Sajnos nem.

Semmi baj, van ilyen. Sokszor én is figyelmetlen vagyok.
Hüpp.

Akkor már ketten is vagyunk, akik ezt el merik ismerni

Ugyan! Ez bárkivel előfordulhat, de valószínűleg nem csak ketten vagyunk.

A felesleges nyelvészkedést, és az arra okot adó hozzászólást eltávolítottam. Kérem, hogy mindenki maradjon a témánál!

Sziasztok! Bár jó rég volt itt hozzászólás, de azért tán még olvassa valaki és hasznos lehet az a pár gondolat, amit itt hevenyészve leírok.

Szóval még 2002-ben építettem egy komplett Somogyi (SAL) házimozi dobozhalmazt. A doboztervek a következők: HS 25R-3 mint front és HS 16R mint háttérsugárzó. A centert és a sub-ládát most nem említem, mert zenehallgatáshoz ezeket nem használom. Két erősítővel dolgozom, egy Sony STR-DE 475 a mozizáshoz és egy Yamaha AX 550 a zenéléshez. A Sony 5x80 Watt, a Yamaha 4x85 Watt Sinus 8 Ohm-on.
A kisebbik ládák (HS 16R) 34 literesek, az eredeti terv szerin kéutasak és SBX 1620-al (Sárga kevlár) és DTF 12-vel lettek szerelve, da aztán szerettem volna. ha mélyebbre mennének és bevágtam alulra az oldalukba egy egy SRP 2030-ast. A dobozt a belső merevítőnél lezárva még mindig maradt 20-21 liter térfogat a húszcentis dohogónak. Az immáron háromutas láda ettől a művelettől valóban mélyebbre ment, viszont az addigi meglepően kellemes hangképe is ki lett vágva a doboz oldalával együtt.
A nagy (HS 25R-3) dobozok 74 literesek és 25 centis (SBX 2530) mélyet. 13 centis (SBX 1320) közepet kaptak a kevlár szériából és ezek közé ékelődik a DTF 10-es dóm. Na ezek már alapból elég mélyre mennek, de hangjuk sosem volt igazán szép. Kissé mosott és bizonyos lágékban rikácsoló. De összességében mind a négy doboz – akár együtt hallgatva is – dinamikusan, élvezhetően szólt. (természetesen néhány műfaj kivételével!!)

Meg kell azonban itt említeni az erősítőket is! Ugye a Somogyi hangszórók a gyenge érzékenységükről (is!) híresek, ezért kell nekik a „kraft” és nem mindegy, mivel tudjuk meghajtani őket. És bizony van különbség! Mint fentebb említettem a két erősítőm szinte megeggyező teljesítményű, mégis míg a Sony csak símogatja a membránokat, addig a Yamaha már keményen odaüt. Olyan ez, mint két ugyanakkora lóerejű autó, de az egyik benzines (Sony) a másik meg dízel (Yamaha) és bizony a dízelben ott az a fránya nyomaték, ami hanyattvág, ha kell.

Nos ezek a „légpumpák” szolgálnak házibulikban és DTS 5,1-es háborúkban és néha idétlenül nagy erővel megkergetve immáron 17 éve. És soha nem szállt el bennük semelyik „lélek” sem!
És most, 17 év felhőtlen házasság után valami bekattant bennem! Öregecske feleség már ez, hát fiatalítsunk valahogy rajta, de ne kerüljön sokba sem. Olvasgattam, nézelődtem hát és – mi más – mint a Visaton és a Monacor hangszórói bukkantak a felszínre. Egyrészt ezek már mégiscsak 17 évvel előrébb járnak a törzsfejlődésben és hát csak csak 2x – 3x többe kerülnek, mint a Somogyi. Szóval csak jobb lehet! Mivel a Visaton és a Monacor is egy alsó-középkategóriás hangszóró, igy nehéz kehet a választás. Ezért hát nem is választottam, hanem a kisebb dobozokba Visaton, a nagyobbakba Monacor garnitúrát vettem. (Ha már lúd, legyen molett!) Tételesen: a Visaton-tól W200 mély, W170 S közép és SC 10N magas. Bár a boxban eredetileg 16 centis volt a Somogyi közép, a Visaton 17 centise ugyan az a beépítőméret. A Monacor szett pedig a SP 250P Stageline mély, MS130 közép és a DT300 dómból áll. Az MS 130 valóban egy középsugárzó, hiszen a felfüggesztése nem kifelé domborodó, mint a mély-közepeknek általában, hanem sikban van a membrén szélével, sőt inkább kissé homorú.

Első a vizuáls élmény. Mindhárom hangszórócsalád mezei lemezkosárral készül. Míg a Somogyi és a Visaton gumi felfüggesztésű, addig a Monacor membránját „hab” perem rögzíti a kávához. Mágnesméretben magasan a Monacor nyert, megelőzve az amúgy nem kis mágnesű Somogyit és az ezekhez képest csenevész Visaton-t. A Visaton szép „lakkozott” fényes membrán, míg a Monacor egyszerű papírnak néz ki. A Monacor mély membránja mélyebben húzott, mint a Somogyi, tán ezzel is nyerve néhány négyzetcentiméter felületet.

Akkor jöjjön a beépítés és az új művészek meghallgatási próbája! Először természetesen csak egy egy hangdobozt szereltem át, hogy lehessen tesztelni a változást. Beszerelés után következett egy tízórás bejáratás, már csak az esélyegyenlőség miatt is, bár tudom, hogy a 17 év és a 10 óra egy házasságban nagyon nagy korkülönbség.
De azért hallgassuk meg! A tesztekhez benyomtam a „mono” gombot, hogy mondkét oldalon ugyan az szóljon és kikapcsoltam a fiziológiát, szintúgy a hangszínszabályozást. Halgattam frekvenciameneteket, egyes frekvenciákat, dzsesszt, basszusklarinétot, templomi orgonát...........meg sok mindent és közben tekergettem a balanszszabályzót.

A kisebbik Visatonnal szerelt 34 literessel kezdtem. Már nem megy olyan mélyre, mint a Somogyi, de azért lent van eléggé és sokkal tisztább! Visszajött bele az élet, most ismét külön jeleníti meg a hangszereket és a közönség soraiból a köhögés is szépen átjön. Talán, ha még jobban bejáródik és egy hangyányit mélyül az orgánuma, akkor egy maximálisan kellemes változást könyvelhetek el! de igy sem vagyok elégedetlen.

Most pedig halljuk mit mondanak a Monacor-ok a nagyobb 74 literes ládában. Hú, hát sokkal szebben csilingel és a közepe is szépen képzett részletes, de hová lettek a mélyhangok? Illetve milyenek ezek? Elkent, erőtlen és fátyolos. Mintha egy políppal fognál kezet....lagymatag, nyúlós és még csak nem is szép! Ehh, hát egyszerűbb meghatározni, ha egy másik Jelzőkészletet veszek elő: Ez egy szar! Hiába a lágyabb membránfelfüggesztés, az óriási mágnes, a nagyobb érzékenység és a nagyobb felület, ez valamiért nem akarja szépen meglökni a levegőt! Ez igy összességében pusztulat. Hát tapsoljuk vissza a jó kis kevláros érzéketlen Somogyit...........és ha most azt mondom, hogy a csoda megtörtént, akkor természetesen túlzok, de a feléledt részletező magas és középtartományt most kiegészíti egy határozott, helyénlévő basszus....szóval ez így marad!!!!!

Körülbelül ennyi lenne ez a hosszúranyúlt történet. Az eredménnyel elégedett vagyok és úgy érzem ténylegesen történt egy kis előrelépés. Más kérdés viszont, hogy ez mennyibe került. Anno 2002-ben, amikor ezek a ládák készültek (nem csak ez a négy, hanem a center és a 60 literes aktív sub) az össz költségem kb. 90 ezer forint volt. Ennyiből állt össze a hat doboz a lapszabászattól a hangszóróboltig. Most csak hangszórókra 500 eurót költöttem. Ja, és a hangváltókkal még nem variáltam.
Végezetül el kell még mondani, hogy mit milyennek hallunk az teljesen szubjektív és még száz másik dologtól is függ. Mit hallgatunk, hol hallgatjuk, hogyan hallgatjuk és éppen a mi ízlésünknek melyik leképzés tetszik jobban. . Amatőr lévén, nekem is az egyetlen műszer, amivel mérni tudok az a fülem, az meg annyira jó, vagy rossz, amennyire.

Számottevően nem jobb a Monacor vagy Visaton, mint a SAL. Sajnos inkább csak az áruk túlzóan magas, de ennek megfelelő használati értéket nem kapsz érte.

A jó hangszórók ScanSpeak-Vifa-Peerless-SEAS szinteken kezdődnek, vagy az itthon gyártottak közül ezeknél: Bővebben: Link.

A mágnes mérete, membrán mélysége, a hab, vagy a negatív membránszél önmagában semmit nem jelent, ezek főleg kirakatparaméterek. Ha szeretnél többet is tudni, így utólag, olvasgass errefelé: Bővebben: Link

És a hangszórócsere, a hangváltók, vagy a hangolások pontos beállítása nélkül, sajnos szinte hiábavaló.

Mindennek oka van, ezek megmagyarázható folyamatok, nem misztikus annyira, mint ahogy szokás kezelni a hallást, és a hangsugárzókat, elektroakusztikai eszközöket.