Nos szerintem ideje lenne lezárni ezt a forgácsoló szakmai vitát.
Nem egészen értem, hogyan jutottunk el a panelfúrótól az esztetgán elkövetett forgácsolásig, de ez lényegtelen is. A rugóerő ellenében pattogó fúró tetszett a legjobban. 0,6 - 1mm-es fúró! A panelfúrógép néhány dekás tömegét sem bírja lökdösni. Direkt kipróbáltam, hogy a panelfú saját súlya elegendő ahoz, hogy a 0,6-os fúró szinte átessen a nyákon. (Mielőtt rákérdeznétek. A kisérletet a fúró nem élte túl.) Tehát, mint korábban már írtam, a rugós, vagy épp súllyal tolt panelfúrás valóban elvetélt ötlet, de nem az itt elhangzott bölcseletek, hanem az átéréskori szakítás és zuhanás miatt.

He-he én nyertem a hangszórót

Engem nem zavar. Legalább van élet és tanulok is belőle.

Magát kisérletet leírnád részletesen? Milyen magasról "ejtetted" rá a fúrót (milyen anyagú) a nyákra, mikor tőrt el a fúró?
(Nekem még mindig hihetetlen, hogy nem akkor törik a fúró mikor érinti a panelt, hanem mikor kijön.)

Ilyen sk géppel fúrok Elmondható, hogy fúrótörés akkor van, ha oldalbaverem a panellal, a keményfém fúrót... Egy ujjal nyomom a kart, és érezhető az ellenállás hirtelen csökkenése, illetve ahogy a fúró spirál belekap az utolsó tizedmiliméter vastagságú anyagmaradványba. Mintha egy nagyemelkedésű menet lenne, húzza-kényszeríti lefelé a fúró főorsót is. Esetleges holtjáték esetén valószínű a törés.

Soha, egyetlen pillanatig sem írtam olyasmit, hogy ráejtem a panelra a fúrót!
Az eredeti javaslatom úgy szólt, hugy egy potméterrel szabályozva egy modellszervót, ráközelíteni annyira a nyákra, hugy még éppen el lehessen mozgatni a fúró alatt. Ez egy- két tized milimétert takar. Ezt követően egy gombnyomásra végkitérésbe megy a szervo, megszüntetve ezzel az alátámasztást. De mivel ez nem egy robbanásszerű folyamat, gyakorlatilag szépen ráereszti a panelra. A kisérletnél cérnára függesztettem a panelfúrót és úgy eresztettem a panelra. Amikor átért a fúró, ahogy mex is írta, hírtelen megugrott a gép, és ekkor tört el a fúró.

Ezt hogy lehet? Ahogy én elképzelem, lengeni kellene a fúrónak a cérnán, és a fúrás ellenereje forgatá vissza a fúrógépet.

Oké! Azt tényleg nem írtam le részletesen, hogy a gép meg volt vezetve. De tartani egy cérna tartotta.

Én is érdeklődve olvasgattam. Akkor most mex pdf-e a perdöntő?

Az eredeti felvetésben egy rugó "nyomja" át a panelen a fúrót. (ismét idézőjelbe tettem a szót, bár ezt az elöbbbis figyelmen kivűl hagytad). Ebben a kisérletben egy megvezetett fúrógép súlyát kihasználva, cérnával ellentartva végzed a tulajdonképpeni kézi előtolást. Ez a kisérlet, így kivitelezve szerintem távol áll a rugós megvalósítástól.

Ha jól gondolom egy rugó nyomná le a fúrót, de szervó ellentart. Szervó leenged, fúró panelt ér, rugó nyom fúrás van, szervó lejjebb megfelelő helyre mozdulva ütköző lehet a fúró átérésekor, hogy ne zuhanjon tovább a fúró, csak kb. 2mm-t érjen át a panelon.

Ezzel azt ohajtottam demonstrálni, hogy a gép súlya is elegendő a panel kifúrásához. Nem szükséges töblet erő. De ha mégis, arra gondoltam a rugót. Ez megközelítőleg olyan, mintha nehezéket tennék rá.

Ott a pont. Végre valaki érti.

Nem biztos, hogy fúrótörés lenne, ha ütköző van panelon fúróhegy átérés után kb. 2mm-re.

Valószínűleg nem lenne. A szervot akár úgy is be lehet állítani, hogy a panelon épp csak átérjen a fúró.
De mivel az eredeti felvetésemben nem ez szerepelt, így joggal volt feltételezhető a fúrótörés.
Viszont, ha már ilyen parázs vitát robbantottam ki, kénytelen leszek meg is építeni. Persze csakis ezt a végütközős verziót.
Igérem, ha elkészül, akkor is be fogok számolni róla, ha kudarcba fullad.

Én mindjárt sírva fakadok... Hogy lehet olyan ötlettel előállni, "hogy a gép súlya is elegendő a panel kifúrásához" Ez már az innováció megcsúfolása! Nagyon sarkos a véleményem. Épp annyira, amennyire sarkos ez az "ötlet". Egyszerűen nem tudok szó nélkül elmenni az ilyen mellett.

Itt pedig teljesen erről van szó:

Forgácsolásban jártas szakemberek is elvetették. Tisztán és világosan megmondták, leírták, hogy használhatatlan ötlet. Csak egyetlen egy példát kérek, ahol alkalmazzák ezt a megoldást az iparban. (Nem lesz ilyen)

Mindenki érti mit szeretnél, mi volt a terv, elgondolás. 3 oldalon keresztül megy immár a szavak megmagyarázása, a mellébeszélés. Már Te magad is arra jutottál, hogy nem jó az elgondolás. Aztán mégis megépítenéd. Ez nekem már kicsit brazil szappanopera.

Előszőr Zoli_bacsi-nak válaszolnék.

Nem ártana gyakorolni az értő olvasást. A szövegkörnyezetéből kiragadni egy mondatot, és azon rágódni, teljesen a saját elgondolásodat belemagyarázni, csak azért, hogy kötözködhess, nem éppen etikus.
Ismét leírom, inmár sokadszor:
A paneltol 0,1-0,2 milliméterre van a fúró, amikor a szervo elengedi!
Az elengedés folyamata is egy gyorsuló mozgás!
Ergo: rá ereszti, és nem rá dobja a fúrót a panelra!
Ezen kívül. Nem óhajtottam ipari felhasználásra tenni az ötletet. Teljesen barkács kategória.
Ennyi erővel azt is támadhatnád, akinek az alkotásához eredetileg hozzászóltam.
Merthogy az iparban nem alkalmazzák a rétegelt lemezt és a bútorsínt gépek építésére!

Robin2!

Nekem az előzőek alapján nem úgy tűnik.

És igen! én is elvetettem az ötletet. Ráadásul nem állt szándékomban ilyesmit építeni, csupán ötleteltem. De mivel még azután is támadtak, hogy elvetettem az ötletet, vettem a fáradságot, és csináltam egy tesztet, (amit más nem tett meg, csak vitatkoztak) és ezen teszt eredményét leírtam. Erre még a teszt hitelességét is kétségbe vonták. Mi mást tehetnék, minthogy megépítem?
Van jobb ötleted?

Szerintem a szervó nem engedi el a fúrót panel előtt, hanem ereszti le a fúrót a panel ütközésig, innen a fúró lemarad, azt a rugó nyomja tovább, mivel rugó állandóan nyom szervó ellenében. Szervó is jön folyamatosan tovább lefelé, és megáll ott, ahol a fúrót (pontosabban mechanizmust) ütközteti amikor a fúróhegy kb. 2mm-rel átért.
Mint a topic elején írtam, szerintem kézzel eléggé jobb, érezhetőbb a fúrómozgatás, felesleges bonyolításnak tartom -magánvélemény, de ha valakinek van kedve mégis ezzel bütykölni, abban nem látok semmi bajt.

A paneltől 0,1-0,2mm-re. Na ennek akkor mi értelme? Akkor úgy kellene mozgatni a nyákot, mint a hímes tojást. Az ipari célú felhasználás tekintetében sajnos félreértés van. Nem azt mondtam, hogy nincs olyan gép, ami föntről lefelé mozog egy kötött pályán, és hogy miből készül az a gép. Én az elvet írtam. Ilyen elven működő gép nincs. Szerintem hagyjuk ezt a témát. Teljesen fölösleges vitázni. A hozzászólásokból le kell vonni a konzekvenciát.

Még szép!
Néhány milliméternyi, pozicionált elmozduláshoz nem szokás kilós kalapácsot használni.
Bár egyszer dolgozott nálunk egy esztergályos, aki a tokmányt ütötte kalapáccsal, ha nem futott a befogott anyag.

De sokszor elhangzott ez a mondat az ipari forradalom korában. Még szerencse, hogy a kor feltalálóit ez nem hatotta meg.
Most már csak dacból is meg fogom építeni.

Építhetnél egy örökmozgót is. Arról is tudjuk, hogy müködőképes. Ja, bocs mi nem, mert mi még egy ilyen egyszerű rugós szerkezetet sem értünk. (Az más kérdés, hogy az eredeti elképzeléshez képest mindig kicsit fejlesztesz a verzión, így persze sosem értjük, hogy mi is az elgondolásod. Amikor meg valaki mond egy "okosat" ráfogod, na végre, valaki érti.)

Szerintem nem kell 0,1-0,2mm-re megállni a panel felett, kéne rá egy tapintó érzékelő, vagy egy kapacitív érzékelő, ami a fúró és a nyák közti kapcsolatot érzékelné, a szervó onnan indíthatná a rugót. Be kéne állítani a panel vastagságát is, és a kimeneti nyilás elött a szervó visszafoghatná a rugó erejét, nehogy baj legyen. Küoönböző panel alapanyagokhoz, (üvegszálas, cellulóz, bakelit), pedig be lehetne állítani a fúrási jelleggőrbét.
Én úgy érzem van még ebben a kérdésben potenciál.

Úgy látszik, bennem van a hiba. Nem tudom úgy szóban ecsetelni az elképzeléseimet, hogy egyből érthető legyen.
Megpróbálom mégegyszer.
Állványos fúró esetén is előszőr rá kell közelíteni a nyákra, hogy pozicionálni lehessen a furathelyet. Ezt a panel mozgatásával tesszük. Ezért kell az a néhány tized miliméter. Innen pedig már indulhat a fúrás. Ha a fúrás végeztével csak ugyaneddig jön fel a fúró, a panelt könnyedén át lehet mozgatni a következő furathoz. Ha pedig végeztünk, csak feltekerjük a potit, és kivesszük a panelt. Mivel nem ipari robot, hanem barkácseszköz, amivel nem túl sok lyukat készítünk, elég mellékes körülmény, hogy csak párszáz furatig tart ki a fúró, mert nincs minden fúrási paraméter precizen beállítva.

Nagyon görcsösen ragaszkodsz az eleve halott ötletedhez. Ez nem jó ötlet. Műszakilag nem jó megoldás. sokkal több hátránya van, mint előnye. Sőt. Nincs is előnye. Gondolj bele. Nem folyna a vita róla, ha elfogadható ötlet lenne.

És nem beszélve arról , hogy a fúró hegy kopása nincs is belekalkulálva .Általában olyankor már nagyobb nyomó erő is kell .Ez a rugós megoldás egy kopott fúrónál olyan lenne mint egy kiakadt lemez játszó , ami egy helyben toporog , és nem tud tovább menni.

Ez gyakran elő szokott velem fordulni. Viszont csak 40%-ban szívom meg.
Ergo, 60%-ban jól teszem.
Most épp lehet, hogy megszívom, de bízom a 60%-omban.

Egyre jobban tetszik ez az ötlet. Ha sonajkniz-nak sikerül a megvalósítás, megépítem én is, csak ágyrugóval.

Szerintem igazán egy darab rugóra sem lenne szükség. Ha a motor fix sínen mozog akkor a lefelé szorító erőt kihasználva a jóöreg gravitációt egy megfeleő méretű és súlyú "akár vasdarab" is elvégezné. A szervó úgyis csak leenged és a felutat csinálná meg a fúrási előtolást meg adná maga a motor a tokmánnyal meg egy jól megválasztott súly. Mondjuk így működnek az ipari lukasztógépek illetve ugyan hidraulikus visszanyomással de a kiütőkéses szabászgépek is.

Bocsi, én most csak trollkodom, de ezt könnyebb rögzíteni: Bővebben: Link

Pedig az nem vicc, ha nem is klasszikus örökmozgó, de ha jól tudom a kiegyensúlyozatlan kerék (unbalanced wheel) az elvileg forgásban marad, akármeddig. Ennek a legjobb formája amit láttam a kalapácsos volt, sajnos erről már nem érhető el sehol videó csak a folyadékos és golyós megoldásokról, amik szerintem közel sem olyan jók. A gravitáció ugye adott, a kerék folyamatos kiegyensúlyozatlanságát pedig az átbillenő kalapácsok adják. Gyakorlatilag "bármekkora" méretben elkészíthető. Azt is beszélték hogy a feltalálóé (talán Da Vinci volt de ez nem biztos) olyan méretű és tömegű volt, hogy nem csak a saját forgási ellenállását tudta leküzdeni, hanem némi munkavégzésre is képes volt.