Bizony az, most nosztalgiából elővettem a 200 Ft-ért (rajta van az árcédula) vett Upstairs At Eric's lemezemet, ezt hallgatom.

Ilyenekkel nem szabat szívatni az öregeket, mert ez már nem a játék kategória. Itt igazi érzelmek szabadulnak el, beindul a zenei függőség és mánia, azaz az audiofílizmus.

Idézet:
„..öregeket,”

Én is ilyen évjárat vagyok, csak én nem öreg vagyok, hanem rég voltam fiatal.

Én ma voltam 13:00-kor 57 éves, azaz takony tacskó. Majd 100 évesen megint beszólok neked.
Felpiszkált ez a sok emlék, meghallgattam az Abba Eagle dalát long verzióban. Csodálatos.

ABBA Eagle, meghallgattam. Nálam az ABBA egy sajnálatos történet. Mondhatnám úgy, hogy a menedzserük csak a pénzt zsebelte be, és nem vigyázott a jószágaira. Nálam a motor a Benny Anderson volt. És a legkifejezőbb száma, számuk a Happy New Year. Csodás a szerkezete, a hangszerelése, és a többértelműsége. Hát igen, fogyóban volt a tüzelő. És még lehetne róluk beszélni... Én szeretek tartalmas zenéket hallgatni, azaz amiben van kellő téma. De Te már csak tudod, hogy egy zenekar frontembere a rajongott ember, pedig egy zenekar nem egy emberből áll. Vagyis mindenkinek a játéka meghatározó az egészre nézve. Az egyik kedvencem a Fleet Wood Mac -Go Your OwenWay című száma. Meg van az akkori LP-n, és CD-én a Dance Tour 97 változat.
Az utóbbi nálam jobb. Amiért említem, az együttes játékát, az John McVie basszusa. Akár milyen jó Buckingham szólója, sehol sem lenne anélkül a basszustámogatás nélkül. Nem véletlen megy oda a szám végén megköszönni az említett basszusteljesítményt. De ilyet lehetne a Jethro Tull esetében mondani.

Minden jót kívánok ez alkalomból Béla!

OFF
Ahogy bepillanthatok a Kollégák zenei érintettségébe, kicsit zavarba vagyok... Igen, hallgattam anno ABBA-t, Boney M-et, a csörpi-csörpi-csip-csipp -et, Suga, suga...Folyás, folyás... és a többi ronggyá játszott slágert.
Ezekre szükség volt, hiszen táncolni ezekre lehetett, vagy lassúzáskor megfogni a nőt...
De hogy ezeket ma hallgassam, nosztalgiából se jut eszembe, anno 1 nap 40x mentek a rádiókba, meg is tudtam jegyezni őket. Mondjuk a Colosseum Lost Angeles c. számát 1974-ben hallottam először és újra kb. 15 évvel ezelőtt. Bár kevésszer hallgattam meg, de minden hang bennem volt...
Szóval a megfelelő haverok elrontottak engem, mert ezeket és felsorolni se tudnám, még kiket szeretek. Elektronikus, akusztikus hangszereken is élvezet őket hifi minőségben élvezni, de megvallom, nekem ugyanakkora súllyal esik latba a szerzemény, mint a a hangminőség...valahol az alap hifi közelébe minimum... Az ELP (Kiállítás képei) és mások még egy kis komolyzenei érdeklődést, élvezetet is szolgáltattak.
Mai hír: Elment a blues legendája: John Mayall - jó utat neki és köszönöm magam is a mindent...
A hallgatási hangerőről: Egy jó ismerősöm a 4x4 m-es helyiségben valamit játszott nekem "un plugged" akusztikus gitáron, szóval, ha ugyanígy egy 3 tagú zenekar szólt volna, még egy óra múlva se tudtam volna egyszerre pislogni a két szememmel... No, remélem nem vagyok pária, mert kapásból 50 előadót, szerzeményt, bandát tudnék sorolni, kis kereséssel sokkal többet is.
A hasonló +70eseknek remélem nem maradt el és minden júliusban: Júliusi reggel

Köszönöm!
A Fleetwood Mac témát majd még kitárgyaljuk. Tőlük a "The Chain" a kedvenc.

Gyilkolászol itt minket. Nem hagysz aludni, pedig reggel kelek.
A Hammond ilyen mocskos hangon nagyon ritkán szólal meg. Ez Ken Hensley.
A Wizard dal miatt vettem akusztikus gitárt, mert nem volt elég hifi a felvétel. Megtanultam játszani és ez így valóban hifi.

Én ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy mennyi rohadt meló van egy egy ilyen felvételen az adott akkori technikával amit még mai is csak nagyon kevesen tudnak igy kihasználni. Ez volt a régi idökben a legnagyobb handycap, hogy sokan valahogyan el tudtak oda jutni, hogy szinte minden ami csak kellett korlátlanul a rendelkezésükre állt. Amikor kikerültem ebbe a világba megállt az eszem, amikor egy hatalmas hangárbol lehetett összeszedni ami csak kellett a koncerthez, a hazai studioba meg örültünk, ha kèt szintit meg a nagy Stenwayt megtudtuk szerezni. A londoni studioba ha nem tetszett a stábnak valamilyen hangzás, már másnap hoztak valamilyen más hangszert zenésszel együtt. Othhon meg majdnem felelöségre akartak vonni, hogy adhattam kölcsön a moogot a zenésznek, amikor csak 20 nap mulva jönnek a studioba. A kutyát sem érdekelte, hogy mennyit kell sok hangon dolgozni mire az felvételképes lesz és ennyi idöt nem igen lehet találni a napi 8-16 orás munkarendben.

Bár 14 és fél óra késéssel, de Isten élten éltessen még nagyon sokáig!

Nagyon szépen köszönöm!

Van valami közös az ízlésünkben. A Lost Angeles is az egyik kedvencem. Ahogy a legendás rock bandák is. Manzarek Carmina Burana feldolgozása felállítja a szőrt a hátamon. És még sorolhatnám, de minek. Úgy is csak bennem váltják ki azt az eufórikus érzést, ami miatt olyan sokan szeretik a jó zenét.

Isten éltessen még sokáig!

Jon Lord

Köszönöm szépen, megteszem a tőlem telhetőt hogy így legyen.

A legendás Hammond.

Anthem

Itt még Rod Evans énekelt. A klasszikus zene és a "Király" ötvöződik benne

Na ilyen hangszer sincs. Mármint a villamos jel megjelenik a fogaskerekek előtt lévő tekercsekben, de addig csak egy böhöm nagy áttétel.
A párom mutatta ezt a videót először, mivel minden Mobilmánia információ érdekli. Kutya egy szerkezet.
40 éve lehetett amikor javítottam már billentyűs hangszereket, természetesen Hammondot nem. A mai napig sem. De mindig érdekelt a működése. Amikor már kapcsolási rajzokat tudtunk letölteni az internetről, újra felmerült az érdeklődés a Hammond irányába.
Csalódás ért, mert orgona kapcsolási rajz helyett folyton csak motor, meg tekercs szerepelt egy csöves erősítő társaságában. Semmi oszcillátor. Nem értettem hogy akkor hogyan szól.
Később megértettem.

Mi is tavaly szenvedtünk egy B Hammonddal, lassu volt, pedig évtizedekig volt egy svájci templomban. Nem sikerült kideriteni mi is volt a baja. Az még abbol a generáciobol valo volt, amikor csak a hálozati frekire bizták a hangolást nem volt benne semmi, ami a motor stabilitását szabályozta volna. Az meg akkor nem volt tul stabil ( a maihoz képest). Nem tudjuk mit müveltek vele, hogy most lassu lett. Persze nem lett volna gond egy modern meghajtot beszerelni, de az uj tulaj szeretné megörizni az eredetit. Igy most valahol egy eredeti csöves oszcillátort keres meghajtonak. Kiváncsi leszek milyen sikerrel….

Azért a 70-s években voltak csodás hangszerek. A Rhodes piano a rudacskáival ( hangvilláival) vagy a Wurlitzer keyboard a kapacitiv hangszedöivel. A fö elönyük a Hammondhoz képest a tömegük volt. Emlékszem az egyik elsö koncertre, ahol a szinpad egy nagy kulturház 3 emeletén volt és rossz volt a lift. A rohadt Hammondot a két Leslie dobozzal fél napig cipeltük a szük lépcsöházban a podiumra.

Amúgy van olyan fórumtársunk, akinek van a nappalijában Hammond.
Nagy megtiszteltetés volt, hogy láthattam (azt is).

Az egyéni előadóknál az az előny, hogy nem kell senkihez alkalmazkodni. A felkészült előadónak a jó technikai készség alapvető lenne. És már csak egy jó darab kell, és adott a zenei élmény. A hangversenyen sem szoktak a zongoristák énekelni, mégis teljes lehet a szórakozás. A zenei téma azonban alapvető kellék ehhez.
Nem vagyok az együttes nagy rajongója, de az ajánlott számuk tetszett!

Azzal kezdeném, hogy a K1000-ben úgy 100 óra van. Csökkent a torzítása, nőtt a basszusa, haladunk. Ezt azért, mert most is épp a fülemen van. Meghallgattam vele az ajánlott számodat. Állítólag 68-as LP. Nem vagyok hard-rock-os, de ami jó az jó. Azt írják, hogy ez a lemez nem saját zenéket tartalmaz. Minden zenekar életében van útkeresés. Mivel színvonalasnak találtam, hát mentek az LP-ről tovább a számok. A Exposition/We Can Work It Out (The Beatles cover) számban én a Beatles théma ellenére "Kievi nagykaput" is hallottam benne. Na és... Ezt a lemezt hallgathatónak mondanám annak ellenére, hogy nem egészen vagyok a zenészek lelkületével közös vágányon. Már megint az Anthem-et hallom, ment egy kört. Elfogadnám ezt a lemezt, és olykor meg is hallgatnám. A K1000-el remek stúdiómunkát érzek. Kár, hogy amit hallok csak valaki digitális terméke.
Hiába 68 nagy zenei időszak volt...

Amíg gitár esetében 6 (néha több) húr mechanikai rezgését kell elektromos jellé alakítani, addig lehet válogatni a hangszedőket között. Egy billentyűs hangszer esetében ez nem egyszerű, de nem is olcsó. Ez az elektrosztatikus megoldás annak tűnik. Most néztem egy videót a belsejéről.

Ezt a kis kitérőt igazából azért kevertem be a topikba, mert úgy éreztem minden zenekedvelő emberben ott lapul az éhség. Ezt ki szeretné elégíteni. A nyárson sült szalonna esetében nem zavar ha rá mászik a hangya a kenyérre, vagy kormos lesz a szalonna. A jó levegő, a társaság feledteti velünk ezeket. Otthon bezzeg veszekedés lenne belőle. A régi felvételek esetében gyakran nincs lehetőség jobb kópia beszerzésére, annak kell örülni ami van.
Kialakult egy szokásom. Ha hosszabb idő áll rendelkezésemre zenét hallgatni, először a mélyebb érzelmi töltésű gyengébb minőségű felvételekkel kezdem. Az igazán jól szóló anyagokat a végére hagyom. Azoknak viszont meg kell szólalniuk, tehát szükség van a jó láncra még akkor is, ha gyakran nem ilyen felvételeket hallgatunk.
Jó volt olvasni, mennyien szeretitek a régi dalokat és hogy táboroktól függetlenül igazából hasonló véleményen van mindenki.

Ez lenne a kulcsmondat, de sajnos gyakran nagyon megoszto a környezet, amikor az egyik oldal meg akarja gyözni másikat, vagy ki akar kényszeriteni valami mérhetetlen dologrol véleményt. Abban a korban sokkal fontosabb volt a minöség és sokan rengeteget kisérleteztek, hogy ma olyan hangot kapjunk ami alig különbözik a sok hetes/honapos studio felvételtöl a legjobb, legdrágább hangszerekkel, szinpadi technikával. Ma már akár egy élö koncertet is robotokra lehet bizni ( na nem a zenészeket), hanem a hang meg a fénytechnikát.
Ma inkább az a kérdés, hogyan tudnak ilyen koru zenészek egy focipálya méretü szinpadon 2,5-3 oráig egyfolytában futkározni, közben meg még játszani és énekelni.

Akkor akarja meggyőzni, ha elfogytak a közös dolgok. De szerintem nem rosszindulatból. Remélem ezek az ellentétek előrébb viszik az audiofil szemléletet, valamint nem kevésbé a gyártók is versengeni foknak a termékeik minősége és ára irányában. Itt az ideje az olcsóbb és jobb hangsugárzóknak. Megfelelő gyártástechnológiával biztosan lehetne sorozargyártásban készíteni őket. Emlékezzünk vissza a rezgőkvarcok gyártására. Ma ez sokkal gyorsabban megy, olcsóbb, valamint nem kevésbé jó. De amíg nem tömeggyártott, addig nincs hozzá gyártósor, minden egyedi, tehát drága.
Be kell fejeznem, mert indulok.
További szép napot.

Idézet:
„a gyártók is versengeni foknak a termékeik minősége és ára irányában. Itt az ideje az olcsóbb és jobb hangsugárzóknak”

Te hol élsz? 1990 évek elején volt egy haverom, programozó volt, ELTE-n végzett. A dolga az volt, hogy egy nagy teremben sok társával együtt optimalizálják a kezdődő kapitalizmust.
Manapság már minden mm-re megy. Manapság minden sorozatgyártásban készül a birkáknak..

Akkor irány a halál. Dögöljünk meg mind. Aki barom pedig ezt nem tartja be, az meg hallgassa az unalmas zenét.