangjellel működik. A mellékelt oszcilloszkóp képek elsője egy zenei hangrészletet mutat. Ha jól megnézed alul és felül a legnagyobb feszültség csúcsok egy maximális értéket nem lépik túl. A második képen már túl lépték és ezért vannak vízszintes szakaszok alul és felül. Ezt hívják limitálási határnak. Ilyen esetben eltorzul a hang. A jelenség jól hallható! Az erősítőt ellátó tápfeszültség értéke határozza meg ezt a limitálási értéket.
Nagy teljesítményű csúcsok előállításához nagy feszültségű és áramú tápra van szükség. Az 1200 watthoz is ez kell! Még akkor is, ha csak egyszer-egyszer ritkán fordul elő. (Ha ilyen létezne.) De ilyet nem tudunk kimutatni. Gondolj Dr Tarnóczy kutatásaira! Ő írja, hogy nagyon rövid idejű (20 milli sekundumnál rövidebb idejű) hangpulzusok felismerhetetlenek, legtöbbször nem is hallatszanak. Műszerrel ezek kimutathatók!
A másik probléma, hogy a csúcsra járatással az erősítőn átmenő hangjelek csúcsértékei megmérhetők. Ezek az effektív értéknél csak 1,4-1,5 szeresek. Nincs tízszeres, százszoros értékű csúcs. Hogyan magyarázod a fortisszimós zenei csúcsok előállítását. Ismered-e a dinamika kompressziót és expanziót?
Harmadik az, hogy tévedsz. A fizika ismer és tanítja az egyenáram staciónér, majd a változó egyenáram feszültség, áram és teljesítmény adatait. Ugyan ezt adja a váltakozó áramnál is. A váltakozó áram lehet periodikus, például szinuszos, négyszög, trapéz, háromszög, fűrészfog, tüske, ... stb lefolyású. A váltakozó áram lehet úgynevezett aperiódikus váltakozó áram. Ilyen a hangfrekvenciás váltakozó áram, a kábeltelevíziók kábelén haladó sok programot közvetítő váltakozó áramok, a rádió amatőrök adóinak antenna vezetékein antennába haladó különböző modulációjú áramok, ...stb. Ezek mind megfelelő módon mérhetők.
Nem kell a hangfrekvenciát valamilyen bűvös tulajdonsággal felruházni. Az SI mértékegységben ezek mérhetőek, sőt a műszerek erre hitelesítettek. Nem tudtam például PMPO, PEEK-ben ...stb
mérő műszereket vásárolni!
A harmadik képen 15" és 19" hangszórók láthatók egy 8 centi méteressel. Az utolsóra 100 wattot írt a gyártó. A többi vajon hány wattos? Ez megint nyitott kérdés marad. Azt viszont tudom, hogy hány watt effektív teljesítménytől éget le a tekercsük.
A hangszóró tekercségések megelőzése érdekében mégis csak tudnunk kellene a maximális üzemi teljesítményt, és tudnunk kellene mérnünk. A 80 éve ismert dinamikus hangszórók teljesítményét mindvégig mérték, és akik korrekt adatokat adtak, azoké nem ég le!
Tisztelettel F.

Kedves Feri!

Bár korábban már több képet is beszúrtam, ahol pl. hangszerkesztő program osszcilloszkópján láthattuk, hogyan is vannak azok a zenei csúcsok, átlagok, effektív értékek, talán most egy gyári és gyárilag kalibrált 100MS/s tárolós szkóp képe meggyőzőbb lesz. A szoftver képernyőjén látjuk a szkópképet 5s hosszúságban (500ms/div időalappal). A mintavételi frekvencia ilyen hosszú időalapnál csak kb 3kS/s, ezért ez a mérés csak 1,5kHz-ig megy, a szkóp mérési gyorsítómemóriájának véges nagysága hozza ezt a megkötést (egyszerű hangkártyás szkópok ilyen mérésekre sokkal alkalmasabbak, mint egy ilyen valódi szkóp) A lényeg alul a kis táblázatban látható. Kikértem adatként a jel maximumát (pozitív csúcs), minimumát (negatív csúcs) és valódi effektív értékét (true RMS). A zene valamilyen internetes rádió volt, "tucc-tucc" zenével, a mérés egy E-mu hangkártya kimenetén történt. (Lehetett volna a végfok kimenete is, nincs jelentősége) Az abszolút jelcsúcs 3,126V, az effektív érték az T=5s mintán 986,4mV. Ez 3.17-szeres csúcstényező (crest faktor), ami 10,02dB. Mivel a teljesítményt négyzetesen kell nézni, így teljesítményben a 3,17-szeres feszültségviszony négyzetét, 10,04-szeres teljesítményviszonyt kapunk, és hopp, máris elcsíptünk egy tízszeres különbséget teljesítményben! Az általad mondott 1,4-1,5 szinuszjelre vonatkozik, pontos értéke 1,41. Az effektív értéket ugyanis nem úgy számítjuk, hogy egy fizika könyvben találtunk egy 1,41-es számot, amivel mindent be lehet szorozni, ez a szám ugyanis jelalakfüggő. Meghatározása úgy történik, hogy az adott időfüggvényt négyzetre emeljük, képezzük az átlagát, majd a kapott számot négyzetgyököljük. (ld. csatolt kép a Wikipédiáról a diffegyenlettel: négyzetre emeli a függvényt (nem a mérőszámot, hanem időfüggvényt!), az integrál átlagolja, majd jön a négyzetgyök művelet) A szoftver ugyanezt a képletet használja, csak a T periódusidőt (mivel nem periodikus jelről van szó) az ablak méretéhez (10div időegységre) veszi, jelen esetben 5 sec. A csővoltmérő nem tud valódi effektív értéket mérni, pláne nem tud változtatható integrálási idővel (T-vel) operálni. Kizárólag adott frekvencia határok közé eső tiszta (felharmonikus mentes) szinusz jelre mér effektív értéket. A kalibrálás pedig úgy történik, hogy az amúgy nem négyzetes középértéket mérő műszert egyszerűen úgy kalibrálják be egy szinuszjellel, hogy az effektív értékre adjon mérőszámot, de valójában nem az effektív értéket méri, hanem valamilyen csúcsegyenírányítós megoldásban lényegében csúcsjel közeli értéket, vagy csúcs és abszolút átlag között valamit, kapcsolástechnikától függően. Ha nem szinuszjelet mérnek velük, akkor nagyon hamis effektív értéket mutatnak. Így értelemszerűen nem csak négyszög, fűrész stb. jelalakok valódi effektív értékének mérésére nem alkalmasak, de sztochasztikus jeleket (zaj, zene) sem fog pontosan mérni.
Az analóg oszcilloszkópodon össze-vissza triggerelt kis időalapú egymásra rárajzolt, egymással nem folytonos jelalakrészleteket látunk. Ezek kiértékelhetetlenek, de ezt már korábban is írtam...

Idézet:
„A fizika ismer és tanítja az egyenáram staciónér, majd a változó egyenáram feszültség, áram és teljesítmény adatait. Ugyan ezt adja a váltakozó áramnál is.”

A fizika könyvek igen, az SI nem. De rövidre zárom ezt az SI dolgot, másold már be ide légyszíves azt a bekezdést abból a csodás könyvből, ahol mérőműszerek hitelesítéséről, vagy időben változó jelek jellemzőiről van szó. Addig ezt az SI dumát senki nem fogja elfogadni tőled, aki kicsit is tanult fizikát és tanult az SI-ről.

Idézet:
„Nem kell a hangfrekvenciát valamilyen bűvös tulajdonsággal felruházni”

Ha neked a csúcs, effektív (RMS) és csúcstényező (crest faktor) bűvös számok, akkor az régen baj. Ez a három dolog szorosan összefügg, egymást fejezi ki. A jel csúcsértéke, a jel effektív értéke (négyzetes középértéke), és a kettő viszonyát leíró csúcstényező. És bizony mennyi bűvös jellemző van még, ami számít, és amivel pl. egy IEC számol is, de még a hőn magasztalt BEAG is, bár ők egy kicsit másképp értelmeztek néhány dolgot, ami lehet jó is, rossz is, de legalábbis meg lehet érteni, el lehet fogadni mint álláspont. A szinusz jelek effektív értéke viszont ide már messze nem elégséges, ahogy hagyományos szkóppal és klasszikus AC csővoltmérővel se nagyon lehet semmire menni, ha már nem szinuszos jel az alany.

Idézet:
„Ezt hívják limitálási határnak. Ilyen esetben eltorzul a hang. A jelenség jól hallható!”

Vizsgáltad? Én igen. Régebben le is írtam, milyen mértékű túlvezérlés milyen hallható jelenséget okoz, és a grízes torz hangnál már hányszoros a túlvezérlés. Pont az volt a konzekvencia, hogy mennyire nem lehet meghallani, és ahol már hallható, ott már nagy a baj.

Kedves flaci76!
Nézve a "Képernyőkép" képeidet alaposan eltérő véleményünk van. A mai digitális világunkban számos dologra rá erőltetik a digitalizációval történő értelmezést, miközben igen nagy eltéréssel írható le ilyen módon a természetes jelenség. Ez a hangjelenségre is így van. Hiába vagy az ilyen elvek megszállottja, attól még nincs igazad.
Ha a hang által létre hozott (mikrofonnal szolgáltatott) hangfrekvenciás feszültséget a matematikai XY koordináta rendszerben ábrázoljuk az idő függvényében, akkor az X tengely felett és alatt folyamatosan cikázó, ívelten feljebb-lejjebb kanyarodó folyamatos görbét (szakadás mentes) kapunk, mely örvény és hurokmentes. Ezt még a fizikai tanulmányaink alatt meg kellett tanulnunk. Az ilyen feszültség által létre hozható fizikai munka az X tengellyel bezárt terület nagysága. Ezt ahogy írtad, a második képen, határozott integrállal számítható. Az időegység alatt (1 másodperc) végtett munka a teljesítménnyel egyenlő. Erről röviden csak ennyit.
Az említett görbe oszcilloszkópon jól ábrázolható, mint analóg hangjel. A mikrofonok, lemezjátszók, rádiók, magnók ... stb mind ilyen analóg jelet szolgáltatnak, a hangszóróink is ugyanezzel működnek.
Semmi digitalizációra nincs szükség.
Te az első "Képernyőkép"-n mit ábrázolsz? A kék mezőben egy sötétebb és világosabb kék színű ábrát mutatsz, mely szimmetrikus az X tengellyel. Hol hosszabb, hol rövidebb. Ezek függőleges szakaszokból állnak, melyek szimmetrikusak az X tengelyre. Ennek semmi köze nincs az aszimmetrikus vonalszerű analóg hangjelhez viszonyítva. Nem állapítható meg a hang frekvenciája, amplitúdója, a limitálásból (túlvezérlésből, clipelés) bekövetkező torzítás. Nem állapítható meg az analóg hangjel alakja. Mármint,hogy fél szinusz, háromszög, négyszög, trapéz, tüske alakú.
Jó a digitalizáció, hiszen ezeket a torzításokat eltakarja. Aki csak ettől van elszállva, könnyen kritizálja az analóg, precíz vizsgálatot. Az ilyen digitális vizsgálat könnyen ad hamis adatokat, például 1200W-s, 600 W-s, ... teljesítményű hangszórók és erősítők.
A "Fénykép 0266 " képen mutatott 15" és 19" hangszórók teljesítményéről semmit sem írtál. Mármint, hogy szerinted hány wattosak? Milyen szabványban? Ha a TDA7294 szerinted 100 wattos, akkor a BEAG APT100 hány wattos? A szomszédos nyugati országokban egy ilyen teljesítményű erősítőre miért írnak 1000 wattot? Egyes esetekben 1200, más gyártók 15000 wattot? Magyarországon az UNIVOX miért írt csak 100 wattot?
Érdekes, hogy műszereimmel ezeken csak 100 wattot mérek. Ezek szerint az Ő műszereik is olyanok mint az enyémek? A RÁDIÓTECHNIKÁBAN és Évkönyvben közölt Plachtovics György által közölt erősítők is ilyen módon mérhetők!
Ne próbáld azt állítani, hogy mindenki maradi, elavult, csak Te vagy a korszerű okos.
Befejezem. Tisztelettel F.

Nem biztos, hogy az eszmecseret be kell fejezni.
En nagyon sok informaciohoz jutottam, amit mindkettotoknek koszonok.

Kedves Feri!

Nincsenek semmilyen elvek, nem gondolom hogy mindenki maradi és azt sem, hogy én vagyok a "korszerű okos"!
Digitális jelfeldolgozásra fogni a nagy wattokat, kamuadatokat értelmetlen, a digitális műszerek nem pontatlanabbak, mint az analógok, és nem is azon múlik egy műszer pontossága, hogy digitális vagy analóg, hanem hogy milyen. Ellenben a mai technikai színvonalon pontosabb digitális műszereket lehet készíteni olcsóbban, mint analógot, ill. sok olyan dolog is megvalósítható, ami korábban analóg úton nem. A digitális jelfeldolgozásnak ugyanis van egy tulajdonsága az analóggal szemben, mégpedig a számítási képesség. Nem csak mérni tudja a jellemzőt, hanem akár egészen bonyolult számításokat is képes végezni akár valós időben mérés folyamata alatt mintavételezésről-mintavételezésre. Analóg technikával bizonyos matematikai műveletek elvégzése problémás, pl. szorzó áramkör, gyökvonás, míg bizonyos műveletek könnyen megoldhatóak: összegzés, különbség, integrálás, differenciálás. Az effektív érték képletében pedig négyzetre emelés (szorzás) és gyökvonás is látható, így analóg műszerrel igazi (true RMS) effektívet mérő műszerek nem nagyon készültek, ami meg igen, azok is elég gyengén teljesítettek pontosságban és még drágán is lehetett előállítani őket. Tehát ez a feladat analóg úton történő megvalósítása nehézkes. (a BEAG-nak is az volt, amikor TI40-es közvetett fűtésű termisztorral próbálták megoldani a mérést, csak időközben a Kőbányai porcelángyár egykori terméket már igencsak nem beszerezhető) Ugyanez a feladat mintavételes digitális mérési elvet használva könnyű feladat, és pontos is.
Mellesleg had jegyezzük már meg, hogy a diszkrét jelfeldolgozás, diszkrét matematika nem a XX-ik század találmánya, századok óta létezik. Még nem volt számítógép, de már pl. Shanon és Fourier nevéről tételeket neveztek el. Ismert volt a mintavételes jelfeldolgozás minden tulajdonsága. A Shanon féle mintavételezési törvény, az aliasing jelenség, a frekvenciaspektrum periodicitása, léteztek transzformációk, mint pl. konvolúció, korreláció, Fourier transzformáció és ezek folytonos jelekre és diszkrét idejű jelekre egyaránt léteztek. A számítógépek megjelenésével csak el kellett kezdeni alkalmazni a már régóta ismert tudást.

Idézet:
„
Az ilyen feszültség által létre hozható fizikai munka az X tengellyel bezárt terület nagysága. Ezt ahogy írtad, a második képen, határozott integrállal számítható. Az időegység alatt (1 másodperc) végtett munka a teljesítménnyel egyenlő. Erről röviden csak ennyit.”

Ez ebben a formában csak majdnem helyes: A függvény négyzetfüggvényének a területe (integrálja) lesz arányos a munkával és annak a deriváltja a teljesítmény, vagyis lényegében maga a négyzetfüggvény lesz arányos a teljesítménnyel, mivel az integrálás és a deriválás pont egymás fordítottja. Az ilyen időegység alatt meg hasonló dolgokat itt hagyjuk, ez középiskolai tankönyvi szint, nincs kikötve, hogy valaminek 1sec idejűnek kell lennie, 1s ideig kell mérni. A munka deriváltja a teljesítmény és teljesen mindegy, hogy 1ms vagy 100s a vizsgálat ideje.
Visszatérve az effektív érték egyenletére: négyzetre kell emelni a mért u(t) vagy i(t) függvényt, ezt integrálni adott T időre, és abból gyököt vonni. Milyen analóg kapcsolástechnikával oldanád meg a feladatot?
Digitálisan könnyű. Választunk egy kellően nagy mintavételi frekvenciát. Feltétlen feleljen meg a mintavételezési törvénynek, de mivel mérésre fogjuk használni célszerű a felső határfrekevencia tízszeresét választani, pl. Hangfrekvenciás méréskor 200kHz-et. Természetesen kisebb mintavételi frekvenciával is működik, de akkor a magas frekvenciákon romlik a pontosság, de csak ott! Kell választani egy mintavételezi bitmélységet. 8 bit erre a feladatra alkalmas, de lehetne jobb is. 10-12 bites ADC-vel már szép, jó felbontású mérés végezhető. Beállítok egy MCU-t, hogy az ADC-jén mintavételezze a mérendő jelet. Minden mintát megszorzok önmagával, ezzel előállítottam a mintavételes négyzetfüggvényt. Ezeket a mért értékeket elkezdem összeadni, és amikor összejött a T időnyi mintaszám, akkor elosztom a minták számával, ezzel megkaptam a határozott integrál skalár (tehát nem függvény, hanem egyetlen szám) értékét. Ez a szám arányos a munkával, de ha az effektív értéket akarom tudni, akkor még elvégzem a gyökvonást. Ha ismert az ADC kalibrálás, pl. a 0dBFS szint mondjuk 2.5Vcsúcs, akkor át tudom váltani a kapott számot feszültséggé. Egy saját egyszerű és egy méreg drága profi műszer is pont ilyen egyszerűen számolná ki. Szükség esetén végzek vizsgálatot, mind matematikailag, mint analóg jellel, hogy mennyire pontos, milyen értékhatárok között pontos, két kvantálási szint között mennyit csal stb. Ha kell, finomítok, pontosítom. Nagyobb felbontásra váltok, magasabb mintavételi frekvenciára váltok, stb. Jó MCU kell hozzá, jó ADC konverterrel, ezért kísérletezek én is többféle eszközzel. Na de most nézzük meg ugyaezt analógban! Első lépés a jel négyzetfüggvényének előállítása szorzóáramkörrel. Veszünk pl. egy AD633-as analóg szorzót durván 4-5000Ft-ért. (sztereóban kettő kell majd belőle!) A katalógusa szerint +/-3% a pontossága és a kimenetén 0.1-10V a dinamikatartománya, ami két dekád. Igen, de a négyzetelés miatt így egy dekád 1:10 bemeneti feszültség mellett használható, vagyis a jel szempontjából csak egy dekádon belül használható. Sávszélessége 1MHz, ami mondjuk jó, ebben az egy jellemzőben talán előnyt mutat a digitális változattal szemben, bár ez se biztos, ha arra gondolok, hogy egyes dsPIC33/PIC24 MCU-k 4MHz FS-el is tudnak mintavételezni. Pontosság? Már a 8 bittel is 256 analóg szint van, és 100 kell az 1% eléréséhez. Dinamikatartomány szintén bőven 1:100 felett, elvben 1:256, de nagyobb mintavételnél már nem a bitek száma, hanem az ADC analóg kialakításán múlik majd a pontosság, de mondjuk a 0.1% teljesen reálisan elérhető. Itt már a saját analóg körítés, és a kalibráció pontosságán múlik majd minden, ami egy analóg műszernél sincs másképp.

Idézet:
„Te az első "Képernyőkép"-n mit ábrázolsz?”

Azt hiszem világos volt a leírás: 5 sec hosszan audió jelet. Szerinted egy 0,5s/div felbontású időalap mellett mennyi esély lesz mondjuk 1kHz-es hullámocskákat látni? 14996 mintát rögzített a szkóp 334us mintavételi periódusidővel. Ahhoz, hogy látni lehessen hullámokat 8db full HD felbontású monitort kellene egymás mellé tenni. Persze az hogy nem látjuk, az még nem jelenti azt, hogy nem is létezik a memóriában. Ellenben egy analóg szkópon ilyen időalappal (5s alatt mászik végig a fény) mit lehetne látni? (azon túl, hogy kb a radarernyők nagyon hosszú utánvilágítású foszfora kellene a szkópcsőbe)? Pedig audió jelet nem 100us/div időalappal kell nézni, mert ilyen kis időben nem sok történés van a zenében, valamint ilyen kis időegységet egy cséve nem érez meg. A csévék termikus időállandója kb 30s, és egyben hivatkozok itt BEAG mérésekre. 100us-okban történt dolgokat meg sem érez. Több 10 sec időben kell vizsgálni a jelek teljesítményét. És itt csak halkan de újra megjegyezném, hogy olyan szoftvert írtam mind wav audio fájlok analizálására, mind MCU-ba, ami egy 10s termikus időállandójú fűtőszál hőmérsékletfüggvényét leutánozza, ezzel nagyon közel áll a hangszórók lengőjében keletkező hőmérséklet függvényhez is. Bár közelebb kerülne, ha 10 helyett 25-30s-ra állítanám be az időállandót, de tapasztalatom szerint a 10s már elsimítja a zenei ritmikus lüktetést, de egyben gyorsabban is változik az érték, mint ahogy elkezd megfutni a hőmérséklet a lengőn, tehát képes korábban jelezni, vagy akár beavatkozni.

Idézet:
„A "Fénykép 0266 " képen mutatott 15" és 19" hangszórók teljesítményéről semmit sem írtál.”

Ahogy Te se töröd magad az SI idézetekkel, amivel alátámaszthatnád az állításaid az SI-ben történő kalibrálás meg az SI szerinti hangszóró terhelhetőség mérésének kapcsán. Ellenben az, hogy beteszel ilyen-olyan hangszórókat, hogy az hogy lehet 1600W-os, teljesen lényegtelen. Nem ismerem a hangszórót, azt se tudom milyen gyártmány. És lényegtelen, hogy melyik cég marketingese milyen meseszámot talál ki. De pl. valóságos számok voltak a Vifa adatlapján, amit meg is magyaráztam, továbbá nem valóságos a 100mm-es lengő 15 Wattja.

A vitátok nagyon emlékeztet a 70-80-s évek vérre menö vitájára az angol meg a német iskola mérési eljárásaira. A németek a csucsmérésre esküdtek ( végigültem néhány nemzetközi kongresszust), mig a zenészeinek Londonba vagy az USA-ba vitték a mesterszalagokat, hogy a felvételek a lemezen is hangosan meg jol szoljanak. Ezt akkoriban a német földön, de a környezö államokban sem lehetett megtenni, mert egyszerüen mindenféle szabványokra hivatkozva a felvételt nem is vették át (rosszul volt szerintük modulálva). Egyszer hazajövet Angliábol elmentem a lemezgyár mérnökéhez egy üveg whiskeyvel, hogy probáljuk meg az akkori legujabb digitális felvételt az angol "szokások" szerint lemezre vinni.
Az elsö dolog amit tett, egy zoknit huzott a kivezérlésméröre, és fülre állitotta be a lemezvágot.
A harmadik vágás annyira jol sikerült, hogy a kiado nemzetközi dijat nyert, és több HiFi ujság etalonnak használta ama lemezt. Ebböl csak annyi a tanulság, hogy valakinek igen jo fülének kell lenni és érzék kell a dologhoz, akkor kapsz egy nagyon jo hangzásu felvételt ( teljesen mindegy hogy fekete lemezen vagy CD-n stb), ugyanez érvényes a hangszorokra is. Ha ismered a hangszorod tulajdonságait, akkor jobb hangot tudsz belölük kicsavarni, mint amikor biztonságra ( müszerekre) hagyatkozol.
Amikor késöbb a friss lemezt utánnamérecsgéltük, kiderült, hogy nem is volt nagyon tulmodulálva ( még 3dB-l sem) mégis sokkal hangosabb és tisztább volt a lemez, mint a korábbi tucatfelvételek ugyanazon a technologiai láncon.

Mondjuk a lemezvágáshoz nem értek, ez a túlmodulálás se nagyon tudom, hogy mi akar lenni. Annyit biztos, hogy a 70-80-as években nem volt olyan tömör, komprimált a zene, mint manapság, simán hoznak 13-15dB körüli crest-faktort. Ha ennél is nagyobb, akkor esetleg kicsit halkabbnak tűnhetnek ugyanazon a kivezérlési szinten. Ld pl. hogy ma rádióstudiókban mindent komprimálnak, minden 9-10dB körüli CF-en szól, hogy zajos környezetben, autóban, vacak rádión is hallani lehessen. Vagy hogy a Himnusz sem teljes dinamikájában szól egy iskolai évnyitón, hanem egy komprimált változata. A lemezvágásról talán annyit sejtek, hogy ha túl nagy csúcsok vannak, akkor belevághat a szomszédos barázdába, ezt jól ki kell számolni, optimalizálni.

Ferivel viszont arról vitázunk, hogy a hangszórók terhelhetőségét hogyan kellene értelmezni. (Függetlenül attól, hogy végfokok kimenőteljesítménye is belekeveredett) Én az ő nézetét is értem, csak nem tartom helyesnek. Ő ugyanis gyakorlatilag kiméri a lengőcséve maximális disszipációját. Ez a disszipáció a villamos jel átlagteljesítményétől függ, ráadásul a nagy hőtehetetlenségű cséve igen lomha hőmérséklet-változásokra képes csak, ezért elég hossú idővel lehet átlagolni, még a zene ritmusát is elég jól beátlagolja, kisimítja, hasonlóan mint egy tápegység puffere a brummot, hogy csak egy kis lüktetés marad fenn. Lényegében ő a saját módszerével kap egy túlzóan alacsony értéket, amivel valóban leégethetetlen a hangszóró, kaphatja szinuszban, négyszögben, vagy akár egyenáramban (más kérdés, hogy mechanikailag is bírja-e, de termikusan elbírja), és így lesz a 100mm-es lengőjű hangszóró csak 15 wattos. Én meg azt mondom, hogy ha az átlagteljesítmény szab határt a termikus terhelésnek, akkor azt pontosan, korrekten kell mérni, vagy kiszámolni. Egy zenében pedig az átlagteljesítmény igen kicsi a csúcsértékhez képest. Ehhez jön, hogy az erősítő kivezérlési tartománnyal rendelkezik, van egy klippelési határ, amibel a jel csúcsértéke bele kell, hogy még férjen. És ebből rögtön adódik, hogy ilyen-olyan jelalakkal, mélrőjellel, vagy ilyen-olyan konkrét zenével mekkora átlagteljesítmények adódnak. Fel lehet még hozni pár tényezőt, ami befolyásolja a cséve melegedését, és kijön, hogy egy konkrét zenei anyaggal 100W helyett csak 3.5W-ot kell eldisszipálnia a tekercsnek, ha azon a 100W-os erősítőn klippelésig tekerjünk a hangerőt. Nem célszerű elmenni ezek mellett a dolgok mellett szerintem, ilyen alapon a mellettem lévő 16 centis hangszórók se tudnak többet 3W-nál, és egészen biztos, hogy a Denon PMA500 erősítő 3W-nál többet küld rá a 2x41V-os tápjáról, ha egy kicsit felcsavarom neki.
Valóban sokat lehet vitatkozni, hogy pontosan mi legyen az a módszer, vizsgálójel, amivel mérni lehetne a hangszórók terhelhetőségét, de én úgy gondolom, hogy az IEC nagyon megfontolt, jó és kellően szigorú mérési módszert adott meg, az persze más kérdés, hogy sok gyártmányon olyan számok szerepelnek, amiknek nem sok közük van az IEC-hez. Lehetne persze az IEC-től szigorúbb szabvány is, de én azt mondom, hogy ha valaki ennyire biztosra akar menni, akkor méretezze túl a rendszert az igényeken. Pl. ha csak a -3dB szintig vezérli ki a 0dB helyett, azzal csak fele teljesítményt küld ki. Ha -6dB-ig, akkor csak negyedig van kihajtva a rendszer, mind a végfok, mind a hangsugárzók. A hangosítók többsége így szokta csinálni, inkább 2-3-4szer nagyobb teljesítményű/terhelhetőségű felszerelést használ, de azt csak fele/harmad/negyed kivezérlésen.

A stúdiósoknak amúgy valóban nagyon jó fülük van, rengeteget foglalkoznak zenével, meghallják, amikor valami nem úgy szól ahogy kellene. A kis crest-faktorú zene pedig nem szól szépen, túl tömör, túl fárasztó, nincs dinamikája, minden egyforma hangosra van húzva benne, nincsenek benne ritkább és dúsabb részek (vagyis inkább csak dús, de az folyamatosan fennáll), nincs benne "levegő" ahogy ezt mondják a szubjektív tesztelők. Talán ennek is köszönhető, hogy akár műszerek nélkül is tudnak stúdiókban jó zenéket keverni, és egyiknek se lesz 10dB a crestfaktora, ha tényleg jól szól, legrosszabb esetben is 13dB körüli, én jó zenéknél ennél rosszabbat egyszerűen nem tudok mérni, nem akadt még olyan zenei anyag a kezembe. A 13dB pedig azt jelenti, hogy 20-szor kisebb az átlagteljesítmény a jelben, mint a csúcs.

1kHz szinusz vs. zene 500us/div-ben, vajon elég analógos?
Azért érdemes megjegyezni, hogy 5ms széles időablakban se sok látszik a zenéből, a 200Hz alatti hangok már nem rajzolódnak ki, a zenei ütem meg pláne nem, tehát ebben az ablakban a mért csúcstól-csúcsig és true RMS mérés se helytálló. Továbbá nyilván az is összeesküvés-elmélet, hogy a zene görbéje pont olyan, mint amikor audio editorral nyitok meg egy zenei hangfájlt, majd ránagyítok egy részére...

Szerk: elnézést a többiektől, ha ez már tényleg nagyon off!

Sok mindentöl függ az átlagteljesitmény, de föleg a zenétöl. Egy konzervfelvétel ( studio stb) már kezelve van ilyen szempontbol, mig egy élö zene kezeletlen, illetve oda ma már komoly kompresszorokat stb iktatnak, hogy kezeljék a kezeletlent. A zene végül is a zenészektöl, és a hangmérnök pillanatnyi hangulatátol stb függ, igy a hangszorok terhelése is változhat koncertröl koncertre. (És teszi is - sajnos).
Egészen más lesz egy klasszikus zenénél, megint más egy rock bandánál 3 gitárral és megint más lesz, ha több sequencer szerepel az élö zenében.
A lemezvágo meg a hangszoro analogia csak annyiban stimmel, hogy mindegyiknek kemény határai vannak (meddig lehet modulálni) a hangszoro ráadásul élö zenére is használatos, ahol nem lehet elörelátni a hangeröt. Ebböl számomra az is következik, hogy egy felvett anyagot sokkal jobban ki lehet hangositani mint az élö zenét, ahol az ember érzésre és csak a tapasztalatra támaszkodhat ( meg persze a technikára amit jol ismer és tudja hova mehet el).
Emlékszem az elsö digitális rögzitö berendezésekre, ott 16 dB volt a tartalék, azaz 16 dB-lel lehetett a referencia szintet tullépni. A 17. dB már nagyon hallhato volt. Sok studioban a -16 dB-t szentnek tartották ( mert ott volt a 0 dB) és a szalagokrol ismert rendszerrel, alig merték egy-két dB-l tullépni pedig a berendezés még 16 dB extra jelet is kibirt. Nagyon nehéz volt rávenni a hangmérnököket, hogy ne féljenek az extra dinamikátol.

Egyetértek azzal amit mondasz, sajnos az élő zenében kiszámíthatatlan dolgok is történhetnek, talán a legveszélyesebb hangkeltő a mikrofon: gerjedhet, beleüvölthetnek, beleköpnek, pont ezek azok a dolgok, amiket stúdiómunkával le lehet és kell szedni/szűrni. Más a stúdiómikrofon és más a koncerten használatos énekmikrofon. Más a helyszín, hangulat, talán még az zenész véralkohol szintje is. Viszont miután jópár zeneszámot leanalizáltam (igaz ezek már stúdiót járt felvételek) meglepődtem, hogy pl. rock, metál zenék üvöltő énekkel nagyobb crest-faktort, ill. kisebb átlagteljesítményt produkálnak, mint a különféle tucc-tucc zenék (hause, trance) ugyanakkor a Bass I love you basstest anyag, ami vastagon tele van alacsonyfrekis szinuszokkal, kevésbé terhel ki, mint egy trance szám. Az ember azt gondolná, hogy a torzítós gitár mindent meg tud ölni. És a torzító valóban mindent meg tud ölni, Péterffi Bori énekhangjára meg majd minden hangszerre egyszerre ráhúzva a Hajolj bele a hajamba nóta vége elég durva terhelés szempontjából.

Ezeket a szoftveres analizációkat wav fájlokból készítettem, régen már talán be is dobtam párat Ferivel folytatott vitánkba. Piros a csúcsérték, mely 10mp-ig van kitartva (csúcstartás), utána esni kezd. Narancs a 250ms időegységben mért csúcsérték, v.kék a 250ms időegységben mért átlagteljesítmény, s.kék a hangszóró termikus viselkedését (felfűtés/lehűlés dinamikája 10s időállandóval - ennél a hangszóró jobban simít) szimuláló görbe. Egy 10s termikus időállandójú teljesítményellenálláson pontosan ilyen karakterisztikával jönne létre melegedés. A P(W) tengely százalékosan is értelmeztő, vagy úgy is, hogy egy 100W szinuszos teljesítményű végfok kimenén létrejövő állapot klipphatárig vezérelve. Sajnos Feri ezeket a grafikonokat se fogadta el érvelésként.

A vita az nem erről szólt. Arról szólt, hogy adott egy hangszóró aminek van mondjuk 8-12W szinuszos terhelhetősége (ennyit bír szinuszjellel hajtva anélkül hogy tönkremenne), meg van mondjuk 150W zenei terhelhetősége (ennyit bír egy átlagos zenei jellel (tuc tuc vagy akármi) anélkül hogy tönkremenne). Feri kolléga nem igazán érti ezt (a két teljesítmény viszonyát), és meg van rajta lepődve, hogy ez a hangszóró 15-20W szinuszjellel hajtva tönkremegy. Ebből levonja azt a téves következtetést, hogy akkor az a hangszóró zenei jellel sem hajtható 15W-nál többel.
Csak hát, lehet hogy azt a hangszórót már hónapokon, éveken keresztül hajtották 100-150W-tal mire tönkrement, addig meg bírta. És ez sem ütött szöget a fejében hogy akkor addig hogyan bírta... Aztán utána a következő hozzászólásában meg olyanokat ír, hogy 20 vagy mit tudom én hány W teljesítményt mért egy több száz W-os erősítőn.
Ilyen butaságokat nem ír le olyan aki egy kicsit is ért ehhez. Mert hát az adott erősítő teljesítménye nagyon jól mérhető, úgy szinuszos mint zenei jellel. A hangszóróé már nem, és a gyártók reklámadataira sem nagyon lehet hagyatkozni, de a gyártója vagy az ára alapján hellyel közzel meg lehet állapítani azt, hogy nagyságrendileg mekkora zenei jellel terhelhető.
Nekem van egy autóerősítőm, ez hídkapcsolásban 180-200W körüli teljesítményt tud 4 ohmra (bárki eljöhet megmérni aki nem hiszi). Meg van hozzá egy sub ládám egy 30cm-es hangszóróval, ami ezt már sokadik éve bírja, úgy is, hogy néha már a torzítás határáig van vezérelve az erősítő, szóval éppen a klippelés alatt szól valamennyivel.
Ebből ugye (Ferit leszámítva) bárki laikus is ki tudja következtetni, hogy akkor a 200W zenei jel átlagteljesítménye jóval kevesebb kell hogy legyen mint az azonos amplitúdójú szinuszjelé, mert ellenkező esetben 2 perc alatt szénné égett volna már a hangszóróm.

Megkérdezhetem (ha nem titok) hogy ezeket a hangfájl analíziseket mivel csinálod? Próbáltam régebben szimulátorban, amelyik megette a fájlt az lefagyott tőle, a másikba meg be sem tudtam importálni egyáltalán semmilyen hangot. Jól jönne néha egy olyan szoftver amiben csak megnyitok egy wav vagy egy mp3 fájlt, és meg tudom nézni benne a csúcsokat, meg adott időintervallumban tud belőle átlagot számolni, ha csak feszültségben már az is jó.

Saját program, gyorsan lefordítottam win32-re, mert nekem csak linuxos fordítás volt. Csatolom a forrásával együtt, ha módosítani akarod, a Dev C++-al újra tudod fordítani az exe-t. Használni úgy tudod, hogy ráhúzod az ikonjára a wav fájlokat. Csak wav-ot eszik, és csak 48000 vagy 44100kHz/16bit formátumban és monó legyen, különben nem számol jól. Ki lehetne egészíteni hogy mindenféle más formátumban is működjön, és érdemes lenne ablakos programot írni neki, majd ha lesz időm lehet átírom visual studióba. Az eredmény egy svg file lesz, pl. böngészőbe meg lehet nyitni, de egyik-másik képmegjelenítő progi is olvassa talán. Több wav-ot is ráhúzhatsz egyszerre, akkor mindet megcsinálja, és legenerálja az svg-ket.

Megj: az exe-t nem engedi csatolni, úgyhogy neked kell befordítanod... Megnyitod a DevC++-al és Futtatás/Fordítás menü

Nem is szálltam be nagyon a hangszoro vitába, mert az éppenolyen elbeszélés volt, mint hajdanán a jelszint mérés. Mindegyik jo csak az ember másképpen értekeli mint a gép.
Nekem otthon 700 W-s hangrendszerem van a szobában, ami nagyon szépen szol, mégsem lehet vele olyan hangot kialakitani, mint amit valamikor a koncerteken összehoztunk vagy sok diszkoban bömböl.
Azaz nem csak a teljesitmény mérvado, hanem sok más faktor, és nem véletlenül az egyik csapat az egyik hangrendszerre meg hangszorora esküszik, a másik meg a másikra.

Az egész mérésekhez még annyit, hogy a legujabb technologia már nemcsak a csucsot meg az RMS-t méri hanem az un heat faktort is, ami az adott zenében kimutatja melyik sávban van a legtöbb modulácio (energia) igy egy ilyen analizis sokat segit a megfelelö hangszorok kiválasztásához.
Én is mérecsgéltem egy jo éve és bizony egész meglepö spektrumot mutatott ki a berendezés. Félö, hogy fülünk is ehhez alakul (pl egy néhányorás koncert vagy diszko alatt) és egész másképp hallja az adott zenét.

Köszi szépen. Ehhez nem értek, de letöltöm, és ha a program hajlandó lesz fordítani akkor meg tudom csinálni. Igazából a fórumtól függ, de elvileg bármilyen fájlt tudsz csatolni csak át kell írni a kiterjesztését valami olyanra amit ismer vagy amit enged csatolni. Ha nem néz bele hanem csak a kiterjesztést figyeli akkor simán engedi csatolni, ha belenéz akkor nem, akkor a csatolás közben hibát ír ki.
A fájlnév és a kiterjesztés megváltoztatásával szoktam fokozottan figyelt fájlokat küldeni, vagy így szoktam a HDD-n mások elől elrejteni.

Ez a Heat-factor jól hangzik, valószínűleg pont arról szól, amit én is felhoztam az ábrákkal. Próbáltam keresni, de nem nagyon jön találat sajnos, pedig utána olvasnák hogy működik. Biztos vagyok benne, hogy nyitott kapukat döngetek, megkönnyítené a dolgom, ha találnák valamit.

Olyan képet kapsz mint a termokamerábol, gyakorlatilag a mérés alatt kumulálodik az energia az egyes frekvenciákon és elszinezödik a spektrum, minél több az energia annál inkább vörös a görbe. Sajnos nem mentettem el a mérést igy nem tudok képet berakni.

Kedves flaci76!
Írtam, hogy befejezem, de mégis hozzászólok.
A digitális műszereket olcsóbb gyártani, és nagyobb profittal el lehet adni. Ezért terjedtek el. A szoftveres változatúakat még fel is kell tölteni adott programmal. Például a P=UxI képletet át lehet írni P= 10xUxI-re, amit a mérő személy észre se vesz. Ilyen módon készen van a nagy teljesítmény érték.
Az analóg műszerekkel is nagyon pontos méréseket lehet végezni. Ott nincs lehetőség ilyen csalásos manipulációra.
A teljesítmény mérés négyzetre emelés és gyökvonás nélkül a feszültség és áram értékek egyszerű szorzatával mérhető! Igaz, hogy két műszer kell hozzá. Nem elég csak a feszültség mérése és névleges terhelő impedancia. Több olyan erősítővel találkoztam, melybe terhelés védelmi áramkörök vannak. Ezek egy alacsonyabb impedanciás terhelés esetén a fellépő nagyobb áramerősséget leszabályozzák. A tervezők és gyártók ezzel védik a végfokozatot.
Konkrét példa: Egyik ilyen erősítőt 8 ohmos hangszóróval üzemeltettük. Közben 35-37 volt feszültséget mértünk a hangszóró sarkain. A meglepetés akkor ért, mikor ezen csak 2,2 amperes áram folyt. Ha a feszültséget nézed az impedanciával, akkor itt sokkal nagyobb áramnak és ebből adódó teljesítménynek kellett volna lenni. Ehhez mit szól a Te IEC 268-5 szabványod?
Ausztriában Bécs mellett a Martin cégnek egy nagy raktár lerakata van, ahol bérelhető minden féle hang és fénytechnikai berendezés. (Mi már béreltünk.) Ott kiválaszthatod a számodra színpatikus hangdobozokat és adnak hozzá erősítőket. Ezek igen nagy teljesítményűek. ha a hangszóró kisebb teljesítményű, akkor az erősítőt számítógépes programozással le szabályozzák a hangdoboz teljesítményére. Így lehetetlenség a hangszóró leégetése! Az erősítő belső teljesítmény korlátozó áramkörei csökkentett teljesítményt nyújtanak. Ezek után kimegy a kis diszkós vagy zenész több ezer wattal hangosítani, miközben ennek a tizedét használja.
Íme a korszerű erősítő.
Kedves Kollégám! A korábbi hozzászólásaimban felvetett kérdésekre nem kaptam válaszokat. Várom.
Tisztelettel F.