Mi értelme?
Már leírták, és én sem találok jobb választ rá legalább két évtizede kasznis szakmában, mint hogy jó nagy szerszám gyűjteményed legyen (vagy gyártogass magadnak). Avagy: "Vidd el szerelőhöz, házilag ne barkácsolj." Mondogattuk mi szakmai berkekben, mikor egyre gyakrabban találkoztunk a Torx és sűrű Torx csavarfejekkel. Na mondjuk azt abszolút nem bánom, hogy a sima csavarhúzós fejűt kezdik hanyagolni , vagy beleraknak még legalább egy kereszthornyot.

Bocs!
Új vagyok ebben a topic-ban, kicsit visszaolvastam mik "folynak" itt.

Ha van igény, kedv, anyag, ügyesség, és hozzáértés, akkor hajrá. Sokkal-sokkal hasznosabb időtöltés mint a telefont nyomkodni. (Ha mutatsz terveket, szívesen elmondom mit gondolok róla. Mikor majd papírra kerül a dolog, fogod látni mennyire összetett a feladat, milyen sok megoldandó kérdés merül fel.)
Nem tudom gondoltál-e rá, ezért külön felhívom rá a figyelmed. A szalagfűrész "kerekei", legyenek azok akár vasból akár alumíniumból, megkövetelik a dinamikus kiegyensúlyozottságot. Mivel ilyet nagyon bajos gyártani, ezért ezt venni szokás, és ha már veszel akkor olyat kell ami ki van egyensúlyozva.

Off kérdés. Bútorlapba facsavarnak mekkora átmérőjű fúróval kell előfúrni, vagyis a csavar méretei alapján hogyan lehet kiszámolni a furat átmérőjét? Ikeas, egyéb összerakható bútorok előre ki vannak fúrkodva a csavaroknak. Nem feszíti szét a csavar az anyagot és könnyen behajtható.

Nem tudom mi a helyes, de én magméretre, vagy annak 80%-ára fúrnám elő.
A magméretet megmérném tolómérővel.

Spéci fúrók vannak hozzá, amik a hegyük felé keskenyednek. Illetve van rajtuk süllyestő feltét is.
Amúgy a csavarmag átmérőlye plusz pár tized megfelel.

Én a jelzett átmérőt szoktam lemérni. Attól 0.2 - 0.3 mm-rel (mikor hogy jön ki) kisebb átmérőjű fúrószárat szoktam használni. Ha keményebb fáról van szó, tehát nem bútorlap vagy fenyő, lehet kisebb furat is csak ahhoz már kell hogy legyen karizma is.

Külső átmérő 2/3-ával szoktam facsavarnak előfúrni.

Táblázat
A legerősebb, legjobban terhelhető kötéshez jó közelítés a magátmérővel egyező előfurat, de ezt - amennyiben segédeszköz nélkül fúrsz, csavarozol - érdemes megnövelni. Ha ferdén kezdted a becsavarást, nem a teljes menethossz vesz részt a rögzítésben, melegedik, gyengül a csavar. Ezt korrigálja a nagyobb furat, így viszont csőkken a menet hatékony felülete.
Érdemes az előfuratot egy kis darabon bővíteni a külső átmérőre, így a csavar automatikusan pozícionál.

Ez a táblázat nem facsavarhoz van, ahhoz kérdezte freddyke.

Jogos. De más célra elég jó táblázat.

Nagyon köszönöm a hasznos válaszokat. Korábban Bakman megoldását használtam és most is ez lett a nyerő (1.5mm-es fúróval kellett előfúrni). Nem tudtam a csavarnál pontosan lemérni a magméretet a menet miatt. Odateszem a fúrószárakat és szemre nézem össze. Ez a módszer nem tökéletes, a csavar enyhén kifeszítette az anyagot (nem a 1.5mm-es fúróval előfúrtnál, nagyobb csavarnál). Elektroncsonek lehet igaza, hogy spéci, kúpos fúrókat használnak. Vagy csak én nem mertem elég nagy átmérőjű fúróval fúrni.
Érdekes, hogy a magátméret plusz mínusz pár tizedet javasoltok egymással ellentében. Ugyanígy a külső átmérőből számolt furatméret is 66.6%, 80%, ami szintén plusz mínus pár tizedet jelent kis átmérőjű csavaroknál.
Nem használok csavarozógépet, nincs is. Az említett táblázatot én is megtaláltam, de sajnos facsavarra nem találtam táblázatot.

Valamint a kenésről se feledkezz meg, csodákra képes! Asztalos nagybátyám mindig megkente (száraz) szappannal a facsavart behajtás előtt. Mondjuk akkor még a bútorlap fából (nem forgácsból, fűrészporból) volt!

Szappan helyett használható a gyertyaviasz és - végszükség esetén - a gépzsír is. De faanyag csavarozásnál mindig kenem a csavart behajtás előtt.

A faipari csavar kenése az egyáltalán nem egy elvárt dolog. Régen is csak azért csinálták, mert nem voltak erős behajtó gépeik, és így sokkal könnyebb volt betekerni. A kenésnek a rögzítő erőhöz nincsen köze.
És ha már a régen szóba került a "régen", sokáig elítélően gondoltam azokra a szakemberekre, akik szó szerint beverték a facsavart a fába 1-2 jó nagy ütéssel. Ez még a régi fajta réselt és süllyesztett fejű csavarok világa volt. Aztán láttam egy videót -most is kerestem de nem találom-, ahol éppen ezt tesztelték. Egy lemezdarabot 2 csavarral felcsavaroztak egy fenyő gerendára, illetve egy ugyanilyen lemezt ugyanolyan csavarral "odaszögeztek". kb. 50 %-al nagyobb erővel tudták az utóbbit letépni, mint a szabályosan becsavart változatot. Tudom, egy You-Tube videón lehet látni huncut dolgokat, azok hitelessége is vitatható, de elég meggyőző volt a tesztelés.

Én inkább ha nem kell utána szétszedni akkor az előfúrás után egy csepp faragasztót szoktam cseppenteni a furatba és úgy becsavarni a csavart sokkal többet tart főleg mivel a bútorlap ugye több rétegű és a közbülső réteg azért az eléggé puhácska, de még rétegeltben is sokkal erősebb lesz a kötés. Ja és régen a falusi asztalosok ecetbe mártották a szeget akkor hamar berozsdásodott és jobban tartott

Ha nincs előfúrás, akkor jól jöhet a kenés. Előfúrt csavaroknál szeretem érezni a nyomatékot behajtás közben és a csavar megszorulásakor is. Fémeknél sok esetben tilos a kenőanyag, mert megváltozik a nyomaték és könnyebben lazul a kötés. Fával nem áll fenn ugyenz a probléma? Az apró csavar, amely miatt a kérdésem felmerült, túl könnyen ment be. Puha az anyag belül, gondolom a szemcseméret miatt sem ideális egy bizonyos méret alatti csavar. Kimondottan hasznos volt előfúrni. Egy csavarnál kicsit rövidebb lett a furat, nem jólesően pattant (mintha megrepedt volna) az anyag.

Ahol fontos a stabil és megbízható kötés, ott vannak megfelelő megoldások a csavarok és anyák biztosítására (önzáró anya, kontraanya, csapszeg, rugós alátét...). A zsírozás egy fémcsavar esetén akkor hasznos, ha ki van téve az időlyjárás viszontagságainak, ugyanis nem rozsdásodik össze olyan könnyen. Énnekem nemrég kellett megbontanom egy pár csavart, amit lassan 50 éve tekertek be egy antennatoronyban. Anno gépzsírral megkenték az összes csavart és annak ellenére, hogymajd 50 évet töltött szabad ég alatt, probléma nélkül lehetett kitekerni őket (de a festék sok helyen már lerohadt). Sőt, maguktól nem forogtak ki, pedig szép nagy dinamikus terhelést jelentett a rajta lévő óriási antenna kb. 30-35m magasan (szélterhelés).
Vizes környezetben nem hátrány a zsírozás.

Való igaz. Ahogy acélcsavar és alu konzolok kapcsolatánál is. Én sosem sajnálom a zsírt, nem úgy az autógyártók. Nem is értem.
"Nagy" találmánynak tartom amúgy ezen megoldásukat. Futómű bölcső csavarok is úgy összegyógyulnak hogy még melegítéssel is tekered ki a menetet az aluból. Öröm nézni. -Meg kitalálni, utána mit kezdj vele.

Zsírja válogatja. Gépkarbantartásban dolgozom. Egyre inkább a korrózió védelemre kitalált spray-ket használjuk, mert a gépzsír idővel szétbomlik összetevőire és korróziót indít el acélnál. A bronz tartalmú paszták a kedvenceim olyan helyeken, ahol nagy terhelésű acél-acél kapcsolat van. A bronz gátolja az acél összehegedését. Nyilván ez az anyag alumíniumra már nem használható. Szóval érdemes átgondolni mit mivel kenünk.
A csavarkötésnek pont az a lényege hogy önzáró a kötés. Az önzárást a súrlódási tényező biztosítja !

Hasznos dolgokat írtál. De ahol könnyen oldható kötésre van szükség, nem lehet roncsolással oldható kötést alkalmazni. Autónál bizonyos helyeken (úgy tudom elég sok helyen) tiltott a zsírzás, például fék csavarjainál (nyereg, tárcsa, stb), kerékanyáknál. Alumínium-acél kapcsolat például a gyújtógyertya, amelyet nem célszerű zsírozni. Nyomatékkulcssal meghúzva túlszaladhat a zsírzás nélküli állapotra értett nyomatékon és kiszakadhat a menet a hengerfejből. Egy acél kerékpár váz és alumínium nyeregcső nagyon össze tud gyógyulni. A nyeregcső (ha nem recés, hanem fényes) a zsírtól könnyen becsúszik. A bilincset lehetőleg csak éppen annyira kell meghúzni, amennyire muszáj, de maximum az előírt nyomatékra (tapasztalat mondja, hogy gyakran kevés). Ide egyélrtekműen nem jó a zsír. Sokaknak nyikorog zsírral. Ezekre a helyekre jöhet jól a beragadás gátló paszta vagy talán szerelőpasztának is hívják (úgy tudom rézpasztát használnak erre a leggyakrabban). Ha az a cél, hogy ne oldódjon ki, de ne is legyen túlhúzva egy adott nyomatékon, akkor menetrögzítő. A menetrögzítőnek is lehet korrózióvédő tulajdonsága.
Kerékpárnál a legtöbb helyen szabad (célszerű) zsírozni a csavarokat. Nagy gyártók bezsírozott csavarokkal szállítják az alkatrészeiket. Ugyanez nem mondható el autóról. Nem tudom miért, de a legtöbb helyre nem írnak elő semmit és tényleg összerohadnak a csavarok. Néha nem csak össze, szét is.

Bronzról még nem olvastam, csak rézről. Mi a különbség a kettő között?

Köszönöm a szakszerű magyarázatot.
Bizonyos helyeken limitált nyomaték alkalmazható. Ezeknél célszerű önzáró anyát, menetrögzítőt, stb. megoldásokat alkalmazni. A paszta feltételezésem szerint nem növeli és nem csökkenti a súrlódást, egyik sem lenne ideális.
Annak ellenére, hogy a zsír nem teljesen arra való, kerékpárnál nagyon gyakran használnak zsírt csavarkötések menetein (pl. Shimano).

Lehetséges hogy réz tartalmú. Majd megkérdem a kollegámtól a pontos típust.

"A paszta feltételezésem szerint nem növeli és nem csökkenti a súrlódást, egyik sem lenne ideális."

Nekem erről más a véleményem, szerintem csökken a súrlódás, de ha nem lazul meg a kötés akkor oly mindegy. Minél nagyobb a menetemelkedés annál nagyobb a lazulás veszélye is.

A paszta csökkenti a súrlódást, de mivel meghúzáskor is ezért csak ugyanolyan nyomatékkal nyitható.

Idézet:
„...kerékpárnál nagyon gyakran használnak zsírt csavarkötések menetein (pl. Shimano).”

?
Nem tudom mire gondolsz, de közelítek a 80 000 km-hez a kerékpárral megtett távolsággal. (nem elírás, ez kb. 15 év "termése") Mindig magam javítottam, gyári alkatrészekkel. Az a kék vagy zöld színű réteg a csavarokon nem zsír, hanem a Loctite (vagy egyéb gyártó) különféle csavarrögzítői.

Ez igaz. A színes bevonatok valóban menetrögzítők. a kétféle eljárás között az a különbség, hogy a menetrögzítő a nyitási nyomatékot növeli a meghúzásihoz képest, míg a zsír nem változtat rajta. Amennyi a meghúzási annyi a kioldási nyomaték is. Viszont a különböző fémek közötti galvánelem effektust mindkét módszer csökkenti. Meg természetesen az oxidációt is.

Féknyereg, féktárcsa, stucni, stb csavaroknál rendszerint száraz kék réteg van a csavarok végén, arról tudom, hogy menetrögzítő. Emlékeim szerint Shimano hajtókaron (2-2.5 éve) láttam legutoljára zöld zsírszerű anyagot a csavarokon. Nekem zsírnak tűnt, elég jól meg volt kenve vele. A kereskedelemben kapható loctite 243 kék színű (eddig én csak ezzel találkoztam), nagyon híg állagú, nem szárad a csavarra. Ezt a fajtát sosem láttam még gyári alkatrészen.
Középrésznél nekem úgy tűnik, hogy a menetet is zsírozzák. Cuppog a zsírban az egész újonnan.
Mindenesetre köszönöm a korrekciót. Igazad lehet, de sajnos már nem tudom javítani az előző hozzászólásokat.

Igazad volt, réztartalmú. Nicro rézbázisú szerelőpaszta

Bőven zsírzok mindent ahol kell a kerékpáron. Más szerepe is van, felfogja a port. Alu/acél kötésnél szerencsésebb ha helicoil is van benne. De ez drágítana sokat, így lehagyják.

Megnéztem a Loctite menettömítők árait elég húzósak 5 ezres alatt nincs is és akkor az még 10 ml-es kiszerelés szóval meg kell fontolni mit használ az ember , a Nicro 80 utódja 400ml-es kiszerelésben vagy 8 ezres szóval otthonra elég nehéz ezeket hasznéálni sajnos

Vettem egy kézi forrasztólámpát gázzal és jó lenne tudni hogy a régi vékony fém lemezes kádakat ha más nem kemény forrasztással meg tudom e oldani? Vagy mással próbálkozzak.