A rácsozás (elég 1-2 léc keresztbe/vízszintesen) miatt ne aggódj, a kis madarak simán berepülnek a lyukakon, csak legyen előtte egy kis küszöb, vagy pálca, amire leszállhatnak, ha épp nem tud a másiktól besuhanni (vagy kissé nagyobb testű, pl. rigó).

Szia!
Valamikor, még gyerekkoromban volt a Kuckó című műsor, abban mutatták, hogy a cinkék fejjel lefelé pózban is tudnak enni. Egy harang módján függesztett virágcserép belsejébe tették nekik az élelmet, ők alulról a cserép peremére csimpaszkodtak, így csipegetté ki ami benne volt. (Erre a célra hagyományos agyag cserép kell, a műanyag pereme vékony.)

Az etető helyével van a probléma, közelebb kell vinni házhoz lakáshoz ahol napi szinten emberi mozgás van. Erdőszélben bármit csinálsz a domináns madár uralkodó lesz, de a ház közelébe nem merészkednek be, viszont a cinkéket rigókat nem zavarja az ember látványa, megszokják.
Nálunk konkrétan az udvaron van az etető egy féltető sarkában, egy tuja árnyékában, a madarakat pedig a konyhaablakból nézem, kb. 10 méter távolságból. A szajkó ide már nem merészkedik be, sőt erős rikácsolásba szokott kezdeni ha ember közelít az akácos felé ahol épp tartózkodik.

Ház közelében van, nincs még 10 méter sem, ezért is lepett meg a jelenlétük.

Húzd ki magad, ha a Fórumot nézed.

Sziasztok!

Lehet nem idevágó a téma. De mennyire hisztek abban, hogy a sors igazságos?

Semennyire. Ha csak olyan példákat látunk meg akaratlanul amelyek ennek megfelelnek, akkor látjuk úgy.

De ennek az ellenkezője is igaz lehet. ^^

Én azt mondanám rosszul állsz hozzá. Az életünkben történnek dolgok, ebből kinek-kinek adódik a "jó" vagy "rossz". Van amit befolyásolni tudsz, van amit nem, de csak egyszer élünk. Ajánlatos a jóval foglalkozni, nem a rosszon lovagolni. Mindenki tudna panaszkodni, de jobb csinálni valami jót.
Ha körülnézel Fórumon, szoktunk próbálkozni ezen a téren.

Nincs sors. Sors azoknak van, akik nem szeretik vállalni a felelősséget a döntéseikért, akikkel csak "megtörténnek" a dolgok. Ez egy jó mentség, hogy lehessen mást hibáztatni.
Néha történnek az életben SZÁMODRA rossz dolgok (vannak ABSZOLÚT rossz dolgok is, pl. szeretteink halála), de ahogy az előző hozzászóló írta, a gyász vagy a veszteség/vereség felett érzett jogos és hosszasabb lehangoltság után ez lehet valami új kezdete is. Inspirációt adhat, beindíthatja a "csakazértis" viselkedést, a "majd én megmutatom" attitűdöt.
Szóval - mivel a "sors" véletlenszerű - legnagyobbrészt nevezhető "igazságosnak" a normáleloszlás értelmében. De néha a rulett-teremben kijön a nulla hatszor egymás után...

Mi a sors?
Dédanyám mindig azt mondta: " A sors meg van írva a Nagykönyvben"
Én nem hiszek benne. Sorstalan vagyok.

A sors nem igazságos, hanem véletlenszerű. Azt szokták mondani, hogy kinek mit dobott a gép... Persze vannak durva kivételek amik szemet szúrnak, mert kilógnak az átlagból. Pozitív és negatív irányban is látok erre példákat. Van akivel "kiszúr a sors" és van aki a "sors kegyeltje", de ezek a szélsőségek, az átlagnak kijut mindenből, a rossz dolgokból, és a jó dogokból is.

Amikor rossz emberrel rossz dolog történik, vagy jó emberrel jó dolog, akkor azt mondják, hogy a sors igazságos. Amikor meg fordítva, jó emberekkel történik rossz dolog, stb... akkor a sors igazságtalan. Valójában pedig egyik sem.

Bár vannak emberek akik vonzzák a bajt, nekem is van olyan ismerősöm, aki bármikor, bárhol, bármit vásárol, 1000 termék közül is ki tudja venni az egyetlen selejteset. Olyat is ismerek akinek kb. mindíg minden sikerült, akármit csinált. El is szállt magától, mert tényleg nem tudott hibázni. De akkor sem mondható igazságosnak a sors, amikor kisgyerekek halnak meg durva betegségekben, sőt esetleg olyanok is akik menthetőek lennének, ha nem olyan lenne az egészségügy amilyen...

De a lényeg, vannak véletlenszerű események, de ezek között vannak olyanok amelyeknek az esélyeit tudjuk befolyásolni. Pl. ha nem utazol repülővel, akkor drasztikusan csökken az esélye, hogy repülőbalesetet szenvedj.

Annyian írtatok, annyifélét. De érdekes olvasni a sokszerű gondolkodást.

Erről a Jelek című film jut eszembe. Nem tudom pontosan idézni, kb.: "A világ kétféle emberből áll. Ha valami szerencse éri az első csoportot, az nem csak szerencsét lát, vagy véletlen egybeesést. Ők jelet is látnak benne. Bizonyítékot, hogy odafönn van valaki, aki vigyáz rájuk. A másik csoport puszta szerencsét lát. Örömteli fordulatot. De legbelül tudják, érzik, hogy bármi is történik, mind egyedül vannak. És ez elég félelmetes."

Nem a szerettek elvesztésére gondoltam most, bár azt is be lehet venni a kalap alá. Sokkal inkább az emberi kapcsolatokra. A legtöbb ember önző, csak a saját érdekeit nézi.

Azért azt látom, hogy többnyire racionális emberek vagytok, velem együtt. Ezért is gondolom úgy, hogy minden elem a földön a legegyszerűbb állapotra törekszik. Ha valaki jót tesz nem tűnhet csak úgy el, ugyanez a rosszra is igaz.

Most nem mondok konkrét példát de szociális készség terén nekem magyarázatra szorul, hogy miért kell megtanulni azt ami másnak kis ujjból vagy rutinból megy.

Úgy látszik, hiába van közel, mégis túl nyugodt a helyszín. Nagyon is igazad van, kipróbáltam többször is, most amikor látom hogy megy a bunyó, vagy egy szajkó falatozik, csak elfordítom a teraszajtó kilincsét, és máris elriadt. Cinkék meg falatoznak tovább...
A tézis bizonyított, már csak a megoldás van hátra

Ki kell tenni egy mini madárijesztőt!

Az evolúcíó úgy működik, hogy minden egyed kicsit más lesz mint az ősei. Azután az életképes egyedek megmaradnak, és tovább örökítik bizonyos tulajdonságaikat. Az életképtelenek meg elpusztulnak, és az ö szempontjukból ez elég igazságtalan megoldás. Aki kilóg a sorból valamilyen tulajdonsága miatt, és az életképesek közé akar tartozni, az kénytelen bizonyos mértékben kompenzálni, vagy akár előnyt kovácsolni, a helyzetéből vagy a tulajdonságaiból. Nekem is ismerős ez a dolog, olyan dolgokat is meg kellett tanulnom, ami sok más embernek magától értetődő, de pl. soha nem kellett leülnöm matekot tanulni, amit egyszer elmondtak azt megértettem és megmaradt. Annak idején kötelező volt oroszul tanulni, sok éven keresztül, és gyakorlatilag semmi sem maradt meg belőle. Viszont a sok elektronikai adatlap, meg leírások böngészése miatt, a műszaki angol rám ragadt. Persze erre manapság ott a google fordító.

Nekem elég sok nehézség jutott az életben, esetleg más természetű mint másoknak, de arra gondolok, hogy én még itt vagyok, van munkahelyem, családom, míg néhány barátom már nincs itt. Volt aki ígéretes jövő előtt állt, de fiatalon, betegségben vagy balesetben elhunyt. Sors? Evolúció? Szerencse? Genetika? Tök mindegy, akkor is ez van! Ami jutott, abból kell kihozni amit lehet.

Én hiszek a sors igazságában. Különben is valamiben hinni kell.
Szerintem a legmaterialistább ember is hisz valamiben, csak nem vallja be.

Valamint az a része is van, hogy:
- Gondolkozz el, hogy melyik részén tudsz változtatni a világnak/saját életednek.
Amin nem tudsz változtatni, azon nem kell küzdeni:
- Zsákáról ne ments pingvineket, mobiltelefonnal.
- Otthon meg ne dobáld el a PET palackokat.

Szerintem csak szelektálva vesszük észre az összefüggéseknek vélt dolgokat.

Az is lehet. De mi alapján szelektálunk? Jó és rossz, ...?

Amire fogékonyabbak vagyunk, vagy amit látni akarunk, csak észre sem vesszük, hogy bizonyos szituációkat sokkal nagyobb prioritással veszünk figyelembe. Optimisták pozitív dolgok alapján, pesszimisták csak a negatívokat veszik észre. Vannak emberek akik állandóan panaszkodnak rossz sorsuk miatt, ők ilyenek, csak a bajt látják, miközben kb. átlagos esetek. De a sorsunkról nagyrészt mi is tehetünk, nem csak "véletlenen" múlik minden.

Ettől a szelektivitástól különbözőek az emberek. De ez így van rendjén.

Bill Gates mondta: "Az élet nem igazságos - szokj hozzá!". Sajnos akár tetszik nekünk, akár nem, ezt én is így tapasztaltam, sokszor a saját káromon is röpke 49 évem alatt. Hinni más kérdés benne. Ha az ember nem hisz semmiben, az sem jó.

A Bill Gatestől származó írás nekem ellentmondásosnak tűnik. Nevezetesen az első és a többi tíz "aranyszabály" között látok ellentmondást.
Én úgy gondolom, hogy az életet is hasonló törvényszerűségek szabályozzák, mint a fizikai vagy a biológiai jelenségvilágot, csak a szabályszerűségeket nehezebb meglátni benne, mint a fentebbiekben, mert nehezebb azokat fölismerni, mivel sokkal több változó függvény befolyásolja azt és a társadalmi szokások is arra az irányba terelik az embereket, hogy ne is keressék ezeket a törvényszerűségeket, ennek megfelelően a legtöbbünk nem is keresik azokat.
És ezek a változók, mint gondolkodási sémák családokban nemzedékeken keresztül áthagyományozódva észrevétlenül meghatározzák az emberek gondolkodásmódját, életfelfogását, amiket nem ismerve jogosan vetődhet fel az egyénben a gondolat, hogy igazságtalan vele az élet, csak mert az ő szemszögéből nézve annak tűnik. Pedig lehet, hogy ha ezeket a rossz gondolkodási mintákat elvetné és kisöpörné az életéből, mindjárt változtatni tudna az életén, de legalábbis nem tartaná annyira kilátástalannak a helyzetét.
És meg merem kockáztatni, hogy ez rávetíthető nemzetekre, sőt az egész emberiségre is.

Mindenkinek vannak az életében olyan események is, amikre kb. nulla ráhatása van, és a legkisebb mértékben sem függ a gondolkodásmódjától. Pl. vannak olyan helyzetek, amire azt mondják: "rosszkor volt rossz helyen".
Sőt van aki már a legelején, pl. rossz helyre születik..., vagy olyan betegséggel, ami az egész életére meghatározó lesz, és már előre korlátozottak a lehetőségei.

Idézet a szabályzatból:

Hali.
Rendeletek már a gearbest oldaláról?

Nekem pedig Anonim MC szövege jutott eszembe:
"A sors meg van írva, de én analfabéta vagyok!"

Van egy "silver line" fantázianevű 2,4GHz-es vezeték nélküli egerem, ami elvesztette a szinkront az USB-s vevőjével. A leírása sajnos már nincs meg, így nem tudom milyen protokoll szerint lehet összepárosítani a vevőegységével. Egy más típusú egérnél pl. a jobb gombot kellett nyomva
tartani és úgy bekapcsolni, de ennél nem jött be. Esetleg van valakinek ötlete?