Hogy ti is röhögjetek rajtam, ne legyek egyedül:

Öreg telefont javítok, már minden jó, csak rugócsoportot kell "jusztírozni", hogy a kézibeszélő letett és felvett állapotban minden tökéletesen nyisson és zárjon.
Maga a rugócsoport eléggé nem hozzáferhető, nap sem süt oda, zseblámpa kell hozzá.
Majdnem jó, még kicsi állítás az egyik érinkezőn, és patent.
Összerakás előtti utolsó ellenőrzés: Süket csend.
Az előbb már jó volt, most már csak jobb lehet.
Nézek ki a fejemből, majd látom, hogy kézibeszélő az asztalon, én meg a zseblámpát szorítom a fülemhez.

Ezért árulják, mert még mindig rengeteg a balek, aki elhiszi a lehetetlent.

A Li-po - Li-Ion stb topikban már nagyon régóta kitárgyaltuk a 18650 akkukkal kapcsolatos huncutságokat. De Kínát ez nem zavarja.

Csak ez az egy féle volt a helyi boltban, ennyire gyatrának nem gondoltam.
Megnézem amit írtál topicot.

Így is lehet, csak közel legyen a kézibeszélő. Ilyenkor elem sem kell bele .

Ez nem én voltam, de pont ma hallottam az élménybeszámolót:

Még jó, hogy nem vasalót javítottál

Vagy 25 éve történt, indulok reggel a munkába, motorral, hátizsákkal. Végighajtok a mellékutcákon, majd M5 bevezető... vág a szél, de talán a szokásosnál kicsit jobban, és valahogy mintha a motor is kicsit hangosabb lenne mint szokott... baszuskulcs - a bukósisak otthon maradt! Megyek vissza, faterom már kinn ált az utcán, kezében a sisakkal - Fiam, ez nem hiányzik véletlenül...? De, köszi!

Na meglesz a rolex. Ha még aktuális, mert már július közepén jött.

Idézet:
„My name is, Mrs. Mavis Wanczyk, the mega winner of Seven Hundred Fifty-Eight Million in Mega Millions Jackpot, I am donating to 5 random individuals if you get this email then your email was selected after a spin ball. I have spread most of my wealth over a number of charities and organizations. I have voluntarily decided to donate the Sum of Three Million Five Hundred Thousand United States Dollars to you as one of the selected 5.

THIS IS YOUR DONATION CODE: EF07975

Reply back with your donation code

Best Regards,
Mrs. Mavis L. Wanczyk”

Elmentem a közeli boltba kocsival, mert esett az eső. Hazajöttem gyalog, akkor már nem esett. Otthon látom üres a garázs, na basszus vissza a kocsiért.
Ugyanezt fordítva kellene, csak nem merem.

Szerencsés vagy hogy nem találkoztál bogarakkal vagy darázzsal. Anno síszemüveget használtam. Egy dongó megtalálta a rést a homlokomnál. Volt hogy szemüveg nélkül motoroztam, míg nem kapott képen egy apró bogárraj.

Zseblámpa?
Már a zsebszámológépet sem értem -az ember meg tudja számolni a zsebeit, kár hozzá egy gépet feltalálni.
Olyan emberrel sem találkoztam, aki a zsebében lámpással keresgél, nem értem a zseblámpa funkcóját.

(És szembejött a zsebtelep...)

A helyi kisbolt megveszi vagy ALI-ról, vagy más gagyi kínai webshopból fillérekért a hamis kapacitás értékkel címkézett akkukat, és jó haszonnal eladja a laikus vásárlóknak. Kevesen vannak, akik utána meg is tudják mérni, hogy mit is vettek.

Ha megnézed akár a HESTORE, akár más komolyabb magyar webáruház kínálatát, ahol árulnak Li-Ion akkukat, akkor nagyjából belőhető a reális kapacitás tartomány. Ott nem nagyon lehet látni 3500mAh feletti kapacitással hirdetett akkukat, pláne nem pár száz forintért.

Ezt a részt valaki magyarázza már el nekem hogy hogyan.100g anyagban hogyan lehet 172g?

Az organikus paradicsom tömege 172 gramm volt, amiből kisajtolták azt a szirupot, ami végül a 100 gramm ketchup-ba került (cukorral, ízfokozókkal, stb feldúsítva, tehát a valódi paradicsompüré mennyisége 60 gramm alatt lehet a 100 gramm ketchupban). Aztán simán lehet, hogy tévedek.

Kipróbáltam egy villanyírógépet. Frankón működik, de az értelmét nem látom.

Gyerekkoromban valaki biciklijével mentem haza, anyámé a bolt előtt maradt. Visszacseréltem időben...

Egyik ismerősömet motorozás közben mellbe talált egy szembe jövő autóból viccesen eléje ejtett főtt tojás. Ha mindketten 70-80 km-el haladtak, miért is nem kapott pecekig levegőt?

20 éves korom környékén, a kocsinkat összekevertem egy másikkal egy parkolóban. Ugyanolyan szín és típus. Még mindig emlékszem a sofor arcára, mert pont benne várt valakit a volánnál, az anyósülés felőli ajtót nyitottam rá. Láttam rajta , hogy gondolta, mit akar tőlem ez a h***e. De aztán azonnal kapcsoltam.... Majdnem beültem.

Hasonló élményem nekem is volt, még első kocsimmal, ami egy ezerkettes Zsiguli volt húúderégen (25+ év, utólag számolva inkább 29 az), odaküldtem egy ismerőst hogy a csomagtartóból vegyen ki egy palackos (olajos) emelőt, a tér (Lövölde tér) túloldalán (3 vagy 4 sáv szélesség). Azoknak a Zsiguliknak még egy külön kulcsa volt a csomagtartóhoz. Átment, nehezen kinyitotta, majd visszajött hogy nem találja benne. Én meg közben nagyon vörösödő fejjel mondtam neki, hogy hát én kettővel előtte parkolok...

Mostmár vicces, de akkor inkább kínos volt .

'79 óta élek itt Békésben, messzi Tolnából ide gyütt-mentem...Egy szolgáltató cégnél többek közt hűtőket is javítottam, kiszállással. Mivel nem voltam utcaszinten ismerős, a kollégámat kérdeztem, a bejelentett cím hol van. Fő út,x-edik keresztutca, látom balra a ház sarán az utcanevet, de talán jobb kéz fele megyek, hátha ott közelebb a megadott házszám. Bemegyek, öntudatosan köszönök az előszobában a ház népének, odamegyek a hűtőhöz, mélységes szakértelemmel az arcomon kinyitom a hűtőt és..Teli élelemmel. Ránézek a háznépére, akik dermedten figyelnek, kérdem: Ez nem az xy utca? Nem az volt.
Ami még érdekes és szórakoztató volt, amikor lakótelepi lakásoknál a javítás, munka végeztével, kedélyesen búcsúzkodva a kijárat helyett bementem a beépített szekrénybe...Ajtó ajtó...

Ovodába járt a fiam, csak betegség miatt nem ment. Azon a napon ismerős megkért, hogy az oviból ő fiát vigyem hozzájuk haza, mert nem tud érte menni. Mentem és az oviból az ismerős gyerekével jöttem ki, nem szokás szerint az enyémmel. Kapunál rám szóltak más szülők, hogy Miki az nem a te gyereked. Ránézek csodálkozva a gyerekre, mondom nekik viccből: tényleg, de már nem cserélem ki, mindegy holnap úgyis visszahozom, mentem tovább. Volt valami zűrzavar mert oviból telefonáltak, valahogy rendeződött a dolog, továbbira már nem emlékszem.

A könyvtárba elvittem a fiamat is - szintén óvodás volt. Én tettem, amiért mentem, a fiú is feltalálta magát a sok polc, könyvek között. Aztán otthon jöttem rá, őt ottfelejtettem. Még mindig érdeklődéssel rakosgatta a könyveket, amikor visszamentem érte. Máig sem tudom felfogni, hogyan tudtam ottfelejteni...

Azt elfelejtettem mondani, alig ismert meg a gyerek! Hiába, 10 év az nagy idő...

Mármint 10 év múlva mentél vissza érte? Szeret olvasni.

Szintén óvodás sztori (~15 évvel ezelőttről):

Húgom lányáért mentem az oviba, a délutános óvónéni csak annyit tudott - nem anya megy a gyerekért.
Állok a csoport ajtajában - tekintetemmel keresem a gyermeket - jön óvónéni próbálna beszélgetésbe elegyedni ... Közben rohanva érkezik a kislány, ugrik a nyakamba...
Óvónéni : Apuka ?
Kislány : Csúnya lenne !


Másik hasonló :

Húgommal(-4év), öcsémmel(-22év) ballagtunk hazafelé.
Padon ülő nénike : De szép pár !
Húgom : és egy az anyánk !

És akkor még csodálkozunk rajta, hogy az autóban felejti némelyik szülő a gyermekét.
Ami tragédiákhoz vezethet a nyári, téli extrém időjárások esetén.
A könyvtár ebből a szempontból biztonságos. Ott maximum "érdekeset" olvashat a gyerek.

Engem az óvodába felejtettek. Vagyis mindenkit haza vittek kivéve engem. A nevelőm elvitt magához ahol kekszet kaptam. Aztán beültettek a kocsiba. Tesómék az utca végén játszottak, a két szülőmeg talán a tanyán volt messze Zsákától. Kb 6-7km-re.

Általános suliban úttörőként tanultuk: "az úttörő ott segít ahol tud". Egyik nap délutánra konkrét feladatot kaptunk, utcán szatyrot cipelő néniknek kell segíteni azaz vinni a szatyrukat, másnap beszámolni erről. Portyáztam a faluban, nénikre várva. Jöttek is, de egy sem akarta odaadni a szatyrát, már erőszakoskodtam is, mi lesz a suliban, mert mindenképpen kell cipelnem. Valakik tudták ki vagyok, anyámnak bepanaszoltak, hogy szatyraikat akarom elvenni, valami baj van nálam.
Nulla sikerrel mentem suliba, többieknek sem sikerült ez a marhaság. Jó, hogy rendőrt nem hívtak rám, mert volt amikor a kezéből rángattam a szatyrot kétségbeesetten.

Képzeld el a csökkentlátó polgártárs átkísérését az úton, amikor nem is arra akar menni...