Rengeteg hegesztő is aluval van tekerve, pedig ott aztán van áram!

Amúgy jó az alu, hangszóró lengőhöz a legjobb. Kicsi a tömege, nem nehezíti annyira a membránt, mint a réz. Forrasztani mondjuk nehezebb, de nem lehetetlen.

Pontosan.
És nincs is azzal semmi gond.

Nagyon fiatal lehetsz.
Régi hegesztőben nem találsz alu huzalt. A nem túl régiekben lehet. Az újakban (inverteres) már megint a réz a menő. Azt a néhány grammot ki lehet fizetni.
Ellenben áramelosztó hálózatok trafóiban már nagyon régóta divat az alu huzal. Pedig ott üzembiztonságot, folyamatos sokéves üzemet kell teljesítenie. Emellett viszont nem kell elviselnie mozgatást, ráncigálást, leejtést, ...

Nézz körül a vagy guglizz rá a Varstroj hegesztökre. Még a Co2 esük is Alus. Bizony Alu tekercsesek. És a 70-80 as évekbeli hegesztökröl irok. A primer kerek huzal, szekunderjuk pedig Alu szalagal van hajtva.. Nem hasbol beszélek meg nem egy-kettöt javitottam. Igaz öreg nem vagyok, remélem majd egyszer leszek,

Nekem is van egy 1974-ben gyártott MEZ Brumov RTB-2-es hegesztőtrafóm és bizony a szekunder alu profilhuzal. De jól bírja, kapott már az élettől rendesen.

Ez a kép egy ESAB MIG 405 tekercseiről készült:

Biztos igazatok van, én csak abból ismerem, mivel készült, amit javítani kellett.
Öreg én se vagyok, csak régen születtem.

Lényeg hogy müködjön.
Egyébként kábeleket szerelünk- fektetünk. Az Alu kábel dupla keresztmetszetben is harmad/negyen áron van a Réz kábellal. Persze ahol nincs mozgatva stb csak levan fektetve és folyik rajta a kakao. Meg az összes Alu távvezeték esöben, hoban megy 40° melegben és birja. Azért megsugom a kompresszor motorokhoz (350KW) a szekrénytöl kizárolag Réz kábelt alkalmazunk.

Sok kivezetést hogyan célszerű elhelyezni?

Tervezek készíteni egy binárisnak elkeresztelt trafót, amin e miatt 10 db szekunder tekercs lesz, azaz 20 kivezetést kellene praktikusan elhelyezni. 2-4-8-16-32 V-os szekunder tekercsek lesznek, és mindegyikből 2 db. Minden szekunder minden végét ki kell vezetni, mert ezeket később tetszés szerint fogom kötözgetni (univerzális próbatrafó a cél, amin 2x62V-ot tudok összerakni, 2 V-os lépésekben).
A cséve osztott, a primer már rajta van, a szekundereknek pedig 26 mm széles és 17 mm magas amlaknyílásban kell elférnie. A vezeték elfér, de a kivezetések nagy száma egyenlőre fejtörést okoz.
Mivel a csévének mind a két oldalán vannak hornyok, ígéretesnek tűnik az egyik feszültségsort az egyik, a másikat a másik oldalon kihozni. Ezzel lehet helyet spórolni, csak később a bekötés kicsit problémásabb.
Vannak ilyen esetekre bevált megoldások?

A nagy teljesítményű trafóknál gyakran alkalmazták az oldal kivezetéseket. A vastag, esetleg több soros szekunder miatt nyilván problémás lett volna mindegyik csapolást a cséve végére kivezetni. Egy beépített trafónál szerintem ez sem egy rossz megoldás.

Ez a megcsapolási módszer valóban nagyon praktikus. Korlátot szab neki, hogy csak a külső soron alkalmazható, és csak néhány menet nagyságrendben életképes.
Nálam másról van szó. Viszonylag keskeny a fészek, és ha itt egy oldalon kihoznék 20 kivezetést, az már jelentősen megemelné a tekercselés méretét.
Az sem kizárt, hogy túlaggódom a kérdést, és a probléma nem is létezik, simán elfér ennyi kivezetés egymás fölött és mellett. Hamarosan ki fog derülni.

Felfigyeltem egy másik érdekességre, ami a villanyszerelős téma egyik alapkérdése. Az alumínium és a réz összekötésének módja. Ez állítólag kényes probléma, mert a két fém károsan hat egymásra. (Azt most ne firtassuk miért alkalmas az alumínium tekercselésre.)
A képen egy látszólag szakszerűen elkészített és beépített egységet látok, amit érdemes lehet tanulmányozni. Az alul lévő csatlakozások látszólag alumínium tönkök, amikbe egyértelműen sodrott rézvezetékek vannak bekötve, mindenféle külső hüvelyezés, forrasztás, vagy pasztázás nélkül, imbusz nyílású hernyó csavarokkal megfogva. Viszont nem fedeztem fel semmilyen káros korróziót, anyagfogyást, és ehhez hasonló káros következményt.
Ha ez így jól működik a gyakorlatban, akkor mi táplálja az alu-réz kötések hisztériáját?

Mennyi a voltonkénti menetszám? Hány menet fér el egy sorban?
Ha mázlid van, akkor nem csak a 2 db. 2V-os, hanem a 2 db. 4 V-os tekercs is elfér a legkülső sorban. Így már csak 3-3 tekercset kell kivezetni oldalt, vagyis 6 vezetéket.

Ha próbatrafó, akkor nagy eséllyel "üzemszerűen" változtatni fogod a bekötését, amihez "valahová" ki kell vezetned (kapcsolókhoz vagy dugaszokhoz)

A nedvesség táplálja a hisztériát, és sajnos a kötést is rongálja.

Szereltem 1950-60 környékén készült családi házas kötéseket, az akkor jellemző 5 centi hosszan megcsupaszolva és összetekerve kivitelbe.
Semmi baja nem volt a kötésnek. Magától nem eszi meg az eletrokorrózió csak ha van a két anyag között elektrolit, azaz nedvesség, víz amiben az elektronok már tudnak vándorolni.
Ez a lényege a fővezetéki sorkapocsnak is ami rézből van, mégis engedélyezett a használata alu vezetékre is. Nagy felületen érintkezik és míg nincs nedvesség addig a kötés jó marad.
És az aluminium Wago paszta sem csinál semmi mást mint kizárja a nedvességet a kötőelemből.

Igazából nem csak a külső soron alkalmazható. Van egy trafóm, ami 3-4mm átmérőjő szekunderrel van tekerve és annál az alsó soroktól is így hozták ki a megcsapolásokat. Annyi volt a titok, hogy egy lemezt alkalmaztak ere a célra a menetek között. Valahogy úgy képzeld el, mint a lenti képen.
Ha a tekercs kivezetéseit felhajtották volna és a cséve szélén vezetik ki, akkor borzasztó nagy hézag keletkezett volna a sorok között. Főleg meg sok kivezetés esetén. Vékony keresztmetszetű szekundernél szerintem ez ugyanígy kivitelezhető, akár több sor mélyről is.
Az alu-réz kapcsolat: "A légköri nedvesség hatására a két különböző fém kapcsolódásánál megindul az elektrokémiai eredetű korrózió. A kialakuló oxidréteg lecsökkenti az érintkezési felületet és növeli az átmeneti ellenállás értékét." Egyébként lakossági felhasználásban tilos is az alkalmazása. Nem vagyok biztos abban, hogy az ott alu kötőelem.

Szerintem a legtöbb alubarát kötőelem inkább ötvözetből készül. A Wagoban sem találkozik egymással a réz és az alu, viszont igazad van, a nedvességet ki kell zárni az ilyen helyekről a biztonság kedvéért. Megfelelő mennyiségű víz esetén ott is ugyanúgy beindul a korrózió.

És ha a csévét felosztod 10 részre arányosan a feszültségértékkel és tárcsákat tekersz.
Ezeket egymás mellé teszed az oszlopon. A primer a szokásos módon faltól falig alsó sorban, komoly sorszigetelés, a szekunderek felülre egymás mellé. Tudom a szórás rosszabb lesz, de attól még működni fog. Viszont minden tekercs mindkét vége kintre kerül. Ha a tekercs kezdő menetét fordított menetiránnyal egysoros csigavonalon hozod ki, akkor még a belső vezető kihozatal közbeni térfogatot sem veszted el.

De csak látszólag, azok rézből készültek és ipari ezüstözéssel vannak felület kezelve, pont azért hogy alut és rezet is tudjanak fogadni. Ettől függetlenül a vezetékekre kellett volna az érvéghüvely, anélkül csak kengyeles csatlakozóba lehet sodrott drótot kötni.

Mint írta:

Idézet:
„A cséve osztott, a primer már rajta van,”

tehát azzal már nincs dolga...

A kivezetés valóban kérdés. Lehetőleg a trafóra szerelhető felületre kellene kivezetni minden tekercset, amit ott tetszőleges módon lehet egymáshoz kötözgetni. De milyen elrendezés lenne egyszerre szemléletes helytakarékos és praktikusan kötögethető? Mivel ez egyértelműen próbatrafó, a forrasztással való kötési lehetőségeknek sincs akadálya, mert a műhelyben mindig van kéznél páka is. Elvileg 3,5A-re méretezek nagyjából, ezt az áramot kell a kötéseknek is átvinni.
Szívesen látnék "kapocsléc" elrendezési javaslatokat.

Szia!
Én ilyen kapocsléc elrendezés csinálnék.

Nem mint ajánlás, de azonnal ezek jutottak eszembe.

Köszönöm a javaslatot. Nem zavaró ha felcserélődnek a kezdet-vég pontok? Persze össze lehet jelölgetni, de ha egységes irányba állnának, az talán logikusabb lenne. Az átkötésnek nem kell feltétlenül olyannak lennie mint a motoroknál szokásos, a közönséges vezetékektől sem idegenkedek.

A régi BEAG kimenője is pont ilyen. Ez nehezen áttekinthető.
Egyáltalán nem gondoltam végig, de akár eltérő magasságú oszlopokat is el tudnék képzelni, ahol a kivezetések távolsága is utalna a feszültség nagyságára (nem arányosan). Vagy csigavonalat, ahol kifelé nőne a feszültség. Most még vadul szárnyal a fantáziám, aztán majd tisztul a kép.

Lefirkantottam az első elképzelésemet. Ez igyekszik utalni a növekvő feszültségre, mutatja, hogy mindenből kettő van, és némi drótozással létre lehet hozni a kívánt kötéseket.

Így értem mire gondoltál. Én is gondoltam egy hasonló próbatrafóra, de az nem bináris, hanem trináris. Ilyen szó nincs is, de a lényeg, hogy 1-40V-ig 1V-os lépésekben tud bármekkora feszültséget mindössze négy tekercs használatával. Ezek 1,3,9,27V feszültségűek. Ezeket fázisban vagy ellenfázisban összeadva jönnek ki ezek a feszültségek. Eredetileg nem is teljesítmény transzformátornak gondoltam, hanem hangfrekvenciás jelosztó trafónak, de nem jött létre a projekt.

Csupán mint elmélet, próbáltam redukálni a kivezetések számát. Ha az egymást követő szekundereket sorba kötjük, azaz a 2 és 4, valamint a 8 és 16 voltos tekercseket, akkor lesz egy 2V-nál megcsapolt 6V-os, valamint egy 8V-nál megcsapolt 24V-os szekunder. A 32V-osnak nem lesz párja, tehát magában marad. Így 8 kivezetés elég a 10 helyett. Ez természetesen nem ajánlás, csak egy variáció.

Még az is megfordult fejemben, hogy az eredeti elképzelés szerint 3,5A a névleges áramerősség, de alacsony feszültségek esetében ez korlátozza a kivehető teljesítményt. Gyári univerzális trafók esetében szokták használni a soros/párhuzamos elrendezést, ami nekem tetszik. Lehet, hogy itt is érdemes elgondolkodni ennek lehetőségén.

Abszolút jogos a felvetésed. Bárhonnan is közelítjük a kérdést mindig marad kiaknázatlan lehetőség. A sok független tekercsben érzem a legtöbb lehetőséget, mert nem csak egymáshoz kötve lehet használni ezeket, és nem csak két csoportban, hanem tetszőleges kombinációban. Akár egyszerre is levehetünk a trafóról 5-6 feszültséget is, ha azokat ki tudjuk rakni a rendelkezésre álló tekercsekből.
Az állandó áram egy adott méretű huzalból ered.

Itt a kialakítás lehetőségét mutatom, a BEAG szegecses kapocstábla méretéhez, felfogatásához igazított. A kivezetések, számozások, kialakítások tetszés szerint elkészíthetők. A kapocstáblához 2 mm-es csőszegecsekkel csatlakozom.