Természetesen, tisztában vagyok mind a 16F84, mind az általad felsorolt többi kontroller felépítésével, sőt, a 16 valamint 32 bitesekkel is.
Az LM311 egy régen elavult típus, már vannak tőle sokkal modernebb komparátorok.

Egy kicsit elszámoltad a második induktivitást, nem 87 592 hanem 87 193 nH
A különbség pedig 87 293 - 87 180 = 113 nH, de a lényeg hogy valami nem stimmel a programban!

Igazad van!!!
Úgy látom István, Te legalább figyeled is az általam leírtakat
Elírtam, kettes helyett ötös íródott be, de most újra számolva egész pontosan így néz ki 2 nF kapacitással:
Első frekvenciánál, ami 381150 kHz - 87180.31 nH
Második frekvenciánál, ami 380905 kHz - 87292.50 nH
A kettő különbsége, vagyis a tekercs induktivitása: 112.19 nH
Igen, a programmal lehet valami gond.
Köszönöm az észrevételt!!

Végülis abban a verzióban, amit megépítettél kicserélted a tranzisztort relére?
Az LCM3 esetében én pont fordítva jártam el, a relét cseréltem tranzisztorra... Szerintem a tranzisztor által bevitt hiba közel nullára csökkenthető egy-két apró trükkel:
- Mivel a tranzisztor kapacitása feszültségfüggő, és a kollektor DC potenciálja, a tranyó lezárt állapotában "lebeg", ezért a kapacitása nagy és nem is stabil. Ha a kollektort egy 10MΩ körüli ellenállással felhúzzuk a +5V-ra, akkor a kapacitása kisebb, és stabilabb érték lesz.
- A tranzisztornak mint "kapcsolónak" a feladata az, hogy a bekapcsolásakor pontosan 1nF-al növelje meg a rezgőköri kapacitást. Azonban kikapcsolt állapotban is növeli a kör kapacitását a tranyó néhány pF kapacitása, emiatt a kapacitás-változás 1nF-nál kisebb lesz. Ha az 1nF-os referencia kapacitását is növeljük néhány pF-al (amennyi a tranyó 5V-on mérhető kapacitása) akkor, a körben levő kapacitás-változás ismét pontosan1nF-ra belőhető.

Az LCM3 esetében viszont kalibrálható a referencia, így ez utóbbi módosítás elhagyható.

A legutóbbi hasonló írásomat volt aki kioktatásnak érezte, ezért most leírom, hogy nem annak szántam, és elnézést kérek akik számára triviális volt amit leírtam.

Dolgozom egy saját, magyar nyelvű verzión, amiben egy reed relé kapcsolja rá az 1 nF kapacitást az oszcollátorra.
Emellett magát az oszcillátort egy LM393 dual komparátorral akarom megoldani, és a Timer1-re kapcsolni.
Természetesen, 32 bites lebegőpontos számítással akarom a programot megírni.
A Microchip AN575, és AN660 dokumentumai gyönyörűen elmagyarázzák ennek a folyamatát.
Az eredménnyel jelentkezni fogok.

Ezekből az LCM2-ben már két dolgot megvalósítottak, magyar nyelvű, és reed kapcsolja az 1 nanót.

Lehet, hogy az LM301 egy régi, elavult komparátor, de a kimenete magas szinten is aktív, amíg az LM393 nyitott kollektoros.

És ezzel mi a probléma?
Fel kell húzni a kimenetet kb. 3 kOhmmal a +5 voltra...

Vannak sokkal jobb, modern, és rel. olcsó komparátorok, én inkább valami jobbat választanék. Illetve az is felmerült annak idején, hogy egy PLL-t húzok rá az LC kör rezonanciájára (így a rezgőkör jósága talán kevésbé befolyásolja a mérést). Bár lehet, hogy nem érdemes ebbe a mérési elvbe ennyi energiát fektetni, mivel az LC alkatrészek frekvenciafüggőek, és így csak egy adott (és nem szabadon megválasztott) frekvencián mutatott induktivitást vagy kapacitást tudunk megmérni. Más frekvencián esetleg nagyobb lesz az eltérés mit amúgy a műszer pontossága...

Itt van az én LCM2 verzióm, igaz hogy angol nyelvű verzió.
Felbontásbeli különbség van az általam elképzelt, és az LCM2 által nyújtott között.
De én 67 éves fejjel azt vallom, a világot mindíg az vitte előre, amikor az emberek - ha megtehették -kísérleteztek.
És én, amióta nyugdíjas vagyok, sokszor olyan dolgokkal foglalkozom, mint például 0.1 ppm-es kvarcoszcillátorral épített 10 digites, 5 Ghz-es ferkvenciamérő, és ehhez hasonló egyéb dolgok.
Tudom, ezekre nincs kereslet, mert túl drágák, azonban egy ilyen már működik egy barátom munkahelyén, ahol nagyon komoly rádiótechnikai eszközök diagnosztikájával, és javításával foglakoznak.

Igazad van, de szerintem egy kis raszteres FLL is jó lenne erre a feladatra.

Igen, az a kérdés, hogy melyik ad jobb eredményt, és melyiket egyszerűbb megcsinálni. Szerintem a PLL-t mezei cmos IC-kből meg lehet csinálni. Annak idején egy sima 4046-al oldottam meg a tesla tekercsem rezonancia frekvencia változásának követését. Ma már sokkal ügyesebben meg tudnám oldani, de az akkori egyszerű megoldás is jól működött. Mérési célra nyilván az akkori megoldásom pontossága nem lenne elég, de kis bővítéssel már igen. A mikrovezérlőnek pedig továbbra is csak frekvenciát/periódusidőt kellene mérnie, meg persze számolnia Az analóg PLL nagyjából végtelen felbontása nem korlátozná a pontosságot. Ezért valószínűleg ebbe az irányba próbálnám továbbfejleszteni az áramkört.

Nem azért nincs kereslet rá mert drága, hanem mert 100 emberből mondjuk 99 nem is használná semmire. Meg a frekimérővel van még egy nagyon nagy baj, hogy csupán egyetlenegy, szűk információt közöl egy nagy halmazból az adott jelre vonatkozóan, és az a freki értéke. Se az amplitúdójáról se a jelalakjáról nem mond semmit. Nyilván ha kizárólag az értékre kíváncsi valaki akkor jó, de nekem pl. van 100 megás frekimérőm, de szinte soha nem kapcsolom be, hanem ráteszem inkább a szkópot a mérendő akármire.
Nagyobb frekikre meg vettem egy használt spektrum analizátort nagyon olcsón, azzal 2,6GHz-ig jó vagyok, és ugye nem csak a frekit értékét látom rajta...

Én egyébként a képen látható toroid tekercs miatt álltam bele az LC mérő témába.
A méregdrága toroidddal - 600 Ft./db. - készített tekercs nem azt a frekvenciát biztosította, amire szükségem lett volna.
Számolni tudok az oszcillátor körben lévő alkatrészek ismeretének birtokában, de úgy éreztem, hogy ismernem kell pontosan az induktivitást.
Az általam ismert LC mérők nem tudják a nH felbontást, azt az LC mérőt pedig, amit még a múlt században vettem HA5AST kollágától, erre a célra alkalmatlannak találtam.
Amelyik LC mérő viszonylag olcsón elérhető, és a felbontása 2 nH, annak is az ára 190 Euro ...
Tehát, építeni kell egy jól működő,nagy felbontású, és pontos eszközt.

Sziasztok! Sajnos én bedőltem a kinai LC 100A modulnak,ez sem működik, kicseréltem az LM 311-t , kapacitást mér, de induktivitást nem, a kapcsolók kontaktosak, ami nem számítana mert cserélném más tipusúra, az oszcillátor frekvenciája 0 Hz. Nekem eléggé nehéz már forrasztani SMD-t, így 72 évesen, de megpróbálkoznék még egy kört. Hol lehet a hiba, mert jó lenne ha jó lenne, induktivitás mérés lenne pedig a lényeg. Köszönöm előre is a segítségeteket!

Elnézést, de már működik, kapcsoló hiba okozta! Az LM311-csere előtt az nem tudtam behatárolni. Üdvözlettel!

Látom ez a fő baja ennek a kínai sorozatnak. Szóval nem is meózták, csak összerakták egy vélhetően hibás LM311 szériából. Azt meg gondolom megvették kilós áron vakon.
Egyébként nekem is ilyen van, 311 és kapcsolók cseréje után gyakran hasznomra válik. Azért néhány "referencia" kondenzátor és induktivitás, azokkal lemeózom. Nyilván nem műszer pontosságú, de tápegységbe, vagy PWM erősítőbe való fojtót meg lehet vele mérni.

Az LCM2 esetén mennyi az hibatűrés, ami még esetleg elfogadható?
A készüléket nem én készítettem, rádiós börzén vettem. Nincs sehova írva, hogy LCM2 , de én a kapcsolásából tudom, hogy az.
Ugyanezt a tekercset egy viszonylag olcsó induktivitást is mérő műszeremen is megmértem. Ebben esetben eléggé kerekített a kijelzett érték.

Az OMH melyiket látta eddig és rakott-e rá matricát és műbizonylatot mellé?

Mind a kettőt megmutattam nekik is, de elfogyott matricájuk és ezért nem került rájuk.
Akkor így marad az LCM2, nem tudok jobbat kihozni belőle. Már több tekerccsel is próbálkoztam, van ahol 15mH-vel kevesebbet mutat annál, ami a tekercsre van felírva.

Ott van a papír. A holdpeak eleve nem is tud kijelezni 10uH-nél kisebb értéket, mérni meg még annyit se. Nekem Maxwell van ilyen kombiműszerben, azzal méregettem induktivitásokat, hááááát, azóta nem teszem. Egy adott érték alatt még saccolásra sem jó.
Az LCM2 meg ha van etalon kondid, netán induktivitásod, akkor hozzá tudod állítani. Az enyém simán 1%-on belül mér, de nekem csak 1%-os etalon kondim van, meg van egy induktivitásom az szintén olyan 1-2%-os tűrésű lehet.
Szóval ebben a tartományban az a holdpeak csak saccolóka, vagy még az se.

Az etalon tekercsem az, ami a képen látható.

És az mitől etalon? Valaki rámondta? Olyanok nekem is vannak itthon, teljesen hétköznapi +/- 10%-os tűrésű induktivitás, és az értéke is szerintem helyes az alapján amit az LCM mutat, nálam is kb. hasonló értékűek.

Én úgy tudtam,hogy ez +/- 1%-os.

Mutatok néhányat. Nem túl jól látszanak az értékek de a lényeg kivehető, a műszer az LCM2. Van a képen egy 1%-os (F jelzésű 1nF) kondi, egy 1%-os műszer induktivitás, meg egy 10%-os induktivitás, olyan amit mértél. Ez utóbbit egy 10-es zacskóból válogattam, ez a 102,3uH volt a legpontosabb, a többi ilyen 103 és 108uH között szórt. Szóval nem mér olyan rosszul ez a műszer...

Majd én is csinálok teszteket, több alkatrésszel.
Azért vagyok bizonytalan a műszerrel kapcsolatban, mert ebbe a készítője, nem strioflex kondenzátorokat rakott a mérő körbe, hanem kerámia kondenzátorokat. A tekercsek SMD kivitelűek. De így már a kételyem kezd elszállni.

Jó a kerámia is, de abból csak az NP0 anyagú, a többi nem (talán még az X7R). Mezei kerámiakondiból pl. az Y5V az olyan, hogy megfogod és a kéz melegétől már elmászott a kapacitása. Az SMD tekercs sem az igazi.
Addig nem tudhatod milyen a műszer, amíg nem kerítesz hozzá valahonnan legalább egy etalon kondit. Az 1%-os elfogadható áron van, a 0,25%-os már zsebbenyúlós. Ahhoz hozzáállítod a műszert, utána már csak megnézed évente egyszer hogy nem mászott-e nagyon el.

Tekercsek ilyen típusúak, a kondenzátorok pedig ilyennek.
1% -os kondenzátort keresek lehet van.

A műszert nem ismerem. Jó lenne hozzá etalonnak a kézzel írott kondi? Ilyenjeim vannak:1012 pF, 2325 pF, 31205 pF, és még vagy 2 tucat ilyen-olyan értékű.

Ha az valóban annyi amennyi rá van írva akkor jó. Kérdés, ki írta rá, és mivel mérte. Ha valami pontos laborműszerrel akkor biztos jó, ha nem akkor...